Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-11 / 10. szám
— 10 — A Kommunista kiáltvány a szocializmusért küzdőknek megismeréseket és fegyvereket ad. Messzeterjedő jelentőségének ez adja meg magyarázatát, de nem fejti meg örökké friss hatásának titkát. A Kommunista kiáltvány egyszersmind művészi alkotás is. A szocializmus eröszimfóniája, mely egy emberiséget vett sasszárnyaira és egy nagy, uj jövő felé viszi. története, “Minden eddigi társadalom osztályharcok története.” íme, ez rövid, éles és mégis súlyos, akár egy pörölyütés. Pörölyütés minden eddigi történetfölfogásra, történetfilozófiára, történetírásra. Mint az igazán, a valóban nagy, az egyedüli művészek egy csapással irányokat semmisítenek meg és újnak vágnak utat, úgy Marx is. E hatalmas akkord után a gazdasági és szociális történelem rövid fejezete következik: “burzsoá és proletár”. Michelangelo mondta egyszer, hogy minden márványtömbben egy szobor van, csak ki kell belőle hozni. Marx egy darab egészen közönséges gazdasági és társadalmi történetből a burzsoá emelkedésének é s pusztulásának valóságos epopeáját alkotja meg. Ciklopok müve: úgy sorakoznak az egyes részek egymás mellé és egymás fölé viharnak ellentálló épület. Több mint öt évtized és ellenségek nemzedékei törtek ellene. Hiába. Úgy, amint az óriási kockákat egymáshoz illesztik a megépítésnél forrasztás és ragasztás nélkül és mégis együtt megingathatatlan biztonságú egészet alkotnak, úgy a Kommunista kiált- .* vány minden egyes bekezdésének megvan a maga nagy önálló jelentősége és mégis az egész . egységes egészet alkot. És minden tömörség dacára mennyi ritmus a tagolásban és mily élesen jellemez minden tagot. Mindenekelőtt a modern burzsoázia, megszületésének gazdasági körülményei, és mind rövid ellenakkord, a politikai körülmények rajza. És előttünk áll a burzsoázia, jellemezni kell. “A burzsoázia a történetben rendkívül forradalmi szerepet játszott.” Ezzel kezdi a jellemzést. íme, ismét pörölyütés min-RICHARD DEPEW vészi kút alakjai az indianapolisi University Sqauare-en felállítandó müdiszei közül. A szobrok az-ifjúságot szinbolizálják. den eddigi fölfogásra. És most egy teljesen epikusán előadott' rész következik. Még mielőtt Zola a “Conquéte de Plassans”-jában Homer seregszámláját, az epikai formálásnak e régi mestermüvét burzsoá nyelvre lefordította, újjá alkotta ezt Marx a Kommunista kiáltványban. Teljesén katalógusszerűen sorolja föl, mit tett a burzsoázia és mit tesz és körülbelül huszonnégyszer ismétli: a burzsoázia szétrombolta, a burzsoázia letépte, a burzsoázia föltárta, stb. stb. És most, mikor a burzsoázia itt van, mikor ez osztály gazdasági és politikai uralma meg van állapítva, kezdődik meg lehanyatlásának vagy ami ugyanaz, a proletáriátus feltörésének története. Annak jeléül, hogy uj rész kezdődik, minden eddigi felfogásra ismét hatalmas ütést mér: “A burzsoázia azonban nemcsak a halálát hozoó fegyvereket kovácsolta, hanem megszülte azokat a férfiakat is, akik e fegyvert forgatni fogják — a modern munkásokat, a proletárokat.” Majd egészen röviden a proletáriátus megszületésének gazdasági körülményeit vázolja, azután ismét hatalmas ütés: “A proletárság különböző fejlődési fokozatokon halad által. A burzsoázia elein való harc létezésével kezdődik.” További elemzésre talán nincs szükség. Ha á mondottak nem mutatják, hogy a Kommunista kiáltványnak jól kikerekitett, az anyaghoz természetes összhangban simuló szerkezete van, mindenesetre föl kell tűnni legalább annak a ténynek, hogy épp úgy, mint ahogy a könyvecske egy lapidáris mondattal kezdődik, amely minden szocialista tudomány intő jele, egy másik lapidáris mondattal végződik: “Világ összes proletárjai egyesüljetek!”, amely minden szocialista tett intőjelévé lett. A tárgyhoz és a tárgyalás módjához alkalmazza Marx mindig előadásának tempóját. Ha Marx valamely gazdasági vagy más problémát magyaráz, akkor előadása nyugodtan és szélesen, néha nagyon szélesen folyik. De nem a tanárszaktudósok unal-(■fjTflffri
