Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-01-07 / 1. szám

Rabindranath Tagore, a világhírű bengáli (Kelet-India) költő életrajza és szemelvények költői munkáiból. Magyarázat ezen szám cimképéhez. Cudraka, Kalidasa, Bhartrihari mellett egy uj keleti nagy poéta vonul be a vi­lág kultúra előkelő idegenjei közé: Ra­bindranath Tagore. Rabindranath Tagore bengáli nyelven ir, az ősi szanszkrit egy leány-nyelvén. Ám­bár negyvenöt millió ember beszéli, nagy költőjének a hire a világba csak akkor ju­tott el, amikor a stockholmi akadémia Ítélete úgyszólván egy teljesen ismeretlent juttatott a Nobel-dijhoz. A költő nagy tehetségű törzs hajtása. Ap­ja, Debendranath Tagore: moharshi, nagy bölcs férfi. Testvérei a művészetekben és tudományokban kiválót alkottak. Tagore­­nak már 18 éves korában előadták Kalkut­tában egy operáját, mely azóta le sem ke­rült a műsorról. Regényt, elbeszélést, köl­teményt nagy számmal irt. Csak azt a négy kötetét ismerjük, amelyet ő maga jelen­tetett meg angol nyelven. Nem fordítások, inkább prózai átköltések ezek. Mert angolul tökéletesen tud Tagore: a jogot angol egyetemeken végezte. Egyéb­ként az európai szellem alig ért a lei­kéhez. Hű maradt ős világfelfogásához, melynek rajongó meggyőződésű papja. Magávalragadó szónok: ha beszél, szűk a legtágasabb templom a hallgatók befoga­dására, künn a téren ezrek lesik hangja egy-egy foszlányát. ősi birtokán, Bolepurban, Kalkutta mel­lett, szabad iskolát alapított, melynek ő a lelke. Amolyan Tolstojd iskola ez, minden pedáns fegyelemtől mentes. A természet szabadságában az életet szerető és energi­kus embereket nevel. Nem meddő idegen­gyűlöletre tanit, hanem arra, hogy kemény felkészülődéssel az ősi földön képesek le­gyenek nélkülözhetővé tenni az idegen észt és energiát, amelyet oly drágán kell megfizetniük. A nagyszerű indus renais­­sance-nak ő az egyik vezére. A széthúzó törzsi szakadottságot az ö tüzes lelke for­rasztotta hatalmas nemzeti egységgé, az ő A GYERMEKBÉNULÁS NYOMÁBAN. (Folytatás az 5-ik oldalról.) szabad a gyermekeknek játszaniok olyanokkal, kik röviddel ezelőtt bete­gek voltak vagy oly gyermekekkel, kiknek családjában gyermekbénulás esete áll fenn. Minden szülő tartsa be a következő szabályokat: “Banda Mataram”-ja a hinduk nemzeti himnusza lett. Hajnali háromkor kél fel naponta és órákat tölt el az ébredő természet imáda­tában. Alig van költő, ki mélyebb intimi­tásban élt volna a természettel. Bölcs em­ber, akitől egyaránt távol áll minden sa­nyargató asakézis és tobzódó epikureiz­­mus. Dala tiszta lira. A rim, mérték bék­lyóját nem ismeri: de éneklésre van szán­va valamennyi. Az ének Rabindranath Tagore szerint a legigazibb művészet. Minden más művészetnél idegen anyag férkőzik a művész és érzése, gondolata, el­képzelése közé. A vászon, a festék, a kő, de még a szó is elszigetelik a művészt önönmagától. Csak az énekben olvad egy­­gyé a művész és az ő alkotása! A költő angol prózája minden nemes szépsége mellett sem sejtheti az eredeti muzsikáját. De igy is nagy, töretlen ide­álokban élő lélek szól belőlük. Az emberi­ség nagy, közös érzései. A mindenséget át­karoló szeretet, mely még az állatban is meglátja a testvért, mint ahogy két régi barát egymásra ismer álarcban is, jelmez­ben is. Tatwam asi! Lírája a szépség misztikus házassága a valósággal. Jelenleg New Yorkban sajtó alá rendezi legújabb munkáit. Szemelvények Tagore költeményeiből. FÖLDANYA. Végtelen gazdagság nem az osztályré­szed, én türelmes, komor földanyám! Gyötrődöl, hogy gyermekeid szája teljék, de kevés ,a'z eleség. Van számunkra örömajándékod, de soha­sem teljes. Játékot is adsz gyermkeidnek, de töré­kenyét. Éhes reményeinket mind nem teljesíthe­ted, tán elhagyjalak e miatt? Lakását tartsa legszigorúbb tiszta­ságban. Minden fatárgyat naponta le kell törölni nedves kendövei. Padlót csak úgy seperjünk, ha fürészporral, nedves tea levelekkel vagy megnedve­­sitett ujságpapirszeletektcel behintet­tük. Száraz seprés szigorúan tilos. Az ablakokat ernyővel védjük a legyekkel szemben. Ne hagyjuk a konyhahulladékot meggyűlni. Minden­féle férget könyörtelenül irtsunk ki a lakásból. A testi tisztaságra különös gondot fordítsunk. A gyermekeket ne enged­— 8 -Fájdalomtól árnyékolt mosolygásod édes az én szemeimnek. Szereteted nem ismer beteljesülést, és mégis drága a szivemnek. Kebled élettel táplál bennünket, de nem halhatatlansággal. Ezért éber szünetlenül a szemed, ősidőktől fogva teremted a szint, a dalt, du az eged nem szilárd épület, hanem csak szomorú délibáb. A teremtés szépségére könnyes köd borul. Néma szivedbe öntöm dalaimat, és szerel­memet szerelmedbe. Hódolok néked munkával. Elnézem gyengéd arcodat és szeretem szo­morú rögödet, földanyám. “SZÉPSÉG” Az élet zajában és forgatagában kőbe vésve állsz, oh Szépség, némán és mozdulatlanul egyedül a messzeségben. A nagy idő szerelmesen ül a lábaidnál és suttogja: “Szólj, szólj, Szerelmesem; szólj meny­asszonyom!” Ám a beszéd bé van zárva kőbe, Oh megközelíthetetlen Szépség!” A “GITANJALI” CIKLUSBÓL: Ahol az elmében nem lakik félelem és az emberek magasan hordják fejüket; A hol a tudomány szabad, a hol a világ nincs elaprózva szűk mesgye-falakkal; A hol a szó az igazság mélyéből fakad, A hol a lankadatlan küzdő a tökéletesedés felé nyújtja karjait, A hol az értelem tiszta patakja nem vész el a holt szokás szikkadt homoksivatag­jába, Ahol az elmét mindinkább táguló gondolat és tett felé ragadod előre, — A szabadság ebbe a mennyországba éb­redjen nerpzetem, oh Atyám! jük mozgó fénykép színházba vagy oly helyekre hol sok gyermek gyűl össze. Azonban a háziban se tartsuk őket állandóan: legyenek minél többet a szabadban, anélkül, hogy a szomszéd gyermekekkel sokat érintkeznének. Ne vigyük a gyermekeket bevásárlá­sainkhoz, ne engedjük_ hogy mások csókolják őket. Fürösszük naponta őket, ha lehet. Adjunk a gyermekeknek egyszerű, egészséges táplálékot, sok tejet és fő­zeléket. A tejet jól befedve és mindig hidegben tartsuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom