Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)

1918-01-06 / 2. szám

A faji előítélet lélektanához.

— William I. Thomas. —

I.

Ha annak a természetes ellenszenvnek keressük a magyarázatát, amelyet egyik faj a másik ellen táplál, akkoi mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk vájjon vannak-e olyan föltételek, amelyek az élettani kifejlődés folyamán valahogyan létrejőve — a szociális tevékenységtől eltekintve — a magunk fajának előszeretetéhez s a szervezetileg különböző csoportok iránti előítélethez vezetnek. És ilyen föltételeket tényleg találunk. Az állati élet első mozgásai is, az élettanilag káros ingerek elvetése által olyan organikus beállításra vezetnek, amely az előítélettel analóg tünemény. chemiotaxú, elvének alapján a mikroorganizmus a vízbe dobott táplálékrészecskéhez közeledni fog, mig a méregdarabkát kikerüli és mozgóváltozásait hasonló módon irányozzák a hő, a fény, az elektromosság és a másféle fizikai erők.

,Az állati élet fejlődése e fokon felül a struktúra s az érzékszervek gyarapodásában áll, amelyek arra vannak hivatva, hogy az egymástól eltérő ingereket megkülönböztessék, a hasznosak és az ártalmasok közt válasszanak s ilyetén módon tökéletes ellenőrzést nyújtsanak. Ha mellőzzük az állati élet alsóWbrendü alakzatait, az embertípusban nagy mértékben kifeji"d e ta Iáijuk a figyelem, az emlékező tehetség és az összevetés képességét, amely ldhetővé teszi az ingereknek s a megfelelő helyzeteknek értékelését, a múltban tapasztalt hasonló helyzetek és ingerek alapján. A kiválasztást s a kikerülést, amely e folyamat lényege, szervezeti elváltozások kisérik (indulatok) s ezeknek- az a feladatuk, hogy létrehozzák azt a cselekvést, amely az elhatározást követi. Úgy az elhatározás, mint az izgalmak ily módon az érzékszerveknek is valami Útmutatást adnak a helyzetről, az állásfoglalásról, a célszerűségről, az esetleges előnyről vagy kárról, az örömről vagy fájdalomról. Ebből következik, hogy azok az érzések, amelyek kellemetlen vagy kellemes dolgok képzeteivel idéződnek fel, nagyon elütök egymástól és hogy evvel kapcsolatban bizonyos lelki állapotok lépnek fel, amelyek határozott vagy rendszeresen visszatérő külső helyzetekkel együtt járnak — mint pl. gyűlölet vagy szeretet, előítélet és előszeretet — és eme szituációknak megfelelnek azok az érzések, amelyek egyrészt mint a fájdalom, másrészt mint az öröm érzései újulnak meg. A szuggesztiv hatás olyan, hogy nemcsak a tárgy vagy kö-POLYJiESIAI Xö.

rülmény képes egy adott érzésállapotot előidézni, hanem a hang, az illat, a szin vagy a tárgy más karakterisztikus jele ugyanazt a hatást képes elérni, mint a tárgy maga. A vér megpillantása vagy szaga izgató eszköz a bika számára, de elégséges a vörös posztónak a szine is, hogy hasonló hatást keltsen benne.

Kezdetleges életviszonyai között az ember inkább ellenséges .mint Ibarátságos érzelmű léhetett. Az eleségért folytatott küzdelem oly komoly s életmódja oly rablószerü volt, hogy a gyanakvó, elkeseredett, haragos kedélyállapot volt az uralkodó, amely alól kivétel csak egy-egy fegyverszünet, öszszeköttetés, egyesülés, avagy rokoni kötelék volt. Ilyenek voltak a körülmények .Északamerika indián társadalmában is, amely pedig már a fejlődésnek igen előrehaladott mértékével dicsekedhetett s mégis ott is örökös testvérharcban állottak az egyes törzsek, ha ugyan épen békekötés nem jött létre köztük. Még ma is az emberek kölcsönös bizalmatlanságot és ellenszenvet táplálnak egymás iránt, mig arra a tapasztalati meggyőzőésre nem jutnak, hogy tisztességes felebaráttal van dolguk. Milyen is volna azoknak a sorsa, akik a városok utcáin másképen cselekednének?

Ennek ellenére intim kapcsolatok keletkeztek az emberek s környezetüknek bizonyos részei között, amelyek nemcsak a feleségre, gyermekekre, kutyára és a vérrokonokra szorítkoznak, hanem kisebb mértékben az atyafiság, a törzs, a nemzet tagjaira is. Ezek — pszichológiai kifejezéssel élve — részesei lesznek saját énjének s általában vele együtt állnak szemközt a világgal. Az itt rajzolt felfogásból, az előítélet vagy vele rokon érzelem a kiindulópont és feladatunk foglalkozni amaz átalakulás egyes fázisaival ,amely arra vezette az embereket, hogy szellemileg szövetkezzenek környezetük bizonyos elemeivel a többiek kizárásával.

Ha megvizsgáljuk annak az eljárásnak részleteit, amelyek révén az egyes individuumok és a külvilág bizonyos elemei között társadalmi és vonzalmi viszony áll elő mások kizárásával: akkor azt. találjuk, hogy ez eleinte tisztán ösztönszerü és reflex-alapon nyugodott, amely eredetileg összefüggött a táplálék keresésével s a közösülés vágyával s a magasabbfoku életviszonyoknál mind tudatosabb lett. A társulás és a vonzalom egyik legfontosabb kiindulási pontja a szülőknek és különösen az anyáknak gyermekeikhez való viszonyálban figyelhető meg. Ez természetesen az alsóbbrendű álla— 7 -