Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-11 / 10. szám
FORRADALMI EMLEKEK Az 1848-as forradalmak leveretése után a kapitalizmus az egész kontinensen hatalmas arányokban kezdett kifejlődni. Az uralomra jutott osztály nagy vállalatokba fogott, a vállalkozó szellem terjedt; mert hiszen sikerült azokat elcsendesiteni, akik a társadalmi békét fenyegették. A kapitalizmus megfeszítette erejét és néhány esztendő leteltével a távolból szemlélőnek, úgy tetszett, mintha ez a feszültség újból társadalmi forradalmat fog előidézni. És amikor legelőször Olaszországban ütötte föl fejét a forradalom, mindenki úgy érezte, hogy az ellenforradalom letörése nincsen messze. Marx és Engels a 48-tas forradalmakat követő másfél évtized múlva beállott polgári forradalmakban egy proletárforradalom előjeleit látták és azért megragadták az első alkalmat, hogy ezt a nagy fordulatot szervezzék. Ugyanaz a burzsoázia, .amely a 48-as forradalmakban még itt-ott némi -energiát mutatott a feudalizmus elleni küzdelemben, most, hogy följntott a hatalom polcára, kizsákmányoló hadjáratot indított meg a munkásság ellen. A rettenetes verseny, .amely az árutermelésben kifejlődött, a legnagyobb nyomorba taszította a proletariátust. Ekkor alakult meg az Internationale, amely az európai munkásmozgalom első történelmi formája volt. Már ötven éve, hogy Lausanne-ban másodszor gyűltek össze .az Internationale szekcióinak küldöttei, bogy a proletariátus harci taktikáját megbeszéljék. Tanulságosak ezek a tárgyalások, mert ezeken a kispolgári ideológia rabságában levő proudhonisták a marxizmus tanitásairól mitsem akartak tudni, hanem a maguk használhatatlan orvos-szereiket akarták a munkásmozgalomra rátukmálni. Ezek a harcok elvi harcok voltak, tárgyuk még ma is aktuális. Az Internationale alakulásának története ismeretes. Az angol munkások 1864-be.n a francia munkások Londonba küldött képviselőinek tiszteletére, akik megbízóiknak az utolsó lengyel fölkelés leveretése dolgában kiadott, manifesztum-ot hozták el, meetinget rendeztek. Ezen a meeting,én egy határozati javaslatot fogadtak el, amelylyel egv nemzetközi münkásszöv-etség alakulását mondták ki. Az Internationale -egész szellemét kifeiező kiáltvány megírásával Marxot bizták meg. Ez az irat, az “Inauguraladresse”, Marx legélesebb szellemű munkái közé tartozik. Az Internationale oly rohamosan fejlődött, hogy kongresszus egybehivása vált szükségessé. Brüsszelben akarták az első kongresszust megtartani, azonban ez nem valósulhatott meg. Ehelyett ISőö-b-en, szeptember 25-től 2'9-ig Londonban konferenciát tartott az ötven tagból álló főtanács. A konferencia a rákövetkező évben tartandó genfi kongresszus anyagát készítette elő. 1866-ban megtartották a genfi kongresszust, amelyen a proudhonisták igen fontos kérdésekben energikus állást foglaltak a marxistákkal szemben és ettől kezdve az Internationaleban egyrészről Proudhon és Bakunin, másrészről pedig Marx hívei között harc indult m..e.g, amely az Internationale formai fölbomlásáig tartott, bár a fölbomlás e harc nélkül is bekövetkezett volna. A genfi kongresszus egyébként azért is jelentős, mert vele véget ért az Internationale -első periódusa: a szervezés ideje. A legközelebbi kongresszust 1867- ben, szeptember 2-től 8-ig — tehát ötven esztendővel ezelőtt — Lausanne-ban tartották. Történelmi nevezetességű ez a kongresszus, mert ezen a -kongresszuson hangzott el legelőször a kollektiv társadalom felé való