Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Nagy Dezső: A franczia ügyvédség [2., 1881]
f сavocat»-nak, ki védenczei számára megközelíthetlen, s azoktól feleletet csupán egy ügynök közvetítésével kap.» Ugyanezen álláspontra látszik helyezkedni az ifjabbak közűi Raymond Bordeaux Philosophie de la Procedure Civile czímű kitűnő művében (222. s k. 1.). S csakugyan azon államokban, hol a szóbeli eljárás az újabb időkben rendszeresíttetett, e két elem elkülönítését sehol nem találjuk, mint pl. Genf canton-ban, az északamerikai Egyesült-Államokban és Németországban; míg Francziaországban e viták csekély visszhangot keltettek, s az egyesítés a közel jövőben alig várható. Ez ország tudvalevőleg a mily radicalis kormányformájának változtatásában, ép oly conservativ egyes intézményeinek sértetlen megőrzésében. Azon rend, mely a forradalom alatt és után több mint húsz évi szünetelés után regi dicső hagyományainak alapján sphynxként született újra hamvaiból, nem egykönnyen mond le létjogáról. Franczia felfogás szerint az avoué és az avocat olyan, mint a víz és az olaj. Több oldalról hallott nyilatkozatok után van szerencsém mondani, hogy egész igazságügyi szervezetükben semmivel sem elégedettek annyira, mint az ügyvédség organisatiójával. Hogy sok tekintetben igazuk van, az főleg a mondandókból fog kitűnni. A franczia jogászok közt igen élénk megbeszélés tárgyát képezé az avoué és védencze, továbbá az avocat és védencze közti viszony jogi természete. E viták rendkívül érdekesek, mert élénk világot veinek ama felfogásra, mely náluk az ügyvédség mivoltára nézve uralkodik. Felvetették azon eszmét, hogy e jogi viszony a Code Nap. 1779. czikke alapján nem volna-e tekinthető egyszerű munkabér-szerződésnek (louage d’ouvrage). Troplong, Pothier, Mollot határozottan visszautasítják e felfogást. Troplong ezt az industrialismus legnagyobb túlságig vitt képtelenségének mondja, mely fanatismusában csak azt tekinti productiónak, mi pénzben megbecsülhető. Pothier az avocat-t az orvossal és a tanárral egy sorba állítván, őket egyszerűen mandatariusok-naik nevezi. Troplong e nézettel szemben nem foglal el határozott álláspontot, míg Mollot azt határozottan és pedig igen helyesen visszautasítja. Azon kötelességek ugyanis, melyekkel a mandatarius terhelve van, az avocat-ra nemcsak hogy ráróva nincsenek, sőt olyanokat elvál10
