Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-03-04 / 9. szám

Berta kisasszony.

Berta kisasszony egy forint húsz krajcárt kapott egy napra. A háznép még ágyban volt, amikor megjelent, leült a kis udvari szobába a varrógép mellé. A gép berregett, eBrta kisasszony hajlott háttal ült és fogta a nagy ruha-szöveteket. Mindenap, reggeltől, besötétedésig.

Egyszerű kis bluzocskáknit, [kötényeket varrt, mert a fépyes pompás selymek a nagy szalonokban válnak drága pénzen ruhákká. Berta kisasszony azonban egy forint húszért varr és töméntelen sok mindent készít el reggeltől estig.

Meleg nyári délutánon kihajtotta a ruhája gallérját. Jól kipárnázott, kövér, fehér, puha nyak nézett ki a blúz alól.

Pistának ilyenkor meg kellett állnia a szobában, keresni valami könyvet és nézni, nézni azt a finom, f e h é.r husdarabot Berta kisasszony mindenféle ruhák, szövetek óriási tömegétől elborítva ült az ablak mellett és varrt, varrt, érthetetlen szorgalommal.

Berta kisasszony a varrónéságon fölül a család bizalmasa, Pista pedig amolyan nyurga kamasz, innen a húsz éven,, az első alapvizsgán, eset leg a pótérettségin is.

Berta kisasszony működésének színhelyén, a távoleső, udvari szobában Pista urfinak rendes körülmények között semmi dolga. Most a legkülönfélébb kifogásokkal jelent meg ott, minden félórában.

Pista hallgatag imádatáról Berta kisasszony egyáltalában nem vett tudomást. A ruha-halmokba egészen betemetkezett és zörgött a varrógép, a szünetekben pedig pergő nyelvvel beszélte Pista anyjának, meg tizenhétesztendős Ágnes húgának azokat a történeteket amikből soha ki nem fogynak ügyes varrókisasszonyok.

A munka pedig folyt szakadatlanul estig. Akkor azt mondotta Berta kisasszony:

— Lent vár a bátyám.

Lesimitotta a szoknyáját leszedte róla a cérnaszálakat, föltett egy kis kalapot, amelyik valami kevéssel finomabb volt, semmint a varrónői jövedelemtől' várható lett volna és indult.

Pista az utcai szobából sokáig nézett utána. Karonfogva ment a kisasszony a bátyjával, egy jól megtermett úrral. A két testvér bizonyára nagyon szerette egymást.

Nem lehet mondani, hogy első szerelme lett volna a Pistának. Fiatal kora ellenére némi múltja volt már. De csaknem kizárólag a konyha körül. A szerelmet ezen a tájon kevés formalizmus veszi körül. Uj érijedten Berta kisasszony.

— Meg kell várni, mig eláll a vihar — tanácsolta Pista. Azután veszek egy esernyőt és hazakisérem.

A villámlás megszűnt, csak az eső kopogott halkan, sűrűn.

— Mennem kell — mondotta Berta kisasszony.

Pista szolgálatkészen ugrott az ernyő után. Lementek az utcára. Pista vörös volt és a torkán akadozott a szó. A varrókisasszony bámulva nézett rá.

— Nincs valami baja? Maradjon itthon inkább, hazajutok magam is.

— A világért sem. Hanem tudja mit: üljünk kocsiba.

Családanyák a munkaasztalnál. Nagyobbára olasz asszonyok ezek, akik néhány dollár hetibérért dolgoznak, hogy a család kiadásaihoz valamivel hozzájáruljanak.

zelmei épen azért okoztak gondot Pistának, mert sehogysem tudta kitalálni, hogyan közölje Berta kisasszonnyal, aki végre is — kisasszony, akinél nem lehet megkockáztatni minden bevezetés nélkül egy bizalmas és sokat mondó kézmozdulatot.

Nyár vége volt, Berta kisasszony végére járt a munkának. A napok kissé megrövidültek és egyszer különös gyorsasággal sötétedett be. Hatalmas nyári zivatar jött. Az eső szakadt és a levegő forró, villamossággal teli.

— Nem tudok hazamenni — mondotta

I

A lány ránézett. A fiú arca tűzben égett és tüzelt a szeme is. Keményen, nyomatékosan mondotta a lány:

— Nem.

Aztán visszahúzódott, hogy Pista szegény méternyire nyuj tóttá föléje az ernyőt. Néhány lépést mentek, Berta kisasszony hirtelen örvendezve kiáltott föl:

— A bátyám.

A fiú — most látszott csak, hogy egészen fiatal, esernyővel, szaladva jött. Pista elfehéredett a kétségbeeséstől. Nézte a közeledőt és dühösen állapította meg, hogy még csak nem is ur, hanem amolyan rendesen öltözött mesterlegény.

— El fogom lökni innen — határozta el hirtelen.

A legény azonban már hozzájuk ért és veszedelmesen megtermettnek látszott. Berta kisasszony szeretettel — lehet, hogy szerelmesen — kapaszkodott a karjába, Pistának kezet nyújtott, mosolygott és szépen elment.

...Pista is visszafordult, ballagott haza. Az anyja nyitott neki ajtót. Pista fölháborodott volt és reszketve magyarázta, hogy mért olyan felindult.

— Anyám, az egy erkölcstelen teremtés. Nem is a bátyja, aki érte jön. Azt a lányt be se engedd többé ide. Hiszen megrontja, tönkreteszi még a mi édes, ártatlan Ágneskénket... Császi Gáspár.