Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-11 / 10. szám
ELŐFIZETÉSI ÄRAK: Egy évre . . $2.00 Félévre . . 1.00 Negyedére . . . .60 Az “ELŐRE’ napilappal: Egy évre . . $6.00 Fél évre . .- 3.00 Negyed évre . 1.50 Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: "ELŐRE képes folyóirat“ 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Published Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Joseph H. Geréb, Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chief Ladislaus Eber, Managing Editor Entered as second class matter January 24,1916 at the post office at New York, N.Y. under the act of March 3rd, 1879 SUBSCRIPTION PATES. For 1 year . . $2.00 For half year . . 1.00 For 3 Months . . .60 WITH DAILY “ELŐRE” For 1 year . . . $6.00 For a half year . 3.00 For 3 Months. . . 1.50 Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. Vol. II. No. 10. New York, Vasárnap, Március 11, 1917. II. Évf. 10. szám Március Idusán. Elmúlt, le viharzott tavaszok világrengető forradalmi emlékeinek véres betűi vei Íródott a történelem lapjaira Március Idusának tragikusan nagyszerű dátuma. A megujhodó élet, a tavasz újrateremtő nagy mozgása lázas izgalomba hozta a milliók renyhe szivét, felkorbácsolta benne a csöndesen lüktető vért, hogy nagy akarásokra, merész lellhatározásokra tüzelje az elnyomottak tömegét. Ellenállhatatlan vágytól sarkalva az emberi szív is, mint a földbe mélyített mag, -kidobbantja magáiból a benne esirázó reményeket, vágyakat, óhajtásokat a tavasz eljöttével. Amint a tavaszi napsugár, a hóolvasztó léghullám e-l-elsuhanva az éledő természet fölött, megindítja a feltámadást a dermedt világban: úgy indul meg a dolgos milliók agyában, szivében is a szabadság, az élet, a világosság felé törekvés, ha a lelkekre rátör nagy emlékek felrázó ereje, ha a láncos múlt súlyos terhe -lenyomja a roskadásig megterhelt vállat. A rabság, a nyomor, a testi és lelki kin fokozottabban érezteti terhét, ha friss, tavaszi léghullám járja át valónkat; megére-zzük, hogy nyomorultan élünk, hogy a nagy mindenség gazdagságában mi — dolgozó, alkotó, társadalomfentartó — munkás emberek, csak munkagéppé idomult páriák vagyunk; hogy akarásunk, vágyunk, örömünk csak egy száraz darabka kenyérig terjedhet... Március Idusán, amikor a legparányibb féreg is megérzi a megújhodást, a természetben is meginduló tavaszi életpezsdülést: szolga milliók a halál pusztító esontkezével kelnjek hjarera, gyilkos fegyvert fognak parancsszóra, hogy vele nyomortársaikat ledöfjék. Letűnt Márciusok forradalmi emlékét, amikor felszabadulásra törekedtek emberek milliói, szinte , kitörli eszmélő agyunkból a borzalom, a vérszomj és halál rémes tobzódása. Európa térségein halál-légiók rohannak egymásnak s a kiömlött vérben fürdik meg a tavaszi napsugár... Csontvázakká száradt -hullák sírjain vértől táplált virágok fakadnak; a tavaszi szellő lágy suhanása helyett á-gyubömbölés riasztja meg a szálló madarakat; — -csattogó pacsirta hangját elnémítja a halálhörg-és -és- jajszó s az újraéledő mezőn emberrendeket arat a halál... Március Idusán ma a fél világ harcban ál egymással, nem a felszabadulásért, Oran-em a rabtartók, a velünk üzérkedő -hatalmasokért... Mintha örökre megszűnt volna a -milliók öntudatának lázadása! Pedig ez nem igy van; a forradalmi gondolat ott él, ott fo-g élni a véres kataklizmából visszakerült emberek agyában, hogy majd -egy uj -Március feliderülő napján egy nagy cél érdekében uj harcra egyesítse őket, hogy számonkérjék a tőke érdekében kiontott tömérdek vért és elpusztított -életet-. S ha a nagy háború minden élő mártírja összefog, akkor testet -ölt, lángot fog az a forradalom, amelynek -eljöttét millió öntudatos proletár felkészülve várja napsugaras Március Idusán! É. L. A BILINCSEK... Régen a gondolatot bilincsekbe verte a vallás, a babona és sok egyéb, a mi az -emberek tudatlanságával szá•mol-t; ma a felszabaduló gondolatot a hazafi-ság kolonnával, a nemzeti eszme nyűgével terheilá-k -meg. Azt akarják, hogy azok az emberek, akik az , élet terhiétől roskadoznak, akiknek marakodniok kell a falatért is — vagy ne gondolkozzanak egyáltalában vagy pedig csak arra legyen gondjuk, hogy a gazdagok, hatalmasok nyugodtan élvezhessék azt a vagyont, amelyet a dolgozók szereztek meg a számukra... Régen a gondolatot szellemi- és az ökölbe szoruló kezet vasbilinese-kbe verték, — ma -ezenkivül fegyvert nyomnak a munkáskezekbe és egymás ellen kergetik őket azzal, hogy védjék meg életük árán azt, amijök nincs1: a haza földjét, amely a nagybirtokosoké, a nemzeti vagyont, amely a tőkepénzeseké, az ország kincseit, amelyek a hazatulajdonos nagykapitálistáké! Minden országban, ahol a nép millióit hadrendbe sorakoztatják, azt mondják a tőkések, hogy a “nemzeti becsületről’’ van szó s ezért áldozatot kell hozni mindenkinek. Ők is áldoznak: fegyvert, pénzt és minden szükségest adnak, hogy a harcba kényszeritett, kiuzsorázott proletártömegek •egymást mészárolják. A véres játékból pedig a kapitalista hazafiak fényes üzletet csinálnak. Március Idusának szabadságra ösztökélő emlékei kell, hogy meggondolásra bírják a kihasznált milliókat, hogy végre belássák: itt az ideje megszabadulni a bilincsektől —, a régiektől és újakból- egyaránt.
