Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-01-07 / 1. szám

Amikor a háború kitört, sokan hangoz­tatták, hogy a nők életében ez nagy vál­tozásokat fog előidézni. Azt hangoztatták, hogy politikai, szociális, ethikai, művészi még sok más téren a nők felszabadj­ak a régi, megcsontosodott osztályozás alól. Kezdetben úgy alakult a helyzet, hogy a nők tényleg felszabadultak a sziik családi körből s belevonattak a társadalmi élet forgatagába; elfelejtették azt a szo­kás-mondást, hogy a nő “természetes he­lye” az a társadalmi kör, amelyben évszá­zadok óta él s jóaka­­ratulag, sőt lelkese­déssel fogadták azt, hogy a nők tömege sietett elfoglalni a férfiak által elha­gyott helyeket s pó­tolni igyekezett a munka terén a hábo­rúba vont férfitöme­get. Amikor aztán lát­ták, hogy az igy “felszabadult” nők nemcsak rátermett­ségről, kitartásról és alkalmazhatóságról tesznek 'tanúbizony­ságot, hanem előké­szülnek arra az idő­­e, amikor már nem nint helyettesek, ha­­íem mint önálló :gyéniségek is meg­tarthatják elfoglalt helyüket, — újra elő­rángatták a lomtárba került ér­vet, hogy: a nő csak térjen majd vissza “természetes hivatásához.” A háború azonban — bár min­den előzetes tervezés nélkül — olyan helyzetet teremtett a nök­­gazdasági helyzetében, hogy ezek­nek komolyan és felkészülten szembe kell nézni nemcsak a há­­borunknzta viszonyokkal, hanem a férfiak ama korlátolt gondol­kozása csoportjaival is, amelyek már most kezdenek feszengni és fészkelődni az ellen, hogy a- nők az őket a társadalmi mufikában megillető) helyen maradjanak. A háború nemcsak a férfiakra, ha­nem a sziik családi körbe szori­­tott nők nagy 'tömegére is hátrá­nyos befolyást gyakorolt. Rászorította ugyanis a nőket olyan tevékenységre, — amely­hez bár értenek és rátermettek is — de amelytől eddig éppen a féltékeny férfielem szorította vissza őket. Most aztán a viszonyok kényszere alatt szinte hálával kellett fogadni a nők közre­működését. Minthogy a háború a meg­élhetési viszonyokat a nők részére — akik egyedüli családfentartókká kénysze­rültek lenni — nagyon megnehezítette, ezek kénytelenek nemcsak ideiglenesen, hanem — a jövőre való tekintettel — állandóan munkára berendezkedni. És ennél a ténynél — bár az szigorúan gazdasági viszonyból fakad — a polgári férfielem újra a régi jelszavakat kezdi elő­­ráncigálni s tele tüdővel harsogja, hogy: a nők térjenek vissza “természetes he­lyükre” a háború után. A dolgozó nők óriási hadserege azon­ban már megedződött a harcra s részben készül is arra. A háború utánra tehát éles összeütkö­zés és kemény harc várható a jövő mun­kás, önálló asszonya és a férfielem maradi tömege között. KÉTES GYŐZELEM Művészi lámpa-ernyő készítés. Ebben az iparágban, mely fejlett művészi készséget igényel — nők dolgoznak s a készített munka magas áron kerül forgalomba. Umatilla, Oregon állambeli 'városkában — írja a “Woman’s Journal” — Mrs. és Mr. Stracher voltak a legutóbbi választás alkalmával a polgár­­mester jelöltek. A házaspár igen érde­kes ’a’gitációt fejtett ki s (győztesként az asszony,- Mrs. Stra­cher került ki. A “N. Y. World” kérdést intézett a nő-polgár­­mesterhez, hogy mi a programja. A vá­lasz igen rövid volt: — “Nincs semmi programom, csupán a törvényeket hajta­tom végre és min­den téren takarékos gazdálkodást kezdek.” RUTH LAW, aviatikus, Amerikában a nő aviatikusok között a magassági rekordot tartja. 11.500 lábnyi magas­ságba emelkedett. Ez a kis epizód eklatáns bi­zonyság amellett, hogy egy nő megválasztatása valamely vezető állásra még nem jelenti azt, hogy az a nő a haladás eszméjét is szolgálja. Bizni csak azokban le­het, akiket a munkásság pártja, a Szocialista! Párt' állít fel jelöltül. Ezeknek van programjuk és van céljuk ha megválasztják őket, ha nem. Egy polgári nő semmiben sem különbözik a polgári férfitől — egyaránt hivei a ^mai rend­szernek. Az osztályok harca alatt a mun­kásosztály küzdelmét értjük arra, hogy ura legyen a politikai és gazdasági világnak. Jaurés. — fi — 4 ■MttitíÉIlMMÉÉÉHÉÉIiiÉMÉHÉÉlllÉliÉÉIÉÉM

Next

/
Oldalképek
Tartalom