Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Dell' Adami Rezső: Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reoja [1., 1880]

31 tott-e ezen ut. mely minden egyént a politikai élet árjaiba sodor és mások dolgával foglalkozni szoktat ? Nem-e elkerülhetlen tendentiája a parlamenti oligarchiának, ministerelnöki dictaturát creálni, a jogi felelősséget megsemmisiteni a politikai felelősség csalképe által ? De e felhőmagaslatnak magános álomszerű elmélkedése meddő és terméketlen és nem irányozhatja az élet reális, szüntelen folyamát és az azt mozgató örök erőket. Legyen fatalistikus vonás a történetben : az út választva van. Csak haladnunk, javítanunk lehet azon. A reformmunka állandóságát, folytonosságát és komolyságát pedig csak akként biztosithatjuk, ha elkésve bár, de későn nem, előkészitjük azon szellemi talajt, azon meggyőzött közvéleményt, melyben szilárd horgonyon nyugszanak a rohamosan átvett mivelődési intézmények, oltalmazva a szeszélyes szelek és zsákmánytszomjuhozó hullámok játéka ellen. Megismertetnünk kell az emberiség fejlődésében alkotott üdvös és korszerű intézményeket, azok gyakorlati értékét és eszmei fenségét a laikusok körében is, hogy azokat rokonszenvesekké tegyük és biztosítsuk a nemtudás vis maior-a ellen, mely következetlen alkalmazás és visszaesés által compromittálja a helyes elveket és a hitétől megfosztott népet skeptikus resignatióba sodorja. Az emberi társadalom tevékenysége nem ismer szünetet; annak helyes útmutatója csak észszerű czél lehet. E czélt és eszközeit a társadalmi tudomány állapitja meg. Korlátolt, mint minden emberi tudás, nem csalhatatlan. De ki az igazságot keresve téved, csak ideiglenesen téveszti el a czélt; mig az, ki téved, mert nem akar tudni, soha czélt nem érhet. Mi nekünk a társadalmi tudomány, melynek egyik oldala a jogtudomány, nem pusztán »nézetek gyűjteménye*, mint a tudatlan gyakorlat és politikai routine érdekelt emberei hinni hajlandók. Mi bennünk az őszinte és tehetséges kutatók összhangja, melyet a népek tapasztalata igazol, az eszmék és tények vallomása arról, mely állami és jogi intézmények létesitik és emelik, vagy csorbítják és szüntetik meg az egyéni és társadalmi jólétet, nem puszta erkölcsi hitet, hanem érveken érlelt Ítéletet alkotnak. Ezért kötelességünkhöz méltó feladatnak vélem, hogy a jog-