Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-11 / 10. szám
népek “az 1789-iki elévülhetetlen jogokat újból élvezhessék.” A további tárgyalások során a proudhonieták szóba hozták .a férfi és a nő föladatait a társadalomban, a gyermekek nevelését, egy világnyelv alkotását (ez el is határozták) és sok egyéb érdektelen dolgot. Tolain francia proudhonistla például elmondta, hogy mivel a mai társadalomban az iskola az osztályuralom eszköze, vegyék ki az állam kezéből az iskolákat és bízzák a tanítást az apákra, de ha ezek vagyontalanok, avatkozzék bele az állam. De mivel a proletár apák majd mind vagyontalanok, tehát kénytelenek a tanítást iaz államra bízni. De azért Tolain indítványát elfogadták. A szövetkezetekről megindult vitában a német nyelvű szekció azt kérdezte, vájjon a negyedik a szövetkezetekkel való emancipációja következtében nem fog-e egy újabb “ötödik rend” létesülni ? Eecarius, német küldött szekciója részéről hangoztatott aggodalommal szemben kifejtette, hogy az az akkori munkásszövet’kezetek működése által föltételezett “ötödik rend” éppen úgy el fog tűnni — ha egyáltalán keletkezőiéiben volna —, mint ahogy a modern ipar (a nagyipart értette) a kistermelőket elpusztítja. A nagyipar az egyéni erőlködéseket összeolvasztja és la szövetkezeti munkát teszi szükségessé. A kongresszus olyan határozati javaslatot fogadott el, amelyben elismerte az “ötödik ren.il” kialakulását a szövetkezetek utján, de belevette Eccarius véleményét is. Ez az ellentmondás a proudhonistákat nem bántotta. A munkanélküliség kérdése is szóba került. A francia küldöttek ezt a töke és munka, a gépek hatásának, a munkaidő leszállításának, a munkamegosztásnak, a bérmunka eltörlésének kérdésével hozták kapcsolatba. Az elfogadott határozat kimondja, hogy az akkori harci állapotban a munkások 'kötelessége, hogy egymást a bér leszállítása elleni védelemben támogassák. Yégül a hitel és a nemzeti bankok létesítésének kérdését tárgyalták. A franciák Porudhon ismert népbankjait dicsőítették. A kongresszus ezután Eecarius javaslatát fogadta el, amelyben azt ajánlja, hogy a szakegyesületek fordítsák pénzalapjaikat termelő szövetkezetek javára, amivel csak a saját érdekeiket támogatják. Oly szervezetek, amelyek nem akarják pénzüket a termelő szövetkezetek javára fordítani, fejtsenek ki tevékenységet egy nemzeti hitelszervezet kiépítésére, hogy minden társadalom eszközei arányában kaphasson hitelt és hogy végül egy szövetkezeti közbankot alapítsanak. Ezzel a kongresszus anyagát kimentették. Legfontosabb mozzanata az volt, hogy azok, akik a proudhonisták fantasztikus eszméitől a proletariátust meg akarták óvni, ezen a kongresszuson tették meg az első lépést a kollektivizmus felé. Azóta a kollektív társadalom szükségszerű eljövetelének gondolata az egész világ proletariátusát hatotta át. Hatalmas harcok játszódtak le, mig a zűrzavaros ábrándozásból a modern szocialista tudomány hatalmas épülete alakult ki. Grósz Henrik. Magyar intellektuel forradalom. (Folytatás a 9-ik oldalról.) forradalmi szándékuk, annak bizonysága éppen a szelíd elmélkedő Hajnóczynak az a kérdése Martinovicshoz, hogy van-e már elegendő pénz a forradalom céljaira. És nemcsak propagandájuk lehetőségeiben, hanem propagandájuk irányaiban is reális alapon állottak Martinovicsék. Mozgalmuk egyik reális pillére a kapitalizmus fejlesztése volt. Ahogy a fölvilágosult abszolutizmusnak, úgy nekik is fejlődő kapitalizmus és annak polgári szabadságai voltak a szivükhöz nőve. Latzkovits fejezi ki azt a tendenciájukat, hogy “manufaktúrák fölállítására, fabrikáknak számositására” kell törekedni. Propagandájuk másik főalapja a hadseregben való agitáció volt. A francia forradalom mintájára ők is a hadsereg elpártolásával akarták biztosítani a nép diadalát. Forradalmi volt Európa helyzete, forradalmi volt az országban sokaknak és éppen a legjobbaknak a hangulata, forradalmiak voltak, ennélfogva a Martiinovicsösszeesküvés szavai és eszközei is. De propagandájuk nem sokáig tarthatott. Az összeesküvést fölfedezték. Martinovicsot és társait elfogták, Pestet, Budát valósággal ostromállapotba helyezték. Hitvány birák szolgai ítélkezése véres hóhérkézzel sújtott le az összeesküvők fejére. A titkos társaság öt igazgatóját halálra ítélték és 1794 május 20-án a Vérmezőn ki is végezték. Később még követte őket a halálba az összeesküvés két másik részese, őz Pál és Szolarcsik Ferenc. A bíróság még tizenhárom összeesküvőt ítélt halálra, de a többiek királyi “kegyelmet” kaptak és évekig tartó börtönbüntetéssel sinylettek. A börtön áldozatai között volt Kazinczy, Szentjóbi Szabó László, Verseghy és Bacsányi is. Csirájában elfojtották igy a magyar intellektuel-forradalmat és diadalmasan tar Tolhatta le az országot a reakció és csönd temetőjévé tehette az abszolutizmus. Csak kicsiny, vékony társadalmi réteg mozdult meg Martinovics összeesküvésével, és ez 3z összeesküvés sohasem mozgatta meg a magyar társadalom nagy tömegeit. És igazában ezen és nem a hóhér bárdjára bukott el ez a mozgalom. Martinovicsék csak az intellektuelekhez és rajtuk keresztül haladó nemességhez és a polgársághoz fordultak, de nem fordultak az igazán el-A Béke (a császárhoz): Ha engem el akarsz fogni, úgy dobd el előbb a csomagjaidat. (Odesski Listok.) — 13 — nyomottságban élő és számánál legnagyobb súlyú réteghez, a parasztsághoz. A forradalom a kiváltságok megszüntetése, a lázadás összeesküvés a törvény fölforgatására. A lázadás métely, a forradalom a társadalom betegségeinek leghathatósabb gyógyszere. Két tényező kell a forradalomhoz: a nép elnyomott állapota és a szellemi fölvilágosodás. Az első megvan, gondoskodtak róla a papok s nemesek, “a másodikat meg kell csinálni.” A nép elnyomása csakugyan megvolt Martinovicsék korában, de a szellemi fölvilágositást nem tudták Martinovicsék megcsinálni. Koruk Magyarországának szellemi sötétségét jellemzi, hogy amikor Martinovicsnak egy müvét elkobozták és országszerte üldözték, a vármegyék dicsekednek, hogy területükön se nyomda, se könyvárus, se könyvkötő nincsen. Ebben az országban még évtizedek kellettek, amig a parasztságot a jobbágyfölszabaditás utján 1848 forradalomba tudta vinni. És még ma is csak ott tartunk, hogy az elnyomatás ma is megvan, de a fölvilágosodás még mindig nem teljes. De ma már hol van az a magyar intellektuellcsoport, amely mindent kockára téve harcol a nép elnyomása ellen és küzd a nép fölvilágosodásáért? Martinovicsék e kettős szerepét ma már egyedül csak a szociáldemokrácia vállalja és végzi forradalmi elszántsággal és rendszeres propagandával. Pogány J. A munka erejével a kitagadott,1 megcsalt milliók javára indult meg és folyik szemünk láttára a proletárok honfoglalása. Ennek előhaladásától függ a mi hazafiságban való előhaladásunk. ■■ naif
