Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-04-30 / 15. szám

KI ÜNNEPELJE SHAKESPEARET? HAJOS MICI magyar ^zArma/Asu fizinós/nő, aki öl év óta mint operett primmloiina nagy sikerrel jfitszik amerikai színpadokon. A SAVAGE CO.-nfil ‘Sári’, ‘Leányvásár’ operettekben aratott nagy sikert Amerika szerte. Jelenleg a COHAN THEATER-ben, Broadway játszik a ‘Pom- Pom’ vigoperában általános tetszést aratva. A fiatal művésznő élénken érdeklődik a magyar művészeti élet iránt Amerikából is, mert Idejöve­tele előtt Budapesten játszott. Az idén tavasszal, május 3-ikán lesz háromszáz esz­tendeje, hogy a világ legéde­sebb szavú költője meghait egy bájos fekvésű angol vi­déki városban, ahol a dús orgonabokrok illatos fejük­kel behajoltak a házakba, de ahol egyéb, kevésbé egész séges illatok a tífusz csirái­val töltötték meg a levegőt. A rossznyelvü irodalmi ha­gyomány sokáig azt suttog­ta, hogy Shakespeare a ha­lálos lázát egy stratfordi -csapszékben szerezte. ahol Drytonnal és Ben Johnson­­nal együtt mulatott, de a kegyelet — vagy az igazság? — már elnémította ezt a ha­gyományt Öreg volt, amikor letette a bűvös -pálcát, amellyel örökkön élő szellemeket idé­zett — és még fiatal volt, amikor meghalt. Utolsó drámái a bölcscsé öregedett poéta fölényes vallomásai s mindössze ötvenkét éves volt, amikor az irodalomtör­­ténetileg föl nem derített lázbetegség eldöntötte. Az­óta eltelt 300 esztendő, az elfelejtésnek, a fölfedezés nek, a többszörös halálnak s többszörös föltámadásnak változatos és érdekes há­romszáz esztendeje (meny­nyivel érdekesebb a nagy költő karriérje a halál után!) és most, amikor egész Eu­rópa talán soha nem látott egyetértéssel ünnepelte vol­na ezt a nagy európai gé­­niust — egy véres háborít kellősközepében állunk ami tompítja azoknak az ünnepi örömét, akik talán leghango­sabbak lettek volna. Az angolok viszont a méltó ünneplésről nagyon lemaradtak. Pár esztendővel ezelőtt nagy lármával fogtak hozzá, hogy Shakespeare halálának három­száz éves évfordulójára megteremtsék azt. ami eddig szégyenszemre nincsen: az ál­landó színházat Shakespeare számára. A Shakespeare Memóriái Theatre, — ez lett volna az angol nemzeti színház, amely­nek ügyében nemzetközi ankétek is foly­tak, s amelyre állítólag sok pénz is gyűlt össze. Az évforduló küszöbön van, de a Shakespeare-sizinháznak még az alapkövét sem tudták lerakni. Az angolok nem érnek rá Shakespearet ünnepelni, mert előbb Németországot kell megsemmisiteniök. És az a kérdés, hogy ki ünnepelje Shakes­­peart — nem is itten vetődött föl s Né­metországban sem. hanem Angliában és Bernard Shaw, aki eddig is nagyon jól lát­ta honfitársainak Shakespearehez való vi­szonyát: nem röstelte odamondani az an­goloknak. h-ogy ne ők ünne­peljék Shakespearet, hanem kérjék meg rá a németeket, akik ehhez jobban értenek. A laikus olvasó hajlandó azt hinni, hogy ez csak olyan Shaw-féle bukfenc vagy pa­radox, amely arra való, hogy megdöbbentse az em­bereket. De nemcsak Shaw­­nak, hanem más. kevésbé el­més íróknak följegyzéseiből is tudjuk, hogy Shakespeare legremekebb munkáit is éveken keresztül nem lát­hatták a színpadon. Az idő­sebb Kean letűnése után Angliában Shakespeare job­bára csak mint látványos1- ság tudott hódítani, pár év­tizeddel ezelőtt igen komoly angol újságokban súlyos vi­ták folytak arról, hogy egy­általában színpadra való-e manapság Shakespeare és igen tekintélyes emberek váltig azt állították, hogy nem színpadra való. Irving aztán be'bizonyitotta az an­gol közönségnek, hogy Shakespeare igenis színpad­ra való, mert kétszázszor egymásután tudta előadni Hamletet, csakhogy azok a komoly éS tekintélyes embe­rek ez után az előadás után csak megszilárdultak abban a meggyőződésükben, hogy nem lehet Shakespearet mo­dern színpadon adni. Shakespeare a maga hazá­jában, mint látványosság élt és ragyogott a szinpadon — a legutóbbi időkig, ámbár Angliában történtek kísérle­tek arra nézve, hogy a shakespearei drámát, mint költői müvet minden fölösle­ges cicoma nélkül és cslakis tiszta drámai és szinpadi valeurjeivel mu­tassák be a közönségnek. A nagy Shakespeare-ábrázolók azonban az utolsó évtizedekben nem az angolok kö­zül kerültek ki, hanem sokkal délibb zóna alól. Shakespeare szinpadi karrierje pedig ez idő alatt Németországban hasonlítha­tatlanul fényesebb volt, mint Angliában. Arra a kérdésre, hogy ki ünnepelje Sha­kespearet: már megvan a felelet, mert a színpadok mindenütt őt ünnepük május 3-án. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom