Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)

1918-01-19 / 3. szám

A gyermek érzelmi és akaratvilága. DR. RANSBURG PÁL. Az érzelmek fejlődése és az érzelmi élet zavarai. Az érzelmek a tudat visszahatásai a benne létrejött változásokra, az érze­tekre és képzetekre. Megfelel nékik az a viszony, mely az idegrendszerben az idegközpontokba jutott inger által kel­tett erélyszükséglet s a rendelkezésre álló erély mennyiésge közt fönnáll. Az újszülöttnél az elemi hangulatok két alaptípusa már határozottan észlelhető; ezek az élvezet (öröm, kedv) és a fáj­dalom (kedvetlenség). Az előbbit a jól­­lakás, az utóbbit az éhség, szomjúság, és fáradság érzései válthatják- ki. Az öröm a szemrés tágulásával, a fájdalom a szemhéjak zárásával, nagyobb fokain kiabálással jár. Könnyeket a sirásnál a gyermek élete harmadik hónapjában h ulllat. Már az élet legelső heteiben mu­tatkoznak a jelenségei azon alapérzel­meknek is, melyeket Wundt a feszült­ség és oldódás érzelmének nevez. Va­lószínűleg az elemi érzelmekhez tartoz­nak az azonosság és különbözőség ér­zelmei, valamint a felismeréssel járó ér­zelem is, bár némelyek ezeket nem ér­zelmeknek, hanem érzeteknek tartják. Baldwin szerint a csecsemő már 7— 9-ik napon rámosolyog anyjára, apjára. Ament a mosolygást a kis leánynál a 24-ik napon észlelte. A Scupin-féle nap­lóban leirt gyermekem már a harmadik napon észleltek széles mosolyt, nyitott szájjal azonban csak a 2-6-ik napján ne­vetett. Ament fényképfelvételekben rögzítette a nevetés külső nyilvánítá­sait s azt találja, hogy a 8 hónapos cse­csemő már ugyanoly arckifejezéssel nevet, mint a 6 éves gyermek. A- sirás a csecsemőkorban inkább csak kiabá­lás, a könnyezés már csak a későbbi gyermekkor sajátja. Sikorsky szerint a 3—4-ik hétben mutatkozik a gyermek­nél a meglepetés érzelme, mely min­den érzékszervre gyakorolt behatás ut­ján (erős zaj, arcba fuvás, hideg ka­nál, nagyon édes iz, stb) kiváltható. Ez az érzelem a kellemes és kellemetlen között áll és a vegetativ fovlamatokat (például lélegzést*) rövid időre meg­akaszthatja, valamint a végtagok élénk összerándulásaival jár együtt. Az első év második felében vagy a második év elején jelentkezik a félelem és a düh ér­zelme. Ez a félelem szokatlan benyo­másokkal szemben (idegen egyének, fe­kete ruha, női kalapok, hangos reászó­­lás) nyilatkozik. Állatoktól, tapasztalá­som szerint, az első életévben kevésbé, inkább később, a 2-ik vagy 3-ik évben kezd félni a gyermek; ez a félelem né­mileg érteltni alapon fejlődik, midőn a gyermek az állatban az élő, mozgó, de az embertől teljesen különböző lényt kezdi felismerni. A 2-ik évben, néha már az elsőben is, az önzés sajátságos megnyilvánulásaként a féltékenységet látjuk a gyermekben ébredni. A játék, mellyel1 addig nem törődött, rögtön nél­külözhetetlenné válik reá nézve, ha azt testvérkéje veszi kezébe. Arcjátéka a meglepetés, harg és fájdalom egész skáláit mutatja, midőn kis testvérkéjét becézni, dédelgetni és mindama kedves­ségekkel elhaímozni látja, melyekkel eddig őt illették. Ugyanekkor ébredhet már az irigység, valamint e kettővel kapcsolatosan a gyermeki becsvágy is. A gyermek eddig lassan, kedvetlenül evett. De látva, hogy az ebédhez hivott kis rokon frissen, jó étvágygyal fo­gyasztja ételét, ő is sietni kezd, hogy a vendég előbb kész ne legyen. A szemé­remérzet Sikorsky szerint a 3-ik évben lép fel. Ez érzelemre a példa és nevelés hatnak csak tényleg