Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-01-19 / 3. szám
ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT ra nem tápláló, hogy a jobbmódu emberek többsége manapság előnyösebbnek találja úgy egészsége, mint zsebe szempontjából, hogy otthon süthessen kenyeret. Fizikai elsatnyulásunknak nagy mértékben oka kenyerünk általános silánysága. A tény az, hogy népességünk sohasem fog egészséges, jó kenyeret kapni a magánüzletekből, amig egy-egy ügyes tisztviselőre nem bízza minden öt-hat péknek az ellenőrzését, s egy másik tisztviselőre az elsőnek az ellenőrzését. De sokkal józanabb és olcsóbb dolog lenne eltörölni e téren is a magántulajdont, és tisztán, becsületesen és közvetlenül végeztetni megfelelő helyiségekben, illően fizetett munkásokkal a kenyérsütést, mint közérdekű munkát. S amit a közélelmezésről mondottunk, még igazabb a tüzelőanyagkereskedelemre vonatkozóan. A fogyasztó és a bányász között egész sora van a magánszemélyeknek, akik 'közül mindenik el van szánva arra, hogy kiprésel minden fillér hasznot a szénből, amig megteszi az utat addig az olcsó és pazarló kályháig, amelyet a szegény emberek silányan összetákolt otthonában találunk. Ráadásul mostanában vagy Nagy-Britanniában, vagy .Amerikában minden télen üzérkedő mesterkedés van a szénpiacon, s többé-kevésbé szigorú széninség támad. A szén árát példátlanul felcsigázzák, s a kis fogyasztó, akinek nincs helye raktárra, akinek ha nem napról-napra, hát hétről-hétre kell a szenet vásárolnia, kénytelen fölemészteni táplálkozásra szánt tőkéjét vagy megtakarított pénzét, hogy kielégíthesse a magántulajdonosok fokozott igényeit — avagy fagyoskodnia kell. Minden ilyen széninség öreg emberek vagy kis gyermekek halála árán érleli meg az 'aratását, és fölemészt sok ezernyi takarékbetétet és félretett shillinget. Milyen együgyüség a nemzet életének és a nemzet takarékosságának ilyetén kiszolgáltatása a nyerészkedés prédájául! Lehet-e kételkedni benne, hogy a jövendő civilizált közössége visszaszerzi majd megint a tüzelőanyagkészletek tulajdonát? Tájékozott lesz folyton a népesség hullámzó szükségleteiről? És maga fogja elosztani a szenet, a gázt, az olajat — rnég pedig nem a legnagyobb nyereséggel, hanem a közjóiét legnagyobb előnyének szemmeltartásával ? oc>oocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx>c)oooockdoc)o<xxxxxx>dooooooooooooooc)o "}/ ....... ' " ' ---------------------------------------- ' -Amikor a rend istene alszik. (A föld rabjaiból.) CSIZMADIA SÁNDOR. Lerészegedett az egész világ, Harsányan hangzott: mindenki vivát! Zárva voltak a fönti ablakok — A jó isten ugyan hol járhatott?! Fenn ődöngött vagy ötven sunyi nap — Bár régen beállt már az alkonyat — Egyik korcsmából Id, másikba be: Jertek! Alszik ma a rend istene! Százféle szél egymásba ütközött, Futottak rémült, borzas ördögök; Megingottak a nehéz fellegek, Mig egy-kettő sóhajtva leesett. Táncra keltek a fürge csillagok, Szemükben a bor, pálinka ragyog; Pörgetik egymást: hajrá haj, de haj! Nincs itt a gazda, nincs is semmi baj! Közöttük szédelegve jár a hold, Ilyen bolondok között söhse volt! Lökdösik ide, lökik amoda: Jaj, hol a csöndes éjszakák kora?! Megrázza lombját a vénhedt faág: Honnan jönnek ez ostoba csodák? De az ifjú fa bátran integet: Hozzunk virágot, szűzi levelet! Az úristen valahol elveszett, Vénasszonyok, éretlen gyerekek Keresik buzgón, templom fenekén; De nem lelik, talán meghalt szegény! Azután beállt a béke, a csend, Józanság lett az ur fenn, idelent. A hold, a nap, a föld, a csillagok, Mind uj sugárt és öltönyt kapott. Az ember jajgat: oh mind elveszünk! Oda a múltúnk, oda mindenünk! Ez uj világban mit tegyünk magunk, Mikor mi már oly régiek vagyunk! OOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC — 4 —