Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)

1921-06-12 / 24. szám

Előre Képes Folyóirat Nőrablás A házasságkötésnek kezdetleges művelődési fokon egyik igen elter­jedt módja a nőrablás és a világ legkülönbözőbb részeiben élő népek házassági szertartásaiban oly szo­kások nyomait ismerhetjük fel, a melyek egykori nőrablásra utalnak vissza. Kétséges azonban, vájjon a házassági szertar­tások között oly gyakori jelképes nő­­ra b 1 á s mindenkor valóságos rablásnak maradvány a-e , vagyis hogy a nő mindezen esetekben nemcsak saját, ha­nem egyszersmind szüleinek akarata ellenére vétetett-e nőül. Spencer arra utal, hogy a rablás formája a nőnek olykor igazi, olykor pedig csak tettetett ellenállásából is ma­gyarázható s ez a feltevés nincsen megdöntve. McLen­nan azt tartja, hogy a pörablás az exo­­gámia uralmára ve­zethető vissza. Van­nak azonban tör­zsek, amelyeknél a házasság megköté­sének módja a rab­lás, de amelyek egy­általán nem exogá­­mok s viszont nem minden exogám nép­nél találjuk meg a nőrablást vagy an­nak maradványait. Westermarck na­gyon valószínűnek találja, hogy a nő­­rablás szokása egy­részt abból az erős ellenszenvből ered, amely szűk körben mozgó kölcsö­nös házasságokkal szemben áll fenn és amely, miként láttuk, en­­dogám népeknél is megvan; más­részt pedig azoknak a nehézségek­nek következménye, amelyekkel a vadaknál a nő megszerzése egybe van kötve, minthogy a nő békés megszerzése rendszerint azt tétele­zi fel, hogy a férj kárpótlást nyújt­son az asszony családjának az oko­zott veszteségért. A nőrablás rend­szerint a társadalmi fejlődésnek azon fokán áll be, amidőn a családi kötelékek már megerősödnek, az emberek közeli rokonság által egy­bekötött apró csoportokban élnek, de a cserekereskedés még nem fej­lődött ki. E szokás általános ural­ma könnyen megmagyarázható a vérfertőzéstől való iszonyodásból és abból a tényből, hogy a kezdetle­ges családok és törzsek állandóan hadilábon állanak. Miként azon­ban lehetetlen azt hinni, hogy volt volna idő, amikor nem voltak volna barátságos érintkezések egyes csa­ládok közt, amelyeknek egymásba házasodniok is szabad volt, épp úgy ne mszabad feltenni azt sem, hogy a rablás valaha kizárólagos módja volt volna a házasságkötésnek, ha mindjárt annak rendszerinti módja lehetett is. Sőt több exogám nép­nél felleljük azt a szokást is, hogy a férj felesége családjának házába költözik. # * A nörablás szoká­sa azonban nagyban és egészben a múl­té. A legtöbb civi­lizálatlan népnél a férjnek valami mó­don kárpótlást kell nyújtania menyasz­­szonyáért. A nőrab­lás után a nővétel következett. A nő­­vételnek legegysze­rűbb módja, a fele­ségért más nőt adni cserébe. Sokkal el­terjedtebb szokás azonban a nőt a nő családjának teljesí­tett szolgálatok ré­vén szerezni meg. A férfi egy bizonyos időt a nő családjá­nál tölt s ezen idő alatt szolgamunkát végez. Ez a szokás, amellyel a zsidó ha­gyomány ismerte­tett meg minket, Amerika, Afrika és Ázsia civilizálatlan fajainál nagyon ál­talánosan el van terjedve. Sok eset­ben csak azok dol­goznak meg a nő­ért, akiket szegény­ségük gátol meg ab­ban, hogy vétel ut­ján szerezzenek asz­­szonyt, sokszor azonban a gazdag­ság sem szabadít­hatja meg a vőlegényt ettől a szol­gaságtól. Sok helyt először le kel­lett szolgálnia a kikötött időt, mi­előtt a leányt nőül vehetné, másutt a leányt előre megkapja. Hogy a nővétel későbbi fejle­mény, mint a nörablás, világosan kitűnik abból, hogy a nőrablás igen gyakran jelképesen fordul elő ott, ahol a nővétel tényleges gyakorlat­ban van. Felolvasztás véerett leszedték az orosz császári sast. By Courtesy > of Soviet Russia — 8 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom