Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-11 / 10. szám
Az 1848-as magyar “forradalom” történelmi csalódás. A nagy forradalmak esztendeje volt 1848. Közép-Európában a már meglevő kapitalisztikus burzsoázia teszi magának szabaddá az utat a további fejlődésre. Magyarország ez évben csak a junkerséget, mely eddig teljesen stagnált, kényszeríti a fejlődés útjára. Hogy ez nem szívesen hagyta el a gondtalanság ghettóját, könnyen érthető. Ha 1848 március 15-én néhány ifjú Pesten proklamálta is Magyarország összes népességének szabadságát, ugyanazon év március 20. napján a pozsonyi országgyűlés junkerei a szabadságot lehető csekély számra korlátozzák. Ez azonban nem volt nekik elég. A polgári “forradalmat” \még egészen másképpen is eltérítették utjából. A néhány ezer “forradalmárt” egyszerűen magukkal vit ték a megyegettóba, fölvitték őket az alkotmány sáncaiba, mint a junkerideológia ezt nevezni szokta, egyebekben minden a régiben maradt. E felfogás által a következő harcnak, mely lényegileg nemesi fölkelés volt, megadták a burzsoádemokratikus színezetet, megszerezték a forradalmi Európa szimpátiáját és Marxot is félrevezették igazi jellegük tekintetében. Mert Marx is — midőn a magyar emigránsok vezetőivel személyes érintkezésbe jutott — rögtön világosan fogta föl a magyar “forradalom” jellegét. * Magyarország 1848-ban valójában a középnemesség osztályharcának szintere volt a főnemesség ellen. Ennek a harcnak a formája, a megjelenése, két — ha szabad ezt a kifejezést használni — véletlen következtében ölthette és öltötte magára azt a látszatot, mintha kapcsolatos volna a nyugateurópai demokratikus törekvésű osztályharcokkal s mintha ügye azonos volna a nyugateurópai haladás, sőt forradalom ügyével. Az egyik véletlen az időbeli találkozás volt, a másik az, hogy a főnemesség érdeke szorosan összekapcsolódott a dinasztikus ügygyei és a középnemesség harca igy szükségszerűen antidinasztikussá lett s szembe került azzal a bécsi udvarral, amely az európai reakció főhatalmassága volt. Ha Magyarországom akkoriban nemzeti dinasztia uralkodik, akkor a magyar forradalom ügye nem fonódott volna oly szorosan össze az európai forradalom ügyével és az Ítéletek felőle nem homályosultak volna el annyira, mint így-Mindéhez hozzájárult még egy körülmény: az, hogy a nemzetek szerint való tagozódás szinte födte az osztályok szerint való megoszlást. A magyarországi szláv nemzetek között majdnem teljesen hiányzott az osztálydifferenciálódás s ezt a nemzeti egységet még előmozdította az, hogy a szlávság uralkodó rétegei rendszerint cserben hagyták nemzeteiket és a magyarság uralkodó rétegeivel vállaltak közösséget. Ilyenténképpen a szláv nemzetek egységesen elnyomottak voltak, szinte egységes érdekekkel. És kik ellen irányultak ezek az érdekek? Szükségszerűen az uralkodó kiváltságosak ellen, akik pedig túlnyomó többségükben a magyarság uralkodó kiváltságosai voltak. A szlávság a maga fölszabadítását nemzeti függetlenségének elnyerésétől .remélhette ilyenfor— 2 — mán, amiben a magyar forradalomnak diadalmaskodása csak gátolhatta volna. A szlávsággal szemben a magyar főnemesség és az osztrák dinasztia nem képviselte a magyar terjeszkedés tendenciáját, mert a dinasztia a jozefinikus kísérletek kudarca óta Bécsbe és Ausztriába helyzete a monarchia súlypontját, a főnemesség pedig sohasem képviselte a magyar nemzeti ügyet hanem ellenkezően, teljesen föladta azt és nyelvében is teljesen idegenné lett. Ellenben a köznemesség térhódítása és mindnagyobb befolyásra jutása a magyarság nemzeti térhódítását jelentette — tehát nemcsak fokozódó nemzeti, de gazdasági és politikai veszedelmét is a szlávságnak. így került a szlávság majdnem egységesen szembe a magyar forradalommal és az ellenforradalom szolgálatába. A magyarság szerepe a forradalomban már nem lehetett olyan egységes, mint a szlávságé. A forradalom tulajdonképpeni tartalma — mint már mondottuk — a középnemesség harca volt a főnemesség ellen. A főnemesség ügye közös volt a dinasztiáéval és az ellenforradaloméval s tagjainak igen nagy része vállalta is ezt a közösséget. De a köznemesség ügye sem volt a magyarság többi rétegeinek közös ügye. A magyarság széles rétegeinek ugyanaz volt az érdekük, mint a szlávságnak: fölszabadulás a gazdasági és politikai elnyomatás bélyóiból. Csakhogy, mig amazoknál nemzeti függetlenségért és a magyarság nemzeti törekvése ellen való harc képében jelentkezik -ezen érdek hatása, addig a magyarság elnyomott osztályainál valódi képében jelentkezik, mint demokratikus reformokra való törekvés. Az osztályharcoknak a nemzeti küzdelmekkel való bonyolódása, továbbá a magyarság elnyomott osztályainak politikai éretlensége voltak az okai annak, hogy ezek a törekvések algi jutottak kifejezésre tömegmoz-A kínai kapitalizmus feszülten figyeli az európai eseményeket s megállapítja, hogy a jelv.n kultúrájának az elvi alapja: az erő! (“Nebelspalter” Zürich.) I