Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-01-14 / 2. szám

A rj -I-14-/^1 qÁ m O m m 11 t" nevészedett növények nyáron is csak apró tett állapítani utolsó táplálékát is. Csak XiZr UlUIoU IllallliliUL. leveleket hajtanak, a tél pedig szeptem- füvet és moszatot találtak benne, de még Sok százezer esztendővel ezelőtt, amikor Magyarország alföldjén még az ős-rino­­cerósz, az ős-bőlény és > kardfogu tigris kergetőztek, — amikor a barlangi orosz­lán rémes üvöltésére félve lapult meg és húzódott be a hegyek és sziklák üregeibe a barlangi medve meg a barlangi hiéna — óriási, vörösgyapjas kolosszusok roha­násától dübörgőit Szibéria kietlen jégme­zője. Akkor még nem borította örök hó ezt a megfagyott temetőt, melynek boróka­erdeiben és füves steppéin hatalmas csor­dában legelt a pézsmaökör és a rénszarvas. Északi Európának és Ázsiának végleges eljege­sedése előtt, — vagy két ilyen eljegesedés közé eső átmeneti, enyhe idő­szakban, — Szibéria ég­hajlata körülbelül olyan lehetett, mint Felső- Magyarországé ma, 800 [—1000 méter magasság­ban a tenger színe fölött: s ebben a korban élt Szi­bériában a mammut, a ma már kihalt elefántfaj, mely egyharmaddal na­gyobb volt, mint a mai indiai elefánt s négy mé­ter hosszú agyarai vol­tak. Kortársa volt ennek az óriási, állatnak az ős­ember is, mely nemcsak vadászott rá, hanem kez­detleges 'rajzaibah, fa­ragványaiban is szerette, ábrázolni. Északi Szibériának so­ha nem olvadó jegében találták a legtöbb mam­­mut-csontvázat, sőt talál­tak több olyan példányt is, amely teljesen ép volt, — olyan állapotban, ahogy valaha szőrőstől-bőröstől befagyott a jégbe, — s ma hü képet nyújt nekünk, késő utódoknak, a kihalt állatfajról, a mai elefánt óriási, északsarki őséről. A legelső, csaknem teljes példányra, 1900-ban (buk­kant egy kozák, a Berezovszkajfolyó part­vidékén. A szentpétervári akadémia rög­tön kiküldött két tudóst, hogy hozzák ha­za az óriási állatot, ami azonban nem volt csekélység, mert 12.000 kilométernyi útról volt szó egyenes irányban, a Kolima-folyó torkolatától Szentpétervárig. Ezen a vidéken a talaj vagy 20 méter mélységig meg van fagyva s nyáron is legfölebb csak egy méter vastag jégréteg olvad föl, úgy hogy vége-láthatatlan mo­csárrá változik a tundrák világa. Az elcse­bertől júniusig 'tart: — s innen kellett ha­zahozni a roppant nagy állatot! De a vál­lalkozás sikerült: — s az ősvilág egyik csodája, a mesébe illő szörnyeteg állat ki­­t"mve alussza örök álmát a szentpétervári múzeumban, mint a rég letűnt idők elné­mult tanúja! Mire az orosz akadémia kiküldöttjei a lelet helyére értek, a" farkasok és kutyák lerágták már az értékes ősállat orrmányát és háta bőrének egy részét. Szerencsére a test többi része épségben maradt, úgy hogy a tudósok elvihették az egész csont­vázat s az állat vastag bőrét, melyet bun-Hogyan szárítják Portó-Ricoban a válogatott dohányleveleket. dástól húzták le a húsról: sőt még a sza­lonnájából is vittek egy kilenc centiméter vastag hájdarabot. A 'többi ott maradt pré­dának a jegesmedvék, sarki rókák és far­kasok számára, amelyek nem is vetik meg a több ezer éves, de a jégben kitünően konzervált eleséget, s még holta után is vadásznak a mammutra. Maguk az eszki­mók js megeszik a mammut húsát, ha a véletlen szerencse rávezeti őket egy^egy ilyen jégbe fagyott kolosszusra; a tunguz vadász pedig, aki rénszarvasokat és pré­mes állatokat hajszol a hósivatagokon, rendesen az őskori mamut húsával eteti kutyáit. A berezovszkai mammut gyomrának jó része épségben maradt s ebből meg lehe­oly friss állapotban, hogy egészen világos volt az eset: — a ropant nagy vastagbőrii mindjárt aztán, hogy jóllakott, belezu­hant valami glecser-hasadékba s igy pusz­tult el. Sajátságosak az állat hatalmas, fölfelé görbülő agyarai, amelyek egészen elütnek a mai elefánt agyarainak formájá­tól. Ennek az a magyarázata, hogy a tund­ra- és steppe-vidéken semmi szüksége se volt már agyaraira a mammutnak. Nem kellett utat törnie velük az őserdők bozót­jaiban, — mivel őserdők már nem voltak: — s ekképen a használaton kívül helye­zett mammut-agyar nem kopott, hanem egyre nőtt, fölfelé gör­bült, bizarr alakra for­málódott. Aztán, amily mérték­ben egyre jobban elje­gesedett Szibéria terü­lete, megfogyatkoztak a mammut-csQrdák lege­lői is. Pusztulni kezd­tek tehát a hatolmas állatóriások is, melye­ket ráadásul még az ember is irtott, úgy hogy lassanként kive­szett az egész faj. Csak azok maradtak (meg,, melyeket az örök jég eltemetett, mielőtt éhen haltak vagy az ember­nek áldozatul estek vol­na. így ért véget a be­rezovszkai mammut is; ezt bizonyítja testének fekvése, ahogy megta­lálták és*a sok összezú­zott csont, amit csak a zuhanás törhetett össze. Két első lábával fölfelé iparkodott kapaszkodni jégsirjának meredek é sikos faiján, — de hasz­talanul. Csak évezredek múlva szabadította ki az ember, hogy hírmondóként bámulhassa abból az ősvilágból, amelyről már csak a kövek és a csontok beszélnek — az ősem­ber kőszerszámai és a kihalt állatok ma­radványai, — mert se írott történelme, se ránk maradt hagyományai nincsenek! Az őskor szőrös elefántja testalkotásra legközelebb áll a ma is élő indiai elefánt­hoz; a fogazatuk csaknem teljesen azonos, sőt eredetileg az agyaruk alkotása és nö­vése is azonos volt. Érdekes, hogy a keres­kedelem révén forgalomba kerülő elefánt­­csont legnagyobb része a mammut agya raiból ered s tömörségre, keménységre r igazi elefántcsontot is meghaladja. Ké zelhető, hogy mily tömegek kerülhetn ki egy-egy mammut agyarból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom