Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-04-30 / 15. szám
KI ÜNNEPELJE SHAKESPEARET? HAJOS MICI magyar ^zArma/Asu fizinós/nő, aki öl év óta mint operett primmloiina nagy sikerrel jfitszik amerikai színpadokon. A SAVAGE CO.-nfil ‘Sári’, ‘Leányvásár’ operettekben aratott nagy sikert Amerika szerte. Jelenleg a COHAN THEATER-ben, Broadway játszik a ‘Pom- Pom’ vigoperában általános tetszést aratva. A fiatal művésznő élénken érdeklődik a magyar művészeti élet iránt Amerikából is, mert Idejövetele előtt Budapesten játszott. Az idén tavasszal, május 3-ikán lesz háromszáz esztendeje, hogy a világ legédesebb szavú költője meghait egy bájos fekvésű angol vidéki városban, ahol a dús orgonabokrok illatos fejükkel behajoltak a házakba, de ahol egyéb, kevésbé egész séges illatok a tífusz csiráival töltötték meg a levegőt. A rossznyelvü irodalmi hagyomány sokáig azt suttogta, hogy Shakespeare a halálos lázát egy stratfordi -csapszékben szerezte. ahol Drytonnal és Ben Johnsonnal együtt mulatott, de a kegyelet — vagy az igazság? — már elnémította ezt a hagyományt Öreg volt, amikor letette a bűvös -pálcát, amellyel örökkön élő szellemeket idézett — és még fiatal volt, amikor meghalt. Utolsó drámái a bölcscsé öregedett poéta fölényes vallomásai s mindössze ötvenkét éves volt, amikor az irodalomtörténetileg föl nem derített lázbetegség eldöntötte. Azóta eltelt 300 esztendő, az elfelejtésnek, a fölfedezés nek, a többszörös halálnak s többszörös föltámadásnak változatos és érdekes háromszáz esztendeje (menynyivel érdekesebb a nagy költő karriérje a halál után!) és most, amikor egész Európa talán soha nem látott egyetértéssel ünnepelte volna ezt a nagy európai géniust — egy véres háborít kellősközepében állunk ami tompítja azoknak az ünnepi örömét, akik talán leghangosabbak lettek volna. Az angolok viszont a méltó ünneplésről nagyon lemaradtak. Pár esztendővel ezelőtt nagy lármával fogtak hozzá, hogy Shakespeare halálának háromszáz éves évfordulójára megteremtsék azt. ami eddig szégyenszemre nincsen: az állandó színházat Shakespeare számára. A Shakespeare Memóriái Theatre, — ez lett volna az angol nemzeti színház, amelynek ügyében nemzetközi ankétek is folytak, s amelyre állítólag sok pénz is gyűlt össze. Az évforduló küszöbön van, de a Shakespeare-sizinháznak még az alapkövét sem tudták lerakni. Az angolok nem érnek rá Shakespearet ünnepelni, mert előbb Németországot kell megsemmisiteniök. És az a kérdés, hogy ki ünnepelje Shakespeart — nem is itten vetődött föl s Németországban sem. hanem Angliában és Bernard Shaw, aki eddig is nagyon jól látta honfitársainak Shakespearehez való viszonyát: nem röstelte odamondani az angoloknak. h-ogy ne ők ünnepeljék Shakespearet, hanem kérjék meg rá a németeket, akik ehhez jobban értenek. A laikus olvasó hajlandó azt hinni, hogy ez csak olyan Shaw-féle bukfenc vagy paradox, amely arra való, hogy megdöbbentse az embereket. De nemcsak Shawnak, hanem más. kevésbé elmés íróknak följegyzéseiből is tudjuk, hogy Shakespeare legremekebb munkáit is éveken keresztül nem láthatták a színpadon. Az idősebb Kean letűnése után Angliában Shakespeare jobbára csak mint látványos1- ság tudott hódítani, pár évtizeddel ezelőtt igen komoly angol újságokban súlyos viták folytak arról, hogy egyáltalában színpadra való-e manapság Shakespeare és igen tekintélyes emberek váltig azt állították, hogy nem színpadra való. Irving aztán be'bizonyitotta az angol közönségnek, hogy Shakespeare igenis színpadra való, mert kétszázszor egymásután tudta előadni Hamletet, csakhogy azok a komoly éS tekintélyes emberek ez után az előadás után csak megszilárdultak abban a meggyőződésükben, hogy nem lehet Shakespearet modern színpadon adni. Shakespeare a maga hazájában, mint látványosság élt és ragyogott a szinpadon — a legutóbbi időkig, ámbár Angliában történtek kísérletek arra nézve, hogy a shakespearei drámát, mint költői müvet minden fölösleges cicoma nélkül és cslakis tiszta drámai és szinpadi valeurjeivel mutassák be a közönségnek. A nagy Shakespeare-ábrázolók azonban az utolsó évtizedekben nem az angolok közül kerültek ki, hanem sokkal délibb zóna alól. Shakespeare szinpadi karrierje pedig ez idő alatt Németországban hasonlíthatatlanul fényesebb volt, mint Angliában. Arra a kérdésre, hogy ki ünnepelje Shakespearet: már megvan a felelet, mert a színpadok mindenütt őt ünnepük május 3-án. 8
