Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Nagy Dezső: A franczia ügyvédség [2., 1881]
a lehető legnagyobb gonddal és kegyelettel őrzött hagyományok szabályozzák. Mint látjuk, Francziaországban az avoué és az ügyvéd functiója már a legrégibb időben el volt különítve ; mindkettő önállóan és teljesen független irányban fejlődött. Valóban sajátságos tünemény, melylyel mindenütt találkozunk, hol a szóbeliség az idők folyamában is fentartotta magát. Hasonló az eset Angolországban. A két elem különválása mindenesetre bizonyos természetes processus eredménye, mit más országokban az Írásbeli eljárás felforgatott, a mint hogy ily országokan az ügyvédség ezen két elemre válása merőben hiányzik. Több jogásznál és pedig Francziaországban is figyelmet költött e tünemény s fölmerült az eszme, hogy vajon a szóbeli eljárásnál is nem volna-e egyesíthető az avoué és avocat functiója egy és ugyanazon személyben. Különösen Bentham vette e kérdést jogphilosophiai szempontból szigorú bonczkés alá. О a két elem különválását nemzetgazdasági szempontra vezeti vissza (Uorganisation judi- caire et la codification 155. 1.). Szerinte az egész nem volna egyéb, mint munkamegosztás. Minden pervitel két lényeges mozzanatot foglal magában: első a bizonyítékok kutatása és rendezése, a második a bíróság elé való terjesztése: a plaidoyer. íme az avocat és avoué mint a kőmíves és a kőmetsző. A történeti fejlemények figyelemmel kisérése mellett aligha helyesel- hetnök Bentham e felfogását. De úgy látszik, ő maga is csak azért állítja fel e tételt, hogy a két íunctió különválasztása ellen, illetőleg azok egyesítése mellett annál könnyebben küzdhessen. Ha ugyanis az egyszerű hasznosság azaz a munkamegosztás szempontjából indulunk ki, úgy ez intézmény minden tekintetben elitélendő, mert a munkának tulajdonkép nem megosztása, hanem megkétszereződése : kétszeres informatio, készeres költség és tanulmány. Mint Bentham mondja: «a legkisebb ügy, mit röviden lehetett volna végezni, úgy elnyúlik, mint az érez két lemez közé szorítva». «E sok kétszereződés közt csakis a felelősség oszlik meg, az avocat utal az avouéra, ez meg a cliensre.» Végre az angol «avocat»-ró 1 adott ezen képpel fejezi be értekezését: «Ugyan mit mondanánk azon orvosról, ki sza- bályúl emelné, hogy betegeivel közvetlenül soha, hanem csakis harmadik személyek által érintkezzék ? Ez a képe egy angol !>