fejlesztőleg. Igen korán léphet föl s fejlődésében szintén a nevelés által nagyon befolysolható a szégyenérzet azon neme, mely a bűnös­ség öntudatának (elemi) nyilvánulása s némely gyermeknél igen korán és ko­molyan jelentkezik. A ragaszkodás ér­zelme is korán mutatkozik; erről a gyermekkel szemben tanúsított bánás­módra csak részben lehet következtet­ni, amennyiben éppen sokat kényezte­tett gyermekek a ragaszkodást külsőleg alig nyilvánítják. A hála érzelme, mint Jodl igen helyesen kimutatja, csak na­gyon későn ébredezik s nem gyökere­zik tufmélyen az emberi természetben. A részvét ébredését a 3 éves kortól fog­va észlelhettem. Nagyon korán mutatkoznak a gyer­meknél az aesthetikai alaoérzelmek, ne­vezetesen a zenei érzék. Preyer szerint egy hat éves gyermeket az ének meg­nyugtatott. a hetedik hétben halk ének a legnagyobb el'égültség kifejezését vál­totta ki nála. a nyolcadik hétben oedig kézzel-lábbal való élénk mozgásokat okozott. A magasabb hangok iránt a kis gyermeknek alig van érzéke, vagy pe­­dig kellemetlenül hatnak reá. Igen ko­rán ébred a gyermek ütemérzéke Si­gismund szerint háromnegyedéves gyermek fuvóhangszerek ütemeire élénken ugrándoznak. Preyer a negye­— 10 — dik félév elején a zenével iépést tartó ütemes mozgásokat látott s 19-hónapos gyermeket emlit, amely az elődudolt dalt helyes Ütemű kézmozdulatokkal kisérte. König szerint a gyermeknek eleinte csak a legelemibb ütemformák iránt van érzéke, mint amilyeneket az indulókban találunk. Az összhang irán­ti érzék csak nagyon későn fejlődik. Az úgynevezett zenei hallás fejlődése felet­te egyéni. König szerint a zenei hallás a legtöbb gyermeknél feltalálható s fej­leszthető. Marx és Lohse is a zenei hal­lás teljes hiányát rendkívüli ritkaság­nak jelzik. A zenei emlékezet nyomá­ban jár a zenei hangok felfogó képes­ségének. Preyer szerint fejlett hangér­­zékü gyermekek már egyéves korban képesek dallamokat megjegyezni. A ze­nei emlékezet nyomában jár a zenei hangok felfogó képességének. Preyer szerint fejlett hangérzékü gyermekek már egyéves korban képesek dallamo­kat megjegyezni. A zenei képzelet be­rendezésének szerény nyilvánulásait a legtöbb gyermeken észlelhetjük, midőn anélkül, hogy valamely határozott dal­lamot énekelnének, találomra dudol­­gatnak. Ez a dudolgatás a halló- és éneklőszervek játéka. Ugyanúgy, mi­ként a várépités, lovacskázás a mozga­tó-, tapintó és látószerveké. Feltűnő je­lenség, hogy a zenei érzék fejlődése ha­tározottan megelőzi a beszélő képessé­gét. Preyer szerint kétségtelen, hogy a gyermek zenei hangokat már a beszélő próbálgatások előtt percipiál és megkü­lönböztet. A gyermek egyáltalán előbb tud zenei hangokat utánozni, mint szó­kat kimondani. Ezt különben beszédné­ma hülyéknél és gyengeelméjüeknél igen gyakran látjuk. A gyermekek Színek iránt való fogé­konyságára Schuvten Antwerpenben végzett isren nagyszámú (több mint 4200 érdekes vizsgálatot. Schuvten szürke alapon lehetőleg tiszta spek­­trumszineket tett a 4—15 éves korú gevrmekek elé s egyenként megkérdez­te mindegyiket, melyik szint szereti leg­jobban? A pvermekek esztétikai érzelmeinek feilődésébe különösen érdekes betekin­tést eneed a gyermek rajzolásának ta­nulmányozása. A gyermek raiza közvetlenül a kife­jező mozgásokból feilődik, melyekből Wundt szerint a beszéd is eredt. A raiz fejlődésében három főidőszakot külön­­(Folytatás a 13-ik oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom