Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-03-04 / 9. szám

A művészet épugy, mint a tudomány, nem az egyén müve, hanem az emberi tár­saságé. Mindegyik az igaz­ságot keresi, csakhogy más­más formában. De amig a társadalom ellenttétes osz­tályokra tagozódik, addig a művészet és tudomány igaz­ságai felismerésének a kü­lönböző osztályoknál más­más jelentősége van. Az a munkás, aki művészi tehetsé­gét kénytelen a pihenésre szánt időben fejleszteni s akit a gazdasági helyzete el­zár attól, hogy kifejleszthes­se képességeit, más igazságot remél egy jobb társadalom­tól, amelyben minden szuny­­nyadó képesség kibontakoz­hat. Az a munkás, aki mű­vészi képességeket árul el, ennek a kifejlesztésével töb­bet 'tehet a társadalomnak, mintha vasat kalapál vagy kocsikat gyárt, mert a mű­vészet épugy nevel, gondolatokat kelt, esz­méket, kollektiv érzelmeket ébreszt, össze­tart, mint a tudomány. Ebben a lapszámban egy cimképet lát az olvasó, amely kép egy háborús jelenet áb­rázol, amikor a beteg, halódó' katona, akit már hazabocsátottak a mészárlásból, ifjú, Shóka Ferenc a műtermében. ború pusztító keze. A képnek ez volna a tendenciája, amelyet figyelemre méltó mű­vészi készséggel, az ecsettel és sziliekkel ügyesen bánni tudó munkáskéz kifejezni igyekezett. A festményt Shóka József munkástársunk készítette, aki foglalkozá­sára nézve .mechanikus. Shóka József gal­— s — Hatalmas gazdasági harcok korában élünk. A létért való küzdelemben elfáradt embernek nincs kedve eszmékkel, ideálok­kal foglalkozni. Csak itt-ott csillan fel sze­rényen egy-egy ideális törekvés. De mint­ha az idők változnának! S bár a gazdasági küzdelem súlya folyton fokozódik, az em­berek mégis több érzéket mutatnak az ideális törekvé­sek iránt is. Már nem ritka­ság az, amikor a műhelyből a munkaasztal mellől elsza. badult s nehéz fizikai munká­val elfoglalt emberek, mun­kások — a pihenésre szánt időt arra használják föl, hogy a művészeteket kultiválják.' Hol a zene-, irodalom- vagy festészet terén esetleg vala­mely másik képzőművészeti ágban próbálkoznak, töre­kednek a művészi mértéket elérni. szép életepárjának a karjaiban vonaglik. Egy feldúlt boldog családnak szomorú tragédiáját örökit meg ez a kép. Ott van a paraszt szoba, a hazafias nevelés jele­ként a király arcképe a falon — az egész miljő mutatja, hogy az öntudatlan ember életébe mily Jjrutalisan nyúlt bele a há­góéi születésű, 35 éves és 7 éve van Ame­rikában, amerikai polgár. Éveken át dol­gozott a Buick Rambler Maxwell autó­gyárban mint motorszerelő. Többször dol­gozott Salt Lake Cityben, El Paso-ban és New Yorkban, ahová a gyár kiküldte. Több rajzot, festményt, ötletes képet ké­szített szabad idejében s mindegyik munkáján meglát­szik a képesség, a művészi hajlam, amely — ha megfe­lelő csiszolásban részesüipe — tehetséggé,- művészetté fejlődhetne. Eben a rovatban bemutat­juk Shóka Józsefet, aniint műtermében dolgozik. A falakon függő képek sa­ját munkái. A jobb sarokban odatámasztva látni azt a ké­pet is, amelyet lapunknak átadott, hogy felhasználhas­suk. A mechanikus keze rá­termettséggel kezeli az ecse­tet s gyakori betegsége gátol­ta ^sak benne, hogy a gyá­rat már rég fel nem cserélte a festő-műteremmel. Jelenleg New Yorkban él s kizárólag festészettel foglalkozik, a mennyiben a gyári munka súlyosan befolyásolja egész­ségét. Legközelebbi alkalommal még egy cimképet közlünk Shóka Józseftől, amelynek szintén háborús vonatkozása van s művészies kivitelben készült. A munkásból művésszé fejlődő festő mindenképen számot tarthat az érdeklő­désre. Nem árt, ha gyermekeinek nagyon sok szeretetet muta­tunk és ezáltal érzékenység güket fejtjük ki. Hadd tágul­jon a szív fiatal korában, el­jön az idő, midőn nagyon is összeszo­rul. Ne csodáljuk, ha az öregek inkább ra­gaszkodnak az élethez, mint fiatal koruk­ban, hisz’ nem érdekel-e csaknem minden darabnak utolsó fölvonása leginkább? Eötvös.

Next

/
Oldalképek
Tartalom