Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Dell' Adami Rezső: Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reoja [1., 1880]

18 letzten Jahren Milliárdén gekostet und noch vieles Andere, was sich nicht beziffern lásst.« De e reformtanok ma dominálják a német irodalmat. A Holtzendorff-féle encyclopaediában E. Meier a rendes bíróságok közigazgatási bíráskodása ellen mint Roma locuta sorolja fel azon három érvet: a közigazgatási jog ismeretének nehézségét, a ténykérdés túlnyomó fontosságát és a közigazgatás különbeni megbénítását, mely érveket már 50 év előtt megczáfoltak Németországban is. Mindezek után nem csodálhatjuk, hogy a IV. német jogászgyűlés Dr. Eberty azon indítványa felett, hogy a rendes birák iurisdictiója kiterjesztendő a közjogi vitákra, napirendre tért, mert e kérdést nem látta eléggé előkészítve; a Xll-ik német iogászgyülés pedig minden előkészítő vélemény és annak mondható vita nélkül egyhangúlag elfogadta Gneist indítványát külön közigazgatási bíróságoknak szervezése iránt oly mintára, mint fentebb ecseteltük. A nagy német tudósok e gyűlése »kegyes hálával« (az előlülő szavai) vette Glneist fejtegetéseit a franczia, badeni, osztrák rendszer alaphibájáról, administrativ vitában jogmértéket, törvényhatárt keresni; az olasz rendes bírósági eljárás helytelenségéről, mely kizárja a laikus elemmel a selfgovernmentet; a közjog természetéről, melynél fogva a közigazgatási panasz sem önálló egyéni jog, a közigazgatási kereset pedig épenséggel képtelen valami, mert »die Verwaltungsdecretur ist an und für sich schon Rechtspflege.« E nyomorult tanoktól vajha óva lenne közjogi irodalmunk, vajha a magyar alkotmányszellem általuk soha meg nem mérgeztetnék és közvetlen összefüggésbe hozatnék az angol és román népek doctrináival s az ideiglenesen megszakított, Kant iskoláiban megállapodott régibb német irodalommal. Hazánk állapota 1848-ig sokban hasonlított a régi német birodaloméhoz. Mint ott a Moser által említett 1736. január 10-iki Reichshofrathsbeschluss által, itt az 1723-iki kúriai szervezésben jutott némi kifejezésre a birói és kormányhatalom elválasztása, bár az udvari kanczellária és helytartótanács birói hatásköre részben fenntartatott, tényleg pedig e kormányszékek a királyi impérium révén minden igazságszolgáltatási ügyije beavat-