Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)

1918-01-06 / 2. szám

A faji előítélet lélektanához. — William I. Thomas. — I. Ha annak a természetes ellenszenv­nek keressük a magyarázatát, amelyet egyik faj a másik ellen táplál, akkoi mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk vájjon vannak-e olyan föltételek, ame­lyek az élettani kifejlődés folyamán valahogyan létrejőve — a szociális tevékenységtől eltekintve — a ma­gunk fajának előszeretetéhez s a szer­vezetileg különböző csoportok iránti előítélethez vezetnek. És ilyen föltéte­leket tényleg találunk. Az állati élet első mozgásai is, az élettanilag káros ingerek elvetése által olyan organikus beállításra vezetnek, amely az előíté­lettel analóg tünemény. chemio­­taxú, elvének alapján a mikroorganiz­mus a vízbe dobott táplálékrészecské­hez közeledni fog, mig a méregdarab­kát kikerüli és mozgóváltozásait ha­sonló módon irányozzák a hő, a fény, az elektromosság és a másféle fizikai erők. ,Az állati élet fejlődése e fokon felül a struktúra s az érzékszervek gyara­podásában áll, amelyek arra vannak hivatva, hogy az egymástól eltérő in­gereket megkülönböztessék, a haszno­sak és az ártalmasok közt válasszanak s ilyetén módon tökéletes ellenőrzést nyújtsanak. Ha mellőzzük az állati élet alsóWbrendü alakzatait, az ember­típusban nagy mértékben kifeji"d e ta Iáijuk a figyelem, az emlékező tehet­ség és az összevetés képességét, amely ldhetővé teszi az ingereknek s a megfelelő helyzeteknek értékelését, a múltban tapasztalt hasonló helyze­tek és ingerek alapján. A kiválasztást s a kikerülést, amely e folyamat lé­nyege, szervezeti elváltozások kisérik (indulatok) s ezeknek- az a feladatuk, hogy létrehozzák azt a cselekvést, amely az elhatározást követi. Úgy az elhatározás, mint az izgalmak ily mó­don az érzékszerveknek is valami Út­mutatást adnak a helyzetről, az állás­­foglalásról, a célszerűségről, az eset­leges előnyről vagy kárról, az örömről vagy fájdalomról. Ebből következik, hogy azok az érzések, amelyek kelle­metlen vagy kellemes dolgok képze­teivel idéződnek fel, nagyon elütök egymástól és hogy evvel kapcsolatban bizonyos lelki állapotok lépnek fel, amelyek határozott vagy rendszeresen visszatérő külső helyzetekkel együtt járnak — mint pl. gyűlölet vagy sze­retet, előítélet és előszeretet — és eme szituációknak megfelelnek azok az ér­zések, amelyek egyrészt mint a fáj­dalom, másrészt mint az öröm érzései újulnak meg. A szuggesztiv hatás olyan, hogy nemcsak a tárgy vagy kö-POLYJiESIAI Xö. rülmény képes egy adott érzésállapo­tot előidézni, hanem a hang, az illat, a szin vagy a tárgy más karakterisz­tikus jele ugyanazt a hatást képes el­érni, mint a tárgy maga. A vér meg­pillantása vagy szaga izgató eszköz a bika számára, de elégséges a vörös posztónak a szine is, hogy hasonló hatást keltsen benne. Kezdetleges életviszonyai között az ember inkább ellenséges .mint Ibarát­­ságos érzelmű léhetett. Az eleségért folytatott küzdelem oly komoly s élet­módja oly rablószerü volt, hogy a gya­nakvó, elkeseredett, haragos kedélyál­lapot volt az uralkodó, amely alól ki­vétel csak egy-egy fegyverszünet, ösz­­szeköttetés, egyesülés, avagy rokoni kötelék volt. Ilyenek voltak a körül­mények .Északamerika indián társa­dalmában is, amely pedig már a fej­lődésnek igen előrehaladott mértéké­vel dicsekedhetett s mégis ott is örö­kös testvérharcban állottak az egyes törzsek, ha ugyan épen békekötés nem jött létre köztük. Még ma is az embe­rek kölcsönös bizalmatlanságot és el­lenszenvet táplálnak egymás iránt, mig arra a tapasztalati meggyőzőésre nem jutnak, hogy tisztességes felebaráttal van dolguk. Milyen is volna azoknak a sorsa, akik a városok utcáin más­képen cselekednének? Ennek ellenére intim kapcsolatok keletkeztek az emberek s környezetük­nek bizonyos részei között, amelyek nemcsak a feleségre, gyermekekre, kutyára és a vérrokonokra szorítkoz­nak, hanem kisebb mértékben az atya­­fiság, a törzs, a nemzet tagjaira is. Ezek — pszichológiai kifejezéssel él­ve — részesei lesznek saját énjének s általában vele együtt állnak szemközt a világgal. Az itt rajzolt felfogásból, az előítélet vagy vele rokon érzelem a kiindulópont és feladatunk foglal­kozni amaz átalakulás egyes fázisai­val ,amely arra vezette az embereket, hogy szellemileg szövetkezzenek kör­nyezetük bizonyos elemeivel a többiek kizárásával. Ha megvizsgáljuk annak az eljárás­nak részleteit, amelyek révén az egyes individuumok és a külvilág bizonyos elemei között társadalmi és vonzalmi viszony áll elő mások kizárásával: ak­kor azt. találjuk, hogy ez eleinte tisz­tán ösztönszerü és reflex-alapon nyu­godott, amely eredetileg összefüggött a táplálék keresésével s a közösülés vá­gyával s a magasabbfoku életviszo­nyoknál mind tudatosabb lett. A tár­sulás és a vonzalom egyik legfonto­sabb kiindulási pontja a szülőknek és különösen az anyáknak gyermekeik­hez való viszonyálban figyelhető meg. Ez természetesen az alsóbbrendű álla­— 7 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom