Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Nagy Dezső: A franczia ügyvédség [2., 1881]
6 rája (Chancelier), hogy «oly szükséges mint az igazság, oly régi mint maga a bíróság». Valóban Nagy Károly Cajnticlaré-iban már említés tétetik róluk, «hogy csakis szelíd, békeszeretö, istenfélő, jogosságot és igazságot szerető embereket kell oda bocsájtani». (I. Titulus 9. §.) A törvényszéki párbajok befészkelő- désével a tulajdonképeni igazságszolgáltatás és így-az ügyvédi rend megszűnt. Szent Lajos a rendes törvénykezéssel az ügyvédi rendet is visszaállítá «avocats», «avanparliers» név alatt, három szabály megtartására kötelezvén őket: 1. hogy nem loya- lis ügyet ne vigyenek a törvényszék elé; 2. hogy becsületes jellemüek legyenek; 3. hogy semmit olyat ne mondjanak a tárgyalás alkalmával, mi a tisztességgel ellenkezik. A XIII. században a rend már oly hatalmassá lön, miszerint a legnagyobb hévvel támadá meg VII. Gergely híres bulláját, melyben az magát a világ souverain urának jelenté ki. Ez által a papság gyűlöletét voná magára a rend, minek következménye több sérelmes rendelet lön, mint példáúl az ügyvédi honoráriumnak szabályozása, a melynek értelmében az 20, illetőleg 30 livre-t túl nem haladhatott. E rendelet a kar erélyes tiltakozása folytán csakhamar visszavonatott. Ugyancsak Szent Lajos alatt alakult meg az első ügyvédi testület — confrérie, — mely 1327-ben Valois Fülöpnek egy rendelete által szabályoztatok. Ennek értelmében minden ügyvéd tartozott 1. esküt tenni és 2. magát a jegyzékbe — rőle — beíratni. Nevezetes volt 1344-ben a párisi parlament egy «ordonance»-a, mely első rendszeresítette a «stage »-t vagyis egy meghatározott időre terjedő gyakorlati cursust. 1579-ben III. Henrik egy a franczia ügyvéd tekintélyét mélyen sértő rendeletet adott ki, kötelezvén őket a kapott honoráriumokról nyugtákat adni, a mi azonban a kar erélyes ellenzése következtében soha életbe nem lépett. Egyáltalában el lehet mondani, hogy az ügyvédi kar már ez időben is függetlenségét és szabadságát tökéletesen meg tudta védeni, és pedig mind a bíróságok, mind a kormány ellenében, s tekintélyük oly magasra emelkedett, hogy az absolutismus ezen korszakában egyedül volt a szabadság képviselője. A rendet hivatásánál és szellemi magaslatánál fogva megillető privilégiumok napról-napra szaporodtak, míg végre 1587-ben egy parlamenti rendelet megengedő, hogy az ügyvédek az országban
