Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Dell' Adami Rezső: Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reoja [1., 1880]

26 szerkeszt sérelmi feliratokat és ellenzéki czikkeket, még saját elégedettsége jelének sem vehetjük. Az eszmék és intézmények fejlődésének e futólagos vázlata után előadásunk kimért keretében a jogállam követelményeinek, jó igazságszolgáltatás és közigazgatás azon feltételeinek felemlitésére kell szorítkoznunk, melyek nélkül a hatalmak megosztását biztosítani és következetesen kivinni nem lehet. E követelmények és feltételek között kettő lényeges. Az első az anyagi közjognak, és pedig alkotmány- és közigazgatási jognak —ebben az administrativ közegek jogi felelősségének — oly kimerítő törvényes szabályozása, minő a magánjogé. Természetesen ennek kezdeményeit sem látjuk p. o. u. n. pénzügyi jogunknak tényleg pénzügyi jogtalanságnak codificálásában. Ki valaha a közigazgatás p. o. a közlekedésügy terén foglalkozott, elijedhetett a tételes jog teljes hiányától, melyet a politikai hatóságok még általános jogelvekkel sem pótolhatnak, mint a jogtudó biró pótolhatja a magánjogi törvények hiányát, mert a politikai hatóságok az általános jogelveket sem ismerik, a minek elég jelét adják azután ugy classikus iudicaturában, mint classikus rendeletekben. Ezekben virágoznak a Mittermaier által jellemzett azon »leidigen BilligkeitsTheorien, womit man die wohlerworbenen Rechte der Einzelnen nach dem Leisten eines sogenannten Gemeinwohls zu richten und zu recken sucht.« Ezekből hiányzik a jog lényege: az egyenlő mérték, hiányzik a jog alakja, következetesség és rendszeresség. A közjog legfontosabb részeinek — vallásszabadság, egyesülési jog stb. — rendezetlenségével szemben azt szokták mondani, hogy csak elméletben hiányosak, tényleg tűrhetők állapotaink a szabadelvű szokások és gyakorlat folytán. A régi indiíferentismus és apathia érv legyen a törvényes oltalom alkotása ellen. Méltán kérdhetjük a semmittevés ezen apológiájával szemben Benjámin Constant-tal: »Est on libre. quand c' est la douceur des moeurs publiques ou la modération d'un ministre qui est la seule garantie du citoyen ?« Nincs okunk büszkélkedni a patriarkális ius non seriptummal. Inkább sajnálni lehet egyáltalán az egyetemes jogfejlődés szempontjából azt, hogy mig a római illetve 16. századbeli olasz ius privatum receptiójával kifejlett magánjogot nyert Európa.