Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)

1918-01-06 / 2. szám

toknál kezdődik. Az emlős osztály különösen kitűnik az által, 'hogy mily roppant erőt és kitartást fejt ki utó­daihoz való odaadó szeretetében. A nemzés jellegzetes formája által biz­tosított előny szorosabb viszonyt lé­tesít az anya s gyermeke közt. A sza­porodás intra-uterin formája révén az anyának és utódnak egyesülése orga­nikus utón áll elő, még a gyermek megszületése előtt és folytatódik szo­ciális alapra helyeződve, a szoptatás időszakában s a kicsinynek első, tehe­tetlenségre kárhoztatott éveiben. Ezen időszaknak több esztendei tartama ál­tal egy oly bonyolult fizikai és lelki típus megalkotásáról gondoskodott a természet, ami nem lehetséges ott, ahol a gyermekek világrajövetelük után rögtön teljesen magukra vannak utalva. A nőnek testi átalakulásával, melyet a szaporodás intra-uterin for­mája eredményezett, valamint a ter­mészet ama erőlködésével párhuza­mosan, hogy bonyolultabb típusokat és joblb életbenmaradási esélyeket biz­tosítson, fejlődött ki az anyai érzés s ennek szükséges előföltétele a csecse­mő oldalán: hosszú ideig tartó tehe­tetlensége, melyet a játék tölt be ké­pességei kifejlesztésére. Ez a cél azon­ban nem lett volna elérhető, ha az anya nem táplált volna több s mele­gebb érdeklődést gyermeke iránt, mint bármi más iránt a világon. A fejlődés folyamán az anyai von­zalomnak és odaadásnak minden gya­rapodó faji változatát a gyermek élet­ben maradása jutalmazta s maga a faj is erősbödött a jobb táplálkozás, védelem és nevelés révén. Természet­szerűleg a kisdedekhez való ösztön­­szerii ragaszkodás a törzs férfitagjai­nál is előfordul, de nem olyan nagy mértékben. És van elegendő alapunk ama nézet elfogadására, hogy a férfi­nak a gyermek iránti hajlandósága közvetve és társadalmi utón visszave­zethető a férfi még hatalmasabb vá­gyakozására az anyával való szerelmi egyesülésre. Az utódért való érdeklődés és gon­doskodás a lelki élet téren is jellegze­tes kifejezést nyer. Minden észrevé­tel sajátos szint nyer, minden Ítélet el­fogult lesz, mely a gyermekre vonat­kozik s a vonzalom iránta azokra a különleges jelekre is kiterjed, amelyek megkülönböztetik őt. Nemcsak testi tulajdonságai, hanem ruhája, cipőcskéje, játékai s minden, amit megérintett, sajátos szint ölt ma­gára. A figyelemnek és az emlékező tehetségnek ez a hajlandósága a jel­legzetes vonások megragadására az ellentétes szempontok kizárásával vagy elhanyagolásával: a faji előíté­let lélektanának fontos föltétele. E hajlandósággal egy csomó más ténye­ző jár együtt, melyek a figyelmet oda irányítják, hogy a személyiség jeleinek különös értéket tulajdonítson. A szimpatikus lelki hangulat egy másik eredő forrása a magunk fajával szemben az udvarlással kapcsolatban figyelhető meg. Kétségtelenül, a kivá­lasztás eredményeként, sajátságos szer vezeti vonzódás áll elő a két nem kö­zött az egymás jelenléte és sajátsága iránt. A madaraknál a him hangja, tolla, illata, dísze és mozdulata a nász idején hatalmasan izgatja a nőstényt. A Ilimnek e tulajdonságai a legkifeje­­zettebbek összes tulajdonságai közül: a nő a férfiasság jelei gyanánt fogadja s ezek nagyon hatnak reá s tényleg annak adja oda magát, amelyik ezeket a