Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-04 / 9. szám
rapodtak úgy nagyságban, mint rémületességükben és az emberek a katasztrófa vész-teljes közelségét érezték. Vad pánik következett. Az árfolyamok percről-perere estek mindaddig, -amig elérték a legalacsonyabb fokot és mikor az volt látható, hogy úgy a Rothschild, mint ügynökei a biztosításikötvényeket óriási mennyiségben árulják, valósággal a piacra vetették, semmi sem tudta volna megakadályozni a szerencsétlenséget. Őrület fogta el a tömeget, pár perc alatt a legszilárdabb papárok értéke oly ijesztő módoón sülyed-t, mintha hamis istenek képei volnának, amelyeket a hívásból kiábrándult tömeg levesz magas piedesztáljáról és bosszútól libegve lábaival tapos. “Ezalatt az oszlophoz támaszkodott, halálsápadt ember a mátkába nevetett. Amig a rokonszenves lelkek őszinte sajnálkozásukat fejezték ki Ro-tselMld Náthán iránt, kinek nagy cége — úgy gondolták — a kolosszális veszteségek miatt kell, boigy a porba ömöljék, addig ő titkos ügynökei által suttyomban összevásároltatta az értékpapírokat... Egy nap alatt körülbelül $5,000,000 hasznot csinált. A következő napon megjött Napoleon leveretésének harc, melyet a tőzsde megnyitásakor Rothschild maga újságolt sugárzó arcacl.” Ilyen volt az ember, aki segítette Nagy-B'ritánma adósságát emelni, a amely 1790-ben csak valamivel több volt mint $1,000,000 és amely a napóleoni háborúk befejezésével majdnem négy billióira emelkedett. A napóleoni háborúk véghezvitele a Fitt agyában megszületett elv nélkül, amelyet az első Rothschild szegődhetett a gyakorlat szolgálatába, kivihetetlen lett volna. Az élőknek ily tömeges mennyiségben való gyilkolása, csak a jövő nemzedék jövedelmének elzálogosítása árán volt lehetséges. És a jövedelmek a messze, távol jövőbe eiőremenőleg e"!zá!ogositáttak. Nem csak Angliáé, hanem az összes érdekelt nemzeteké. A háborút —azt hisszük — la kormánvok indítják meg. Az ellenségeskedés — tudomásunk szerint — a narlamentek é's királyok határozata alapján kezdődik meg. Soha. mióta a nemzeti adósság eszméje létre jött. ez nem volt igaz. A nagy kapitalisták a háború elhatározói. Ha háborút akarnak, akkor erőszakolják azt. Ennek kivitelére különböző módszereik vannak. Vagy megtehetik azt közvetlenül a kormányon lévő képviselőik által, vagy azáltal, hogy zavart támasztanak és a veszélyeztetett ország területén ideiglenesen tartózkodó “ártatlan polgárok” életének megmentéséélrt kiáltoznak. Ha azonban ellene vannak a háborúnak, akkor egyszerűen megtagadják a háború financirozásáihoz szükséges összegeket. Már Rothschild Náthán is tudatában volt a fenti ténynek.^ Egyszer egy könnyező nő jött hozzá. Éppen háború volt kitörőben, s a nő sírástól fuldokolva panaszolta, hogy egyetlen gyermekét fogja elveszíteni, mert nincs módjában a katonai szolgálattól megváltani. “Nyugodj meg” mondta az éltes Rotihsehildné, “nem lesz háború, mert fiaim nem járulnak pénzükkel hozzá. ’ ’ És mégis — 'ezek a Rothsch.ild-tipusu gazdagok —, akik a kis emberek végzetét kezükben tartják, tulajdonképen nagyon egyszerű agyagból vannak gyúrva. Mindig azt mondják, hogy ezek az emberek különösen kiválók, azonban eltekintve kapzsiságuk-' tói és attól a kiváló tehetségüktől, mellyel e kapzsiságukat kielégítik, az az állítás téves. Rothschild Náthán, a merész-játékos, a Waterlooi csatát követő nap egy ügyes trükköt játszotta el a londoni tőzsdén és mégis egy igénytelen kis tőzsde-ügynök egy ízben alaposan kifogott rajta. Ez a tőzsde-ügynök egy éjjel elhar ladt Rothschild háza előtt, mely London városán kívül esett és a késő éjszakai órában világosságot pillantott meg az egyik aKíakban. Azonnal az a gyanúja támadt, hogy itt valami cselt 'szőnek, melyben még jobban megerősödött, midőn azt látta, hogy a házból kijövő emberek a várakozó kocsisnak azt az utasítást adják, hogy hajtson Rothschildnak, London válásában lévő házához. A tőzsde-ügynök azonnal kocsit bérelt és sietve követte őket. Úgy tervezte, hogy valamilyen fogás által bejut a házba és kihallgatva a beszélgetést, a szervezett információk alapján játszik másnap a tőzsdén. A legjobb módszernek tartotta a házba jutáshoz azt, hogy berohan a terembe, ahol a konferenciát tartják és epileptikus ruhamot színlelve, a a földre vágja magát a szőnyegre, mint egy fejbekólintott ökör. Rothschild maga volt ad első, aki segítette őt felemelni és egy közeli k-erevetre helyezni. Majd a Iáhát dörzsölte, hogy a vérkeringés meginduljon és hideg vizet fecskendezett a “szegény” gentleman arcába., Miután látták, az embler nem fo-g meghalni, de viszont- életjelt sem ad magáról, a konferenciát folytatták. A tárgyalás befejezése ntán Rothschild -az-t az utasítást adta személyzetének, hogy mihelyt -az ember magához tér, vigyék el. Ezután Rothschild és barátai eltávoztak. Még a sarokig sem értek, mikor a beteg hirtelen, mint egy gumilabda feliugrott a kerevetről, és kitört a házból. A következő napon beállított a tőzsdére s összevásárolta a részvé— 7 -nyékét, melyekre Rothschildék számítottak és óriási nyereségre tett szert Rothscbildiékkal szemben. Sokkal kellemetlenebb volt azonban Rothschi.dra nézve az, hogy az ügynök ezt elmesélte és Rothschild jó darabig a nevetség tárgya volt a londoni tőzsdén. Boldog sem volt Rothschild Náthán. Kinevette azokat a barátait, akik azt hangoztatták, hogy oly gazdag ember, mint ő, gondtalanul élvezheti vagyonát. Mint minden gazdag -ember, ő is sok fenyegető levelet kapott. Állandóan a meggyilkolás rémétől üldöztetve élt. Minden emberről, akit nem ismert, azt hitte, 'hogy ^ mániája az ő e'lpusztitása. Beszélik róla, hogy egyszer kétI ember jellent meg irodájában. Szavaira -nem feleltek, hanem e h’.ryett az egyik közülök zsebeiben keresgélt valamit. Rothschild azonnal hajigálni kezdett feléjük minden kezeügyébe eső ingó tárgyat és hangosan segélyért kiáltozott. Az illetők vidéki bankárok voltak, akiknek a nagy ember láttára nem jött szó ajkukra. Az az ember, aki a zsebében kutatott, csak egy ajánló-levelet keresgélt, a melyet a nagy lámpaláztól nem talált meg. Bismarck az ő “vasember” tempójával tudta, hogy kell másokban bolondságokat felfedezni. “Több tagját ismertem a Rothschild csa’ádnak — monda — és mindégyiket a pénz iránti szerelme jellemezte a -legjobban. Mindegyik vágya az volt, hogy gyermekeinek -egyenként legalább is annyit hagyjon örökségül, amennyit egymaga örökölt, -ez pedig esztelenség.” Majdnem száz évvel- ezelőtt a Rothschild-mil'JÓk jóvoltából Ausztria császárja az öt Rothschild testvért “megnemesitette” azáltal, hogy “kinevezte” báróknak őket. Azóta a Rothschild família egy férfi tagja sem nélkülözte e címet. Az angol Rotschildok jelenlegi feje egy lord. Ez nem annyira a Rothschild okra, mint inkább az angol népre jellemző. Rothschildnak lenni ma már nem szükséges a kiváló tehetség. A család ma már oly gazdag, hogy ha mind félkegyelmüekből is állana, sem kerülhetnék el- vagyonuk szaporodását. Ah)o-gy egyszer Rothschild “báró” monda: “A Rothschild-ház oly gazdag, hogy rossz üzletet nem is csinálhat,” A világon pedig az emberek legtöbbje oly szegény, hogy jó üzletet nem is csinálhatnak. Ne hasonlítsátok azt, ami szép. márványhoz, rózsához, liliomhoz. A kő hideg, a rózsa, liliom hervadó. Nem szép az. ami í csak a szemnek szép! Valami mélyebb rei- ! telem van a szépség fogalmában, amit az emberei; éreznek, de nem értenek. Jókai.
