Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-01-14 / 2. szám
akkor helyesen fogja föl a gyermek ezt a fogalmat. Ha azt tanitom, hogy: a gyöngét, a szegényt ne alamizsnával, koldusfillérrel segítsed, hanem állj össze többedmagaddal és követeld az uralkodó hatalmasoktól, hogy adják vissza azt a fölösleget, amit elharácsoltak, — akkor helyesen ért meg a gyermek. Ha azt tanitom, hogy nem azért van gazdag és szegény, mert ez a világ sorja, mert az isten egyik embernek többet adott, másiknak kevesebbet, hogy az emberek el ne bízzák magukat, — hanem azt, hogy amig egyik embercsoport a másik fölött uralkodik és az élet javai nem közösek, mig a földek, hányák, gépek és termények egyes emberek tulajdonai lehetnek: — lesz gazdag és szegény a világon, akkor a gyermekem menten megkérdezi, hogy miért van hát ez igy? És ha öntudatos ember vagyok, akkor tudok is rá helyesen felelni. Nem szabad rombolni a gyermeki lélekben! Az sérthetetlen szentség. Nagy szeretettel, öntudatos aggyal és emelkedett érzésekkel kell közeledni a proletár-gyermekhez, aki kincset kap szegény szüleitől is, ha azok egy jövő világ képével hintik be képzeletét és szomjassá teszik lelkét az igazságra. Az az elvtársnő, aki ezt a levelet nekünk irta, megérti ezt a tanítást; kövesse. Ha elvtársnöink lefoglalják a női rovatot: annak mi fogunk örülni legjobban. Nyitva az ut! Tessék vitatkozni, nézeteket kicserélni, ez a rovat arra való. Ami pedig a gyermeknevelést szocialista szempontból illeti (mesék, novellák stb.) hát kérjük szeretettel, mi egy év óta hétről-hétre 2—3 oldalnyi terjedelemben közöltünk s most is közlünk ilyen irányú cikkeket, meséket, verseket elsőrangú Íróktól. “Adatok a gyermekneveléshez” cimü rovatunk a pedagógiai, “Gyermekeknek” cimü rovatunk pedig a gyakorlati részét szolgálta és szolgálja a gyermeknevelésnek. AZ OSZTÁLYHARC TUÖATOS KIALAKULÁSA ÉS A TÖRTÉNELMI MATERIALIZMUS. (Folytatás a 2-ik oldalról.) és harcaik szükségszerüleg keletkeztek, hogy az ezzel teremtett gazdasági helyzetből az összeütközés megoldási eszközeit fölfedezze. Ezen materialisztikus fölfogással azonban az eddigi szocializmus ép oly kevéssé volt összeegyeztethető, mint a francia materializmus természetfölfogása a dialektikával és az újabb természettudományokkal. Az eddigi szocializmus bírálta ugyan a fönnálló tőke . termelési rendszerét és következményeit, azonban nem volt képes azt megmagyarázni és ennélfogva vele elbánni ; nem tehetett tehát egyebet, mint egyszerűen elvetette. Minél hevesebben kelt ki a munkásosztálynak tőle elválaszthatatlan kizsákmányolása ellen, annál kevésbé volt képes kimutatni, hogy miből és miképen keletkezik ezen kizsákmányolás. Pedig éppen az volt a fődolog, hogy a tőkés termelési rendszernek egyrészt egy bizonyos történteti időszakban történeti öszefüggése és szükségessége, tehát egyszersmind szükségképeni megszűnése is kimutattassék, másrészt pedig még mindig elrejtett belső jellege feltárassék. S ez: az értéktöbblet leleplezése utján történt meg. Bebizonyittatott, hogy a meg nem fizetett munka elsajátítása képezi a tőkés termelési rendszer és általa űzött munkás kizsákmányolásának alapját; hogy a tőkés még akkor is, ha munkásának munkaerejét azon teljes értékben veszi, mellyel mint áru az árupiacon bir, mégis több értéket harácsol