Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Nagy Dezső: A franczia ügyvédség [2., 1881]
i tékok felsorolására és a petitum előterjesztésére kénytelen szorítkozni.* Egy és ugyanazon bíróság mellett létező avouék testületet képeznek. Mindegyik avoué csak egy meghatározott bíróság előtt, melynek székhelyén köteles tartózkodni, fungálhat; e szerint a hol felebbezési törvényszékek vannak, az avouék-nak is két faját lehet megkülönböztetni, úgymint: «avoués prés le tribunal de premiere instance» és «avoués prés la cour d’appel». A testület ólén mint fegyelmi és igazgatótanács az avouék kamrája a «Chambre des avoués» áll, élén az elnökkel (président). Az avouékat, a mi álláspontunkból kiindulva, egyenesen ügyvédeknek nevezhetjük, miután ugyanazon functiókat végzik, mint a mi ügyvédeink, sőt abban is egyeznek, hogy a periratoknak beterjesztésével működésűk megszakad, melynek fonalát csak a végrehajtásnál veszik fel újra. Sőt miután nálunk az igazi szóbeli eljárás teljesen hiányzik, nekünk a plaidirozó franczia avocat-nak megfelelő igazi ügyvédünk nincs,vagy jobban mondva, ez az avoué functiójában mosódik el, azaz a lényeg elvész a formában, Ha a mi felfogásunk szerinti ügyvédről akarnék értekezni, az az avoué-val megszűnnék s az avocatról említést sem volna szabad tennem. Igazi ügyvédség csakis a szóbeli eljárás mellett fejlődik ki; az írásbeliség a szabad foglalkozások e leg- magasztosabbikát is kiforgatá a maga lényegéből, eredeti rendeltetéséből, az avocat-t az ügy- és jogvédőt egyszerű bírói segédhivatallá degradálta, melynek nincs egyéb czélja, mint a biró munkáját megkönnyíteni. Perrendtartásunk III. fejezete tökéletesen ez elven alapul: a sommás eljárás egyszerűbb, oda nem kell ügyvéd; a rendes eljárás bonyolultabb, ide már nélkülözhetetlen az ügyvédi képviselet. S talán tudunk e hamis eszmekörböl menekülni? Korántsem, hisz a legújabb javaslat :: A défense és a réponse ívek szerint taxáltatnak ; ennek következtében rendkívül hosszas jogi deductiókat szoktak bevenni, melyeket rendesen az alsóbb rendű segédek (elercs) készítenek, mint egyszerű fogalmazási gyakorlatokat, legtöbbször azonban szerzők müveiből másolnak le egyes fejezeteket. 500 ezer frankos perben volt alkalmam látni egy 125 Íves periratot. E töltelék (reinplissage) a tulajdonképeui conclusiokkal semmi összefüggésben nincs, azok szabatosságát és rövidségét épen nem alterálja, sőt e «remplissage» a bíróságnál benyújtott példányba be nem vétetik.