Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-11 / 10. szám
mam Az orosz cárizmus Franciaországban. AZ OROSZ KORMÁNY AZEW-MUNKÁJA FRANCIAORSZÁGBAN. — AZ OROSZ TITKOS RENDŐRSÉG GYILKOSSÁGRA BUJTOGATOTT ÉS A TERVET A FRANCIAORSZÁGBAN ÉLŐ OROSZ FORRADALMÁROK ÖSSZEESKÜVÉSNEK TÜNTETTE FÖL.-----------------------------------------------------------------------------%— Irta: LEON TROTZET. 'T'ÁYOLRÓL nézve, pl. innen, New Yorkból szemlélve a dolgokat, az a látszat, hogy az internacionalizmus és a patriotizmus, amely utóbbi a szocialisták részéről itt-ott megnyilvánul, ugyanannak a szocializmusnak kétféle megnyilvánulása; holott Európa felfordult országaiban ez a két megnyilvánulás halálos ellenségként áll szemben egymással. A szocial-patriotizmus nem jelent egyebet, mint azt, hogy egyes nacionalisták békét kötöttek a kormányhatalommal, amely hatalom az úgynevezett “nemzeti védelem”-re használja fel az erőket. Azonban Franciaországban is, meg másutt is ez nemcsak puszta formát jelent, hanem valóságos működő szervezetet, amelyhez odatartozik Poincare elnök, Briand, a rendőrség, a börtön, az agent provokátorok, a kémek és besúgók serege, szóval mindaz, amivel a szocial-patriotáknak közösséget kell vállalniok. Amikor Franciaországban Lujza Santana elvtársnő a háború ellen nyilt agitációt kezdett, a francia minisztérium kis gondolkozás után elhatározta, hogy elzáratja őt. Ezt a határozatot a francia kormány Sembat és szocialista társai jelenlétében hozta. Amikor pedig a szocialista miniszterek egyikéhez fordult egyik francia elvtársunk, hogy az elfogatási megakadályozza, a “szocialista” miniszter -ezt az elvtársat kilökte a teremből. Ez az eset eléggé jellemzi a “szocialista” minisztereket és fölösleges több bizonyíték. Nagyon természetes a dolog. A rendőri elnyomás a nemzetközi szocialisták orosz csoportja ellen irányult mindenkor Franciaországban, mert ez a pont volt a leggyöngébb az ellenállásban, mert maguk az orosz szocial-patrióták, akik tömeges|en éltek az emigránsok között, voltak azok, akik a rendőrség üldözésének útját egyengették. A Parisban megjelenő orosz “Prizow” (Felhívás) című orosz hetilap, a melynek Bloehanoff a szerkesztője, egyre-másra azt irta a szocialista '“’Nasa Slowo ”-ról, hogy örül a német győzelmeknek s hogy Németország érdekeit védi; továbbá, hogy alapjában véve orosz katonaszökevények és a német vezérkar titkos ügynökeinek a lapja. így a párisi orosz követségnek nem kellett egyebet tennie, mint az orosz emigráns szocial-patrióták által hangoztatott wádat a francia közvéle— 5 — menybe belevinni, amit minden erejéből meg is tett. A reakciós francia lapok pedig ilyen hirdetéseket közöltek a nemzetközi szocialisták lapjáról : — “Milyen lap az a “Nasa Slowo,” amely annyit üvölt a hadihitel megszavazása ellen?” Ezeket a hirdetéseket a szoeial patrióták lapja által előidézett hangulat váltotta ki a reakciós lapokból ^ amelyeknek számláját az orosz követség fizette. A külügyminisztériumba nap-nap után beérkeztek a “Nasa Slowo”-nak francia fordítás- < ban átültetett cikkei, amelyeket az orosz követség küldött be. Nehéz volt bizonyítani azt, hogy a “Nasa Slowo” német szolgálatban áll, mert ,a lap a francia cenzúra felügyelete alatt állott. Az orosz követség te- • ) hát a laphoz beosztott cenzort, aki minden nap ott hagyta nyomát a lap cikkein, azzal gyanúsította, hogy német kém. A külügyminisztérium nyakára járt az orosz követség, a minisztérium pedig a cenzort szorította, aki reszketett félelmében és szinte őrült módon dolgozott megbízatásában. A lap tehát tovább fennállt, dacára annak, hogy sokszor üres oldalakkal volt 'kénytelen megjelenni. Azonban 1916 szeptemberében megfojtották ezt az orosz szocialista' lapot is és nekem •( a rendőrség kiadta Franciaországból az utamat. Hogy mi volt az ok? Erről a francia kormány nem volt hajlandó nyilatkozni. Lassanként azonban sikerült megtudnom, hogy a főok egy nagyszabású gaztett volt, amelyet az orosz cárizmus pribékjei szőttek Franciaországban. Amikor Jean Lange, francia szocialista képviselő, Marx Károly veje, Bri-HHi