fejlődés gazdasági szükségszerűsége. Másrészt azért volt ez a kongresszus fontos, mert a francia küldöttek, akiknek nagyrész-e Proudhon hatása alatt állottak, ezen a .kongresszuson már nagy apparátussal vonultak föl és nem egy oly határozatot fogadtattak el a kongresszussal, amelynek alapja kispolgári anarchizmus volt. A kongresszus ülésének elején a polgári bé’keliga G-enfben ülésező kongresszusával foglalkozott. A kongreszszus kimondotta, hogy csatlakozik ugyan a békeligáboz, azonban nemcsak a háború megszüntetését követeli, hanem (az állandó hadsereg eltörlését és a népek szabad szövetségét, azzal a föltétellel azonban, hogy a munkásosztály fölszabadítását nyomott helyzetéből, társadalmi nyomorúságából el lehet ezzel érni. Azokat a gyakorlati eszközöket is szóvá tették, amelyek az Intermationalet föladatának teljesítésére alkalmassá teszik és ezt az ügyet a pro-udbonisták fölhasználták arra, hogy a főtanács hatáskörének megszorításáról beszéljenek. Ezután az állam szerepéről és hivatásáról indult meg ia vita. A kérdés tanulmányozására kiküldött bizottság eladója, a proudhonista Masseur, a következő pontokat terjesztette elő: 1. Az állam nem más és nem is lehet — 12 — más, mint a polgárok által elfogadott és elismert törvények végrehajtója. 2. A népek törekvéseinek oda kell irányulnia, hogy az állam legyen a szállító 'és forgalmi eszközök tulajdonosa, hogy el lehessen törülni azoknak a nagy .pénzkereső monopóliumát, amelyek úgy az ember méltóságát, mint egyéni szabadságát megtámadják, amikor a munkásokat önkényes törvényeik alá vetik. Ezen az hton oda érünk, hogy a közös és egyéni érdekeket kielégítsük. A határozati javaslatokhoz még két pontot fűztek -a bírói eljárásról, de ezek jelentéktelen dolgok. A vita a második pontnál -indult meg. Arról van ugyanis benne szó, hogy a polgári társadalom állama, tehát a kapitalista állam, amelynek végrehajtó közegei nem egyebek, mint a mindenkori uralkodó osztály érdekeinek védelmezői, vegye át tulajdonába a szállító és forgalmi eszközöket és .a bányákat. A kérdés fölött megindult vita során Caesarda Paepe indítványozta, hogy a termőföldet a nép vegye át tulajdonába. Paepe részeltesen jellemezte -a kollektív tulajdon előnyeit .a proud honistákkal szemben, “akik meg voltak győződve arról, hogy csupán a magántulajdon szentsége legelső föltétele a személyes szabadságnak.” A francia küldöttekkel szemben a német és angol küldöttek energikusan a kollektiv tulajdon mellett foglaltak állást. Emellett Eccarius, Leszner, Lad-enudorf, Stampa, Beeker beszéltek. Abban történt megállapodás, hogy a tulajdon kérdését a legközelebbi brüszszeli kongresszuson fogják tárgyalni. Ennek a kérdésnek letárgyalása után a politikai szabadság, a politikai jogok kérdése került napirendre. Ebben a kérdésben a főtanács föltétlenül állást akart foglalni a proudhonisták álláspontjával szemben. A főtanács részéről tett kérdésekre a bizottság -a következő választ terjesztette a kongresszus elé: 1. A munkások társadalmi fölszabadulása a politikai fölszabadulással van szétbonthatatlanul egybekötve. 2. A politikai szabadság megszerzése elsőrendű és abszolút szükségesség. A kongresszus ezt -a két pontot elfogadta, azonban a franciaországi és svájci francia küldöttek, néhány más küldöttel szövetkezve, azt a javaslatot is -elfogadtatták, hogy a fönti ké.t pontot minden esztendőben ünnepélyesen megismétlik és a genfi polgári békekongresszussal szövetkeznek, hogy a