tulajdonságokat a legügyesebben juttatja kifejezésre. Ép ilyen mértékben hatalmas befo­­lást gyakorol a hímre a nőstény alakja, sajátsága és viselkedése. S épen itt van különös jelentősége annak, hogy a figyelem képes a másik nem egyéni­ségének sajátos vonásait kiválasztani és ezek a vonások a nemi szuggesztio egész tartalmának hordozói lesznek. Ez az érdeklődés a másik nem jelleg­zetes vonásai iránt nagy mértékben ura volt a divatnak és az ízlésnek az emberi társadalomban, különösen a tjörténelmi időkben az asszonyokra vonatkozólag, akik egyaránt tárgyai a nemi figyelmességeknek és képvise­lői a divatnak. ,A fehérbőrű nő rizs­port és pirositót használ, hogy arcbő­rének fehérségét s rózsaszínét ki­emelje, az afrikai asszony viszont szénnel s zsírral akarja ébenfaszerii bőrének erősebb érvényesülését elérni. Az asszonyok jellemző testformáikat — a keblet és a medencét — előnyösen kiemelik fűzőkkel, vattázással, puffok­kal, krinolinokkal s más hasonló se­gélyeszközökkel s az érdeklődés a nőiesség sajátságos jellemvonása iránt olykor átvitetik az ilető személyekről azokra a tárgyakra, amelyek rendsze­— 8 — rint érintkezésibe jönnek vele. (Innen van a szerető fetisszerü vonzódása kedvesének zsebkendője, papucsa iránt.) Erre vonatkozólag jegyzi meg Hirn: “Saját külsejükben a törzs közös tu­lajdonságainak kiemelése és túlzása által a női és férfi egyéniségek a törzsnek egy­re differenciáltabb típusát teremtették meg. Másrészt a másik nemnek örökölt előszeretete, a pozitiv és a negativ kivá­lasztást állandóan befolyásolva, hozzá­járult ahhoz, hogy ezeket a típusokat, mint faji ideálokat rögzítse meg, melyek ha nem is a szépségnek, de a nemi von­zalomnak eszményei”. Mindkét, a szaporodással összefüg­gő jelenségnél, amelyet megvizsgál­tunk, határozott hajlandóságot talá­lunk az egyéniség jellegzetes vonásai kiválasztására s arra, hogy azokhoz valami érzelmi értéket fűzzenek. Egy más kapcsolatban — t. i. az együtt működő tevékenységnél — is meg van ■. készség szövetségek kötésére má­­í okkal s a figyelem itt is. bizonyos jel­­! sgzetes vonásokhoz fűződik és érzel­mi értékeket tulajdonit azoknak. Utal­unk fentebb arra, hogy az állatok első bbeli törekvései, hogy ahhoz a kör­­rjyezethez alkalmazkodjanak, amely­­in táplálékukat megtalálják, tisztára cliémiai és fizikai alapon nyugszik s :t találjuk, hogy első tevékenységük iás organizmusokkal való összeköt­­tAtés létesítésére szintén meggondo­lás nélkül történt. (Folytatjuk.) [grár kulim a és ipari kultúra. (Folytatás a 4. oldalról.) san halad a militarizmus csökkenése. Elég­gé! kiemeltük, hogy napjaink indusztriális tendenciái épenséggel nem szüntették meg társadalmunkban a harcos elemet, amint hoty a militarizmus nem kultúrák, hanem osztályok harcának szükségszerű járuléka és Jmegszünése nem a kultúrharcok, hanem az I osztályküzdelmek megszűnésével függ ösAze. kultúrák és osztályok harca tehát nem azqnos jelenség. Ami a kettőben analóg, azok az óriási perspektívák, melyeket a szo­ciális haladás számára e harcok megszűné­se jelent­a a szociológia ,az emberi kultúra fej­lődéstana. ha a szociálpolitika kulturpoliti­­akkor nem haladhat el közönyösen eka, per ipekitvák mellett. Bolgár Elek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom