Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-18 / 11. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre . . . $2.00 Félévre . . 1.00 Negyedére ... .60 Az "ELŐRE” napilappal: Egy évre . . . $6.00 Fél évre ... 3.00 Negyed évre . . l.so Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: "ELŐRE képes folyóirat" 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Published Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Joseph H. Geréb. Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chief Ladislaus Eber, Managing Editor Entered as second class matter January 24,1916 at the post office at New York, N.Y. under the act of March 3rd, 1879 SUBSCRIPTION PATES. For 1 year . . $2.00 For half year . . 1.00 For 3 Months. . .60 WITH DAILY "ELŐRE” For 1 year . . . $6.00 For a half year . 3.00 For 3 Months. . . 1.50 Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. Vol. II. No. 11. New York, Vasárnap, Március 19, 1917. II. Év}. 11. szám Hétről-hétre VÉRT KÖVETELNEK az amerikai nagytőkések a dolgozók millióitól. Magasrangu szószólójuk az Elnök, aki minden professzori frázisát és nagyképűsködését latba veti, hogy a háborútól irtózó tömegnek megmagyarázza azt az abszurdomot, hogy kötelessége vásárra vinni a bőrét a Wall Street érdekében. A muníció- és pénzérdekeltségek, a háborús Anglia nyilt és szemérmetlen ágensei, lerángatják az igazi amerikanizmusról a takarót, amely fogalom alatt tulajdonképen a “business” értendő s azt harsogják sárga lapjaik révén, hogy a “nemzeti becsület”, “Amerika jogai”, “az emberiesség elve”, a “tengerek szabadsága” van veszélyben s ezeket meg kell védelmezni. Ha ezek a fogalmak nem kapcsolódnának az amerikai kapitalizmus businesszébe, ha tényleg az a veszély állana -fenn, hogy az Egyesült Államok kapujában egy támadásra kész ellenség törne be, akkor elképzelhetetlen volna annak a 12 kapitalista szenátornak nyilvánvaló hazaárulás számba menő cselekedete, amellyel megakadályozták azt, hogy Wilson elnök a Wall Street szolgálatára abszolút uralkodói hatalommal ruháztassék fel. De minthogy La Follette, Stone és a többi obstruáló szenátorok éppen olyan elsőosztályu hazafiak, az amerikanizmus minden tulajdonságával felruházott polgári politikusok, mint akár Wilson elnök, biztos, hogy a véráldozatra nincsen szükség s az amerikai tőke háború nélkül is megkaphatja azt a háborús hasznot, amire vágyik. A dolog lényege az, hogy a Wall Street az adminisztráció segítségével nemcsak haszonra, hanem presztízsre is szert akar tenni, demonstrálni akarja, hogy nemcsak pénzt, hanem emberéletet is hatalmában van liferálni üzletfeleinek s ezért kellene az amerikai nép véradója. ^ ' ÉiMj A kapzsiságban kissé mérsékeltebb szenátorok azonban nem hajlandók Wilson elnök révén Morgan urat és Angliát bószokul elismerni. Az obstrukciónak talán ez volna a logikus) magyarázata. A “400-AK MAGÁNLAPJA. Hagymát és burgonyát nélkülöző, olcsó hallal és rizskásával táplálkozó, tizedmagaddal 3 szobába gyömöszölt, heti tizenkét dollárt kereső, nyomorult amerikai proletár — tudod-e, mit jelent ez a nagyhatalmú szám Amerikában : “400-ak’’? Nem a biblia-beli “szent” 400-akat jelenti ez a szám! Nem is embereket, legalább is nem magunkfajta nyomorgó éhenkórászokat. A 400-ak azok a félistenek, akik közül a legszegényebbnek is több milliója van, mint ahány gomb van a te rongyos ruhádon együttvéve. A felső 400-ak azok, akik birtokolják ezt a Hazát, amelyért téged, nyomorult hagyma- és krumplinélküli bérmunkás, nagylelkűen “hősi halottá” akarnak tenni, ha majd Amerika is háborút kezd. Nos, ezek a felső 400-ak megundorodtak megfizetett rongy lapjaiktól, magazinjeiktől és elhatározták, hogy “Cronicle” név alatt magánlapot indítanak. Ennek a lapnak első példánya már meg is jelent és abba őistenségük, a felső 400-ak néhány tagja irt “cikkeket”. Az “elv” ugyanis az náluk, hogy ebbe a csodalapba közönséges talpnyaló ujságiró, hivatásos tintakuli nem rondíthat. Ebbe a lapba még világhírű irók sem írhatnak, mert ezt a “legdrágább kezek” maguk fogják szerkeszteni. A taitalma? Tennis, a szalon berendezése, a vendégfogadás, a művészi otthon berendezése stb. Mit akarha tunk mi egy milliomos laptól? Hogy értékes tartalma legyen? Minek, hiszen egy példány ára is olyan magas, hogy csak milliomos veheti meg! De nem is ez a fontos. A jellemző az, hogy a milliomos urak és dámák elértek aihhoz az undorhatárhoz, mikor már a megfizetett sajtó émelygős, undorítóan csuszó-mászó, talpnyaló termékeit sem veszi be a gyomruk. Már arra szorultak, hogy a maguk idiótaságát tálalják föl egymásnak. Csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy a fajtalan, gyilkos Harry K. Thaw, aki szintén tagja a 400-aknak, nem-e pályázott a ‘Cronicle” főszerkesztői állására, v Micsoda izgató történeteket Írhatna ez a fajtalankodó bolond a többiek-