ki belőle, mint amennyit érte fizetett; kimutattatott továbbá, hogy ezen értéktöbblet képezi utolsó fokban azon értékösszeget, melyben a folyton növekedő tőketömeg a birtokos osztályok kezeiben összehalmozódik. Ezzel a tőkés termelésnek valamint a tőke termelésének eredete meg volt magyarázva. Ezen két nagy fölfedezést: az anyagelvi történeti fölfogást és a tőke termelés titkának az értéktöbblet ut-Vannak dolgok, a mik nagyon belevésődnek a gyermek leikébe. Hirkegaard Sörén, a híres dán író és filozófus beszéli emlékirataiban, hogy apjának az volt a szokása, hogy ha ő mint kis fiú engedelmet kért arra, hogy elmenjen valahová, a hová -az apja nem akarta elengedni, akkor az apa kézenfogva és a szobában végigvezetve, úgy tett, mintha a leggyönyörűbb vidékeken járnának együtt. Hol egy vízesésre figyelmeztette, hol kocsikra, a melyek elhagyták őket, ismerősökre, akiknek köszönni kell és igy tovább, úgy hogy a gyermeknek amúgy is élénk fantáziáját ilyen különös módon foglalkoztatta. S a mint mondja, talán ennek folytán tudott is később meg nem történt dolgokat úgy elképzelni, mintha megtörténtek volna. Egyegy ilyen séta alkalmával ugyanis annyira beleképzelte magát mindenbe, hogy a séta végén valósággal holtfáradt lett. Érdekes az is, miként jutott Andersen arra a gondolatra, hogy meséket írjon. Mint az ó-kor költői, a kik előbb énekeltek, s azután költöttek. Andersen Kopenhágában sokat járt olyan baráti házakba, a hol gyerekek voltak, s nagy mulatsága volt, hogy meséljen a gyerekeknek olyan történeteket, a melyeket részben kitalált, részben hallomás után átalakított, kiszínezett. S az ő meséinek varázsa eleinte főként élénk előadása, elragadó kedve, gyerekes bolondsága volt. A gyermekek kiabáltak, tapsoltak elragadtatásukban. így jutott arra a gondolatra, hogy leírja meséit. De mindig előbb elmesélte őket, figyelve, hogy mi kelt hatást kis publikumában. így lettek meséi olyan beszédesek. _ 7 — ján való leleplezését Marxnak köszönhetjük. A szocializmus e két fölfedezés alapján tudománynyá vált. S most első sorban is arról van szó, hogy az részleteiben és összefüggéseiben tovább kidolgoztassék. .. AFRODITE. — ELSA STEPHANI. — Az hát valóban minden üdvök üdve, Ha test a testtel képben összeforr?! Ez a gyönyör, melyért minden időkbe’ Sujtá az embert földi kin, nyomor? — Afrodite — úrnője a világnak! Szemem nem fogja még föl fényedet! Lelkem ködvára még nem engedett A vágyak szárnyán szálló földi lángnak. Afrodite — nem hiszek a csodában, Hogy birodalmad oly dicső, remek; Mert biborlepled vonod föld porában S világfájdalmat lát fátylas szemed... Afrodite — úrnője a világnak! Trónod lépcsőjén léptem megakad; A fényt, amellyel ékited magad, Vergődő lelkem látja rut csalásnak. Nem a szépséged szítja mindörökké Szivünkben a szerelmi lángokat; Az élni vágyó meg nem születetté A hang, mit keblünk kéjjel befogad! Afordite — úrnője a világnak! Én úgy fogom föl szent uralmadat: Jövendő gyermekmosolyból fakad Derengő fénye vágyó éjszakáknak. A nemzetköziek elmondhatják magukról, hogy ők az igazi hazafiak, mert csakis ők vesznek tudomást a változott körülményekről, amelyek között lehet és kell biztosítani a haza, az összes “hazák”, a szolidárissá vált ellenfelek jövőjét és nagyságát. Jaurés. A GYERMEK. hhhbméhhhhhhiii Ük* ■■■ iHHHM t
