Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-25 / 12. szám
Hozzászólás az elvtársnök vitájához. Tudtuk és éreztük, hogy jó, hasznos és főleg érdekkeltő munkát végzünk akkor, amikor ebben a rovatban tért nyitunk egy kis vitának. Minthogy azonban soha sem dicsekedhettünk azzal, hogy olvasóink valami túlsókat ostromolnának bennünket az értékes és használható közleményekkel, meg kell állapitanunk, hogy elvtársnőink érdeklő. dése és írásbeli készsége'meglepett bennünket. A komoly hozzászólások egész sorát kaptuk kézhez s beérkezésük sorrendjében majdnem igazítás nélkül, csupán egynéhány uiláris módosítással, közöltük is a beküldött kéziratokat. Már azt hittük, hogy kimerült a sor, azonban Elginből még egy levelet kaptunk. Tehát egy rövid megszakítással ezt is közreadjuk egész terjedelmében, minden kommentár nélkül. Megjegyezni kívánjuk, hogy ha akad még elvtársnő, aki újból hozzá kiván szólni a vitához, vagy esetleg polemizálni akar valamelyik vitázó cikkével, úgy szívesen tért adunk ezen újabb felszólalásoknak is. Tisztelt Szerkesztő Elvtárs! Nagy érdeklődéssel olvasom az “Előre Képes Folyóirat”-ban az elvtársnők vitáját és úgy veszem észre, hogy azok az elvtársnők, akik véleményüket leírták, mind nagy városokban laknak. De mily módon segíthetjük a mozgalmat kisebb városokban “Előré”-t és ez az újság ébresztett öntudatra; mondhatom, ha egész életemen át polgári lapot olvastam volna, nem tanulhattam volna annyit, mint ez alatt a három év alatt; és most érzem és tudom és büszkén mondhatom, hogy SZOCIALISTA vagyok! Nekünk, családanyáknak, munkásasszonyoknak és leányoknak az a hivatásunk, hogy terjesszük a munkáslapot, mert csakis igy jutunk előre! PÁPAI S.-né, Elgin, 111. Akkor halljuk leginkább csörögni láncainkat, amikor levétetnek. ta-MISS E. L. VALENTINE bakteriológus, a new yorki Board of Health laboratóriumában. Ez a nagymüveltségii leány szérumot osztályoz s munkája fölér bármely képzett férfi tudóséval is. Amerikában tág tere van a nők tudományos érvényesülésének. Csak ha már teljesen befejeződik a vitázók sora, akkor fogjuk az összes felszólalásokat összefoglalni és a véleményeket összeegyeztetni. Alább közöljük a legutóbb beérkezett kéziratot, amelyben van egy megndolásra érdemes észrevétel, amely’mzzászólni nagy előnyére válik a lomnak. ahol nagy ritkán vannak csak gyűlések és viták, és akkor is majdnem a legutolsó nap veszünk tudomást róla. így sok esetben nem mehetünk el a gyűlésekre. Az én nézetem szerint ilyen kisebb városokban csakis olvasás által lesz egy nő szocialistává és csak úgy tudja a gyermekeit is azzá nevelni, ha nem népbutitó polgári lapot, hanem jó munkás-lapot ad első sorban is gyermekeinek a kezeibe. Mert, — véleményem szerint — legfőbb dolog egy családban a jó újság és jó könyvek olvasása. Tapasztalatból beszélek, mert én csak három éve olvasom az Csak ahhoz maszkodhatunk, ~ mit erős karokk; ragadunk meg;P ki a társasági visszavonul, nei panaszkodhatik, ha később elhagyatva látja magát. A világ, melyet nélkülözőnek tartott, könnyen nélkülözni fogja őt is, mini a mágnes, ha soká vassal érintkezésbe nem jön, gyöngébbé válik: úgy az ember, ki a társaságtól visszavonult, lasanként elveszti vonzerejét. Az emberek, mint a vizek, csak úgy helyezhetik magokat tökéletes színvonalra, ha a legalantabb helyen egyesülnek. Jó iró csak az lehet, ki azért ir, hogy gondolatait kifejezze; — ki azért gondolkozik, hogy Írjon, jó mesterember lehet, de való művész nem lesz soha. Eötvös.
