Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-06-23 / 26. szám
TOL. (TANULMÁNY ÉS MÉLTATÁS.) “Küzdést kívánok, -diszharmóniát, Mely uj erőt szül, uj világot ád. .. ” Madách, Az ember tragédiája. jkz apostol Petőfi életének szimbolikus történetirása. Apró és nagy tragédiákból szövődik e költemény s ezekben az apró és nagy tragédiákban siirün Petőfivel megesett dolgok tornyosulnak elénk. De nemcsak Petőfi életéből kikapott epizódok láncolata Az apostol, hanem jelentős fotográfiája annak a kornak is, melynek háborgó méhében megszületett, életre kelt. I Sf 1848 márciusának nagy mozgalmai meghozták a pillanatnyi eredményt. A küzdők, élükön Petőfivel, szentül hitték, hogy célhoz értek s a győzelem mámorossá tette a fiatalságot és a népet. Ám a dinasztia nem belátásból adta a népjogokat s nem kedvtelésből mondott le uralkodói hatáskörének egy jelentős területéről. És mikor úgy gondolta, elült már az a vihar, mely szabadságot hoz vészterhesen, hát akkor ő került a dolgok fölé és nevette azokat az intézkedéseket, melyekre rákényszeritették. Ezt a nevetést és az elért eredmények semmibevevésének neszét első ízben Petőfi vette. Mások bíztak az ügyek jobbrafordulásán és szebb napok megvirradását ünnepelték. Azonban ő most már a bízókban sem hitt és tudta, hogy eljön az ideje, hogy felrúgják a békét. S ezért nem nyugszik és sürgeti a végleges leszámolást. Igazi győzelmet akar és nagy letiprást. Királyság helyett köztáraságot. “Republikánus vagyok testestől-lelkestől, az voltam, mióta eszmélek, az leszek végső leheletemig. Ezen tántoríthatatlanságomy mely soha egy pillanatig sem rendült meg, ez adta ifjú kezembe a koldusbotot, mit évekig hor-REINITZ BÉLA Ady és Vajda modern verseinek iteketséges meszeli esi tője. ALBA NEVIS jeles költő és Írónő. VÁRNÁI DANIEL jeles novellaíró, a szocialista mozgalom harcosa. doztam, s ez adja most férfikezembe az önbecsülés pálmáját. Azon időben, midőn a lelkeket vették és jó drágán fizették, mikor egy alázatos görnyedés megállapított jövendő volt, én messze kerültem a vásárt és senki előtt még csak fejemet sem billentettem, hanem álltam egyenes fővel s fáztam és éheztem ... Hiszem, hogy fokonként fejlődik a vi'lágszellem, látom, mikép fejlődik, látom az utat, melyen megy. ő lassan halad, minden száz, vagy néha ezer esztendőben tesz egy lépést, de miért sietne? Hiszen ráér, mert övé az örökkévalóság. Most újra emeli lábát, hogy egyet lépjen... a monarchiából a respublikába... Leborulok mél.tóságos színe elé, fölkelek megáldva, belefogódzom szent palástjába és követem dicsőséges nyomdokait.” Megírja, hogy “nincs többé szeretett király” és nyomában most már nem zúgják utána, mint Talpra magyarját, ■hanem furcsán bámulnak rá és nem értik, hogy mit akar. Papok prédikációs székről szólnak ellene, versfaragók rímekbe szedett gorombáskodással válaszolnak és ezek átalakítják a maga lábán járni gyenge közvéleményt. A rajongással szeretett költőt megvetik és ellenséges szemmel olvasták verseit azok, akik nem is régen még hevítitek érte. “Hazafiui” kötelesség volt ez s erről a kötelességéről nem igen feledkezett meg senki. Petőfi bátor legény, és nem ijed meg más árnyékától sem s visszaszól: A gyáva faj, a törpe lelkek, Kik nem szégyenük, magukat Sápadni, ha kezemben a lant Egy-egy merészebb hangot ad, Ha a közelgő viharnak, Megérint hírmondó szele, S dalom, mint elkopott madár, a Földről magasra száll vele. És tovább is lobogó gyűlölettel ir a királyság ellen, mert szentül hiszi, hogy csakis egy nagy leszámolás szabadítja fel a népet. A megalkuvókat is- szidja és haragjában nem válogatja a szavakat, melyekkel érzéseit kifejezi. És ő jól sejtette a dolgok hovafejlődését... Ebben a hagulatban, ilyen időben fogott Az apostol Írásához. S ez a rendkívüli, forrongó idő forrongóvá, rapszódikussá tette megéneklőjét is. S ennél az égő anyagnál olaj volt az, hogy Petőfivel olyan dolgok történtek, melyek magasabbra szították a tüzet. S ezért Az apostol egész meséjén keresztül zug véleménye azokról a dolgokról, melyek az akkoriakat lázasan foglalkoztatták. Petőfi Az apostol hősét, Szilvesztert belehelyezi ebbe a világba s vele mondatja el bölcselkedéseit. S hogy a hős sorsa lekösse az olvasó figyelmét, kikap életéből egy szenvedéssel teli jelenetet és csak azután fog bele a meseszövésbe. Ilyen nehéz levegőn át elvezet Szilveszter gyermekkorához, hogy elmondja, hogyan került az életbe az az ember, aki míg a maga csúnya kálváriá-
