Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Dell' Adami Rezső: Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reoja [1., 1880]

4 Az emberek természetében rejlik a vágy, és végre minden államhatalom is csak emberekben él, a hatalmat fentartani, növelni, feltétlenné tenni. így minden kormányban megvan a természetes törekvés absolutismusra, miért mindegyik reá szorul a korlátozás biztosítékaira. »A hatalom odáig megy, hol határokra talál« mond Montesquieu, »hogy azzal ne lehessen visszaélni, szükséges tehát a dolgok oly rendezése, hogy hatalom állítsa meg a hatalmat.« És Anglia kivételével, mindenütt teljesen meg is volt az absolut kormányhatalom, mely teljének feladásáról, megosztásáról és csorbitásáról tudni nem akarhatott. Nem egyedül a jobbak belátása, hanem az érdekeltek kényszere kellett arra, hogy a helyes nézet győzelmét kivívja. És minden önző tévtanitás és minden érdekelt erőszak ellenére, a szellemi és anyagi hatalommal való minden visszaélés daczára, Montesquieu helyes tana megtette lassú bár, de szakadatlan világhóditását és diadalmenetét, az amerikai és franczia köztársaságok constitutióin kezdve a XIX. század minden alkotmány chartájába, minden liberális pártprogrammba és ott diszlett az 1791. september 11-iki déclaration des droits de l'homme-ban: »Toute société, dans laquelle la garantie des droits n'est pas assurée, nilaséparation des pouvoirs déterminée, n'a point de constitution.« Voltak nagy szellemek, első köztük Rousseau, nyomában Robespierre és Payne, kik visszaestek Platón és Aristoteles, az ókori nagy sociálisták, vagy Hobbes, Spinoza, Leibnitz, Vico, az újkori nagy theokratok tévhitébe az államnak mindent absorbeáló egységes szerves lényéről; kik akkor is, midőn mint Grotius, Pufendorf, Haller, az egyéni szabadság államállapitó feltétlenségéből indulnak ki, tényleges eredményeikben természeti vagy isteni jog elmélete utján az államuralom feltétlenségéhez jutnak; kik akarva, nem akarva, szellemi ősei egy irányban Baboeuf, St. Simon és napról napra növekedő híveiknek, más irányban — les extrémes se touchent — Herder, Schelling, Hegel, Stahl, Bonald, de Maistre, Lammennais, a reactio ki nem haló seregének, szóval a modern communismus, socialismus, theokratismus elméletének. Rousseaunak, e politikai Condillacnak, mechanikus, mathematikai államtanától a logikai következetesség Sieyés abbé alkotmányához vezet; a királynak csupán suspensif veto-ja a tör-