Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Nagy Dezső: A franczia ügyvédség [2., 1881]
bárhol és ennek bármely birósága előtt gyakorolhatják profes- siojukat. Ily körülmények közt az ügyvédség féltékenyen őrzött becsülete egyes tagjaira való szigorú felügyelet által az egész társadalomban oly erkölcsi magasságra emelkedett, mint a melyre minden ügyvédi karnak szüksége van, ha hivatásának valójában meg akar felelni. A végső elkorcsosulásnak azon korában, midőn már a bíróságok is csak rendeleteket, de nem indokolt határozatokat hoztak, egyedül ők tartogatták az életet a halni készülő jogban. 1602-ben, 1659-ben és ezután sok esetben több sérelmes kormányi és bírói határozat következtében a kar felfüggesztette működését, minek következménye rendesen a sérelmes rendelet visszavonása illetőleg a bíróság bocsánat- kerése volt. S ekkor mondá D’Aguessau Francziaország nagynevű cancellárja ama híres nyilatkozatát: «hogy e rend (t. i. az ügyvédi), mely oly nemes mint az erény, oly szükséges mint az igazság, főleg egy jellemvonás által különbözteti meg magát, mely neki oly kiváló sajátsága, melyet egyedül ő képes jó és balsorsban birtokában megtartani: ez a függetlenség!>» (Discours et oeuvres melées I. k. 1. 1.) De valamint e függetlenség magva a belső erkölcsi rendben rejlett, ennek hanyatlásával maga a függetlenség is alászállt a XVIII. század második felében, midőn az .akkori társadalmat jellemző fegyelmetlen léhaság elragadt némileg az ügyvédekre, a minek több szigorú rendelet lön az eredménye. (Mollot: La profession d'avocat I. köt. 230. lap.) Következett a nagy forradalom. Ily nemes intézmény, tekintve múltját, azon szolgálatokat, melyeket a jognak és szabadságnak tőn, megérdemlette volna, hogy fentartassék. De ép ez volt az a pont, a melyből a forradalom férfiai cselekvésüknél kiindultak. Szabadság már van, tehát nincs rájuk szükség, sőt akadályul szolgálhatnak a gyors igazságszolgáltatásnál. «A törvény a polgár-esküdtekben ad védőket a vádlott számára, — mondá egyik szónok — nincs szükségük összeesküvőkre.» Az 1790 szeptember 2-iki törvény a régi bírói szervezettel egyetemben az ügyvédi rendet is elseperte, a mely a 2-dik czikkben a bírói costume-ről rendelkezvén, odavetőleg rendelé: «a törvény emberei (les hommes de lói), kik ezelőtt ügyvédeknek neveztettek, ezután sem rendet, sem testületet nem képeznek, sem 7
