Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-07-14 / 29. szám
Miért kell szervezkednünk? Az értelmes és müveit munkások minden országban gyorsan .^belátták, hogy a tőkések nagy hatalmát is korlátok közé lehet szorítani. Há a munkások, felismerik osztályhelyzetüket és egységes működéssel az erők egyesítésével igyekeznek elérni mindazt, a mit az egyes munkás sohasem képes kiküzdeni. A munkás a létért való küzdelemben első sorban a tőkést találja önmagával szemben. Hogy megélhessen, áruba kell bocsátania munkaerejét olyanoknak, akik a fölhalmozott munka segélyével kizsákmányolhatják embertársaikat. A jelenlegi tér. melőmód alapján a tőkés és a munkás egymásra vannak utalva. A tőkés csak úgy használhatja föl a fölhalomozott munkát újratermelésre, ha elegendő számú vagyontalan, csupán a munkaerejével rendelkező munkás áll a rendelkezésére. Viszont a munkás, ha. nem akar éhen elpusztulni, kénytelen áruba bocsátani munkaerejét. Nincs ugyan megszabva, hogy melyik tőkésnek, hanem a tőkések oisztályának valamelyik tagjának. Hogy a tőkés az üzemet megindíthassa, munkások* ra van szüksége. Fölfogad tehát munkásokat és azt követeli, hogy dolgozzanak részére.,Azonban a termelt értékeknek csak egy csekély hányadát akarják viszszaadni cserében. Ez teljesen érthető és világos. Minél kisebb részét kapja meg a munkás annak az értéknek, amelyet létrehozott, annál több marad a munkáltatók részére. Viszont minél többet tud a munkás a saját részére kicsikarni, annál kisebb a tőkés részesedése. Az egyedül álló munkás azonban nem tud megküzdeni a tőkés fölényes gazdasági hatalmával. A munkáltató nem szenved akkor sem szükséget, ha egyik-másik munkását el is bocsátja a műhelyből, vagy a gyárból. Ott maradnak a többiek, akik gyarapítják a vagyonát. De a munkásra a munkanélküliség nyomort, Ínséget és szenvedést jelent. Ha dolgozik, akkor sem tud megélni, megtakarításról pedig szó sem lehet. A kizsákmányolás legerősebb fegyvere az, hogy minden munkás fél a munkanélküliség nyomort jelentő rémétől. 6IIIASI ACÉLVAG6 OLLÖ, AMELY A LEGVASTAGABB ACÉI.ItlDAT IS ÜGY ELVÁGJA, MINT A SAJTOT. Az ipari eszközök Óriási fejlődést mutatnak az utöbbi években. Csak az a baj, hogy magántulajdonban vannak. A tőkés nem ismer emberiességet, a kizsákmányolót nem hatja meg a munkás esdeklő szava. A munkáltató csak a saját anyagi érdekeit védelmezi és minden bérjavitást kérő munkásban ellenséget lát, akit el kell tiporni. Az egyedül álló és bérjavitást kérő munkásnak tehát előre kell számolnia minden eshetőséggel. Ha a munkáltatója a legalázatosabb könyörgésre sem ad magasabb fizetést, akkor vagy kénytelen elkeseredéssel tovább kell folytatnia munkáját, vagy pedig meg kell küzdenie a munkanélküliség nyomorúságával. Az erőt csak nagyobb erővel lehet lebirni. Azt a föladatot, amelyet egy ember nem tud megoldani, többek egyesitett ereje könnyedén végzi. Hiszen maga az ipari termelés is arra tanítja a munkásokat, hogy együttesen működjenek. A több métermázsás súlyt egy ember meg sem tudja mozdítani, több munkás egyesített ereje azonban gyorsan rendeltetési helyére szállítja. Ha tehát a munkás a termelésben összesíti az erőket és összmunkát fejt ki a tőkés értéktöbbletének gyarapítására, miért ne dolgozna egyesitett erővel a saját legszentebb érdekeinek védelmére? Az egyedül álló, könyörgő munkás kérelmét a munkáltató szívtelen megvetéssel utasíthatja el. Az egész üzem összes munkásainak bátor követelését azonban teljesítenie kell. Ha egy munkás kiválik az üzemből, akkor nincs baj. Ha azonban a gyár vagy műhely összes munkásai összefonják dolgos kezeiket, akkor a holt gépek és munkásszerszámok erőtlenül hevernek. A termelés műveleté megakad. Ha a munkás nem dolgozik, akkor nincs értéktöbblet és elpusztul a munkáltató is. A munkások egyesitett ereje fölér tehát a tőkések gazdasági erejével. Ha a munkáltató szemben találja magát az összes munkásaival, akkor nem utasíthatja viszsza gúnyos fölénynyel a követeléseket, mert számolnia kell azzal, hogy az üzem megszakítása nagyobb kárral jár, mint a követelések teljesítése. A munkáltató azonban csak nehéz szívvel egyezik bele a kizsákmányolás korlátozásába. Csak a legvégső szükség kényszerítő ereje előtt hajlik megi