Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-06-12 / 24. szám
1921 Junius 12. A jövő irodalma Minden kor kultúrájának irányát a kor vezető eszméi, azaz helyesebben az uralkodó osztály ideológiája adja meg s igy a proletárkultura irányát a kommunizmus eszméje, a proletariátus szocialisztikus ideológiája fogja megszabni. Az alap természetesen a társadalom gazdasági alapépítményében rejlik, a melynek felépítményeként tekinthetjük az ideológiákat, s igy a kultúrát is, noha nem ragaszkodunk ahhoz a véglethez sem, hogy a kultúra a gazdasági alapépítmény kizárólagos produktuma. Semmi sem természetesebb, mint hogy ez az irány gyakran el fog ütni a kultúrának összes eddigi irányaitól, azon egyszerű oknál fogva, hogy a régi társadalom förugója: a magántulajdon s az ebből kifolyó burzsoá individualizmus volt ezt a rugót pedig a kommunizmus születése napján összetörte. Természetes, hogy a régi, lomtárba került kultúra helyébe nem lehet egy pillanat alatt mást állitani. Az irodalomban legelőször a forradalmi témák törnek elő, ez természetes is, mert időszerű. Ha majd a kommunista gazdasági gépezet teljes üzemben fog működni, ha majd az ideológiák kezdenek kommunisztikus alapra átgyuródni, akkor mi természetesebb, meg fog születni a proletár, kommunista szépirodalom is. De mik lesznek a témái ennek az irodalomnak? — kérdik a müveit ellenforradalmárok. Nevetséges csak egy pillanatig is azt gondolni, hogy a kommunizmusban az irodalomnak nem lesznek témái. Az egyéneknek a létért való küzdelme hamarosan meg fog szűnni a régi értelemben véve, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az egész társadalomban apatikus szimptomák fognak mutatkozni. Ennek helyébe jön majd az igazi, emberhez méltó ambíció, termelni, produkálni valami nagyot, jót — nem azért, mint régen, hogy mások rovására meggazdagodjunk — hanem azért, hogy az emberiségnek, mint egészen a sorsán javítsunk, hogy anyagilag és szellemileg magasabbra emeljük az emberiség nívóját. Mert élesen kell disztingválnunk a múlt és jövő között. A múltban egy uj gép, egy uj gyógyszer csak a gazdagnak és esetleg a föltalálónak jelentett jót, a szegény azonban nem élvezhette az uj kincset, sőt ezek némelyike, mint pl. a gép, növelte a szegények számát, ahelyett, hogy emelte volna az emberiség nívóját, megteremtette a nincstelenek millióit, a világproletariátust. Igazuk volt azoknak a munkásoknak, akik ezeket a gépeket összezúzták, megsemmisítették, mert ezek csak átkot hoztak a világ dolgozóira, mig a kapitalisták kezeiben voltak. A kommunizmus ban azonban minden anyagi és szellemi kincs mindenkinek egyformán hozzáférhetővé lesz téve s aki ilyeneket produkál, az egész emberiség tényleges, őszinte, minden irigykedéstöl mentes elismerését fogja bírni. Hát még mikor az embereknek a gondolkodása át fog alakulni, mikor mindneki bele fog dleszkedni abba a gondolatkörbe, hogy mindent, amit egyes alkot, az emberiségért történt, mikor egyszóval az összes egyéni ideológiák kommunista bázison fognak nyugodni, mennyi nemes ösztönzést fog nyújtani az élet az alkotásra. Természetes, hogy a kapitalista társadalom elragadó vadállati témái: gyilkosság, lopás, csalás, házasságtörés stb. elesnek. A jó és rossz fogalmának a határát természetesen még sokáig nem fogjuk átlépni, lesz még egyelőre a mi társadalmunkban is jó és rossz, ez azonban öntudatos, természetes és való lesz. Jó lesz, a mi az emberiségnek használ, rossz lesz, ami árt neki. Miért rossz a gyilkosság, a lopás, házasságtörés, Folytatás a 12-ik oldalon. A szovietek restauráljuk » műemlékeket. By Courtesy of Soviet Russia
