Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Dell' Adami Rezső: Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reoja [1., 1880]

•>2 A szolgabíró, ki rendőri kihágás felett vagy bagatell-pérben itél, ez ügyet nem teszi admínistrativ természetűvé. E részben a törvényhozás hatalma mivel sem nagyobb, mintha azt akarná decretálni, hogy ha a közlekedésügyi minisztériumhoz utasítana gymnasiumi szervezést, ez ne legyen többé közoktatási, hanem vasúti ügy, vagy hogy, ha a kereskedelmi minisztériumhoz osztaná be az ujonczozást, ez ne legyen többé honvédelmi, hanem postaügy. A törvényhozás a helyes logikát megsértheti ugyan, de azért a természetes rend felbontása logikussá nem válik és a tárgyak és tények logikája nem szenved változást. E kérdést hivatott közjogi iróiiik: Récsy, Korbuly stb. nem látszanak észrevenni; a hatvanas években a »Magyarország« egy czikksorozatában tárgyalta azt Csemegi Károly, ujabban Concha, Lechner stb. tanulmányai érinték. A magyar jogászgyülés, a német nyomán, csak az államhivatalnokok felelősségéről nyilatkozott. Az irodalom és szakértelmiség áthatását a most virágzó gyakorlati aerára természetesen e kérdésben is nélkülözzük. így csak azon tényt kell constatálnunk, hogy törvényhozásunk az 1869-iki alapot, a birói és végrehajtó hatalom elválasztását, öt év óta elhagyta s ahhoz visszatérni eddig mi hajlamot sem mutat. Természetesen lehetnek igazságügyi, politikai szempontok,melyek indokolhatják törvénykezési ügyek elvonását a bíróságoktól, a mint terhelésüket közigazgatási ügyek ellátásával indokolhatják. De az e részben nálunk szereplő érveket, u. m. némely ügyek csekélységét, a közigazgatási eljárás olcsóságát és a históriai traditiót részünkről adott viszonyaink között sem tartjuk helyes igazságügyi politikai szempontoknak. A számszerinti csekélység mértékét, mely az érintett érdek fontosságát alanyára nézve mibe sem veszi, mely mögött azon cynismus rejlik, hogy a szegény állam csak gazdag polgárának oszt megnyugtató igazságot, az egyenlő jognak legszentebb elveivel oly homlokegyenest ellenkezőnek tartjuk, hogy azzal compromissumra lépni szerintünk egyértelmű a jog feláldozásával a politika, és pedig rosz politika kedveért. Hivatkoztak az angol békebiróra. Ritkán tapasztaltuk parlamentáris vitában is az ana-