Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-01-07 / 1. szám

szerünk, a lefolyt hónapok .sokoldalú, lázas kísérletezése dacára, még mindig nincs. Ezért főtörekvésünket a beteg' ség megelőzésére, az ellene való véde­kezésre kell fordítanunk. Helyénvaló ezért az erre vonatkozó ismereteket felsorolni, annál is inkább, mert a vé­dekezés elemi szabályai általában olyanok, hogy azok betartásával a legtöbb fertőző betegség ellen meg­védhetjük gyermekeinket. A gyermekbénulás (infantile para­lysis) ragályos betegség. Még nem tudják véglegesen, hogy miként ter­jed, de bizonyos, hogy a betegség köz­vetlenül átvihető egy ily betegtől vagy pedig közvetve egy harmadik személy utján, aki a beteget gondozta vagy vele egy lakásban élt. A kezdődő betegség jelei rendesek láz, gyengeség, ijedezés vagy ingerült­ség és hányás. Ebben a szakban fáj­dalmak jelen lehetnek vagy hiányoz­hatnak. Később fáj a nyak, a hát, a kezek vagy lábak és nagy gyengeség áll fenn. Ha bénulás áll be, az rende­sen két egész öt nappal a betegség kezdete után mutatkozik. Sok esetben azonban bénulás nem fejlődik ki. A betegség csirája jelen van a kis betegek orr és torok izladékában, va­lamint bélürülésében, még ha az eset nem is mutat bénulást. Jelen lehet ugyanazon család egészséges tagja' nak orrában és torkában. Ezért nen (Folytatás a 8-ik oldalon.) A bénult testrészeket villannyal hozzák érintkezébe. A kórházi kezelés egy másik módja: a masszázs. — 5 — diíi

Next

/
Oldalképek
Tartalom