Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-04 / 9. szám
Az orosz cárizmus Franciaországban. Irta: LEON TROTZKY Annak idején megemlékeztünk már arról, hogy, Leon Trotzky elvtársunk, a munkái révén világszerte ismert orosz szocialista, Amerikába érkezett s itt folytatja azt a nagyon értékes munkát, amelyet évek során át az orosz szociáldemokrata mozgalomban kifejtett. Trotzky elvtársnak mennie keltett Európából, mert a vérszomjas cárizmus üldözte s utána küldte pribékjeit még a francia köztársaságba is, ahonnan, ép úgy mint Svájcból és Portugáliából, kiutasitcftták. Trotzky elvtársunk több alkalommal tartott előadást s ezeken beszámolt Európában szerzett tapasztalatairól, feltárta az európai szocialisták helyzetét s jellemezte az ottani állapotokat, ahogyan azok a háború következtében kialakultak, Trotzky elvtáns a német szociáldemokrácia válságáról a Labor Ternpleben tartott előadása alkalmává'1 (jan, 28-án) teljesen a ÍLiebknedhtesoport álláspontját , fogadta el s a Liebknecht által képviselt irányzat hivének vallotta magát. Amerikában 'az orosz és zsidó nyelven megjelenő szocialista sajtóban írja cikkeit, feltárja azokat a szálakat, amelyek az orosz cári kormánytól kiindulva, őt körülfogni iparkodtak különösen Franciaországiban, ahol az ott megjelenő orosz szuciaíista lapot, a Nasa Slovo-t egy ideig szerkesztette. Sok olyan dolgot mond el Trotzky elvtárs cikkeiben, — amelyekből eddig csak kettő jelent meg, -— amiről a világsajtó, de még a szocialista sajtó sem értesült eddig. Ezekben el van mondva az, hogyan érvényesült a cári kormány befolyása a köztársasági Franciaországban akkor, amikor magában a francia kabinetben is “szocialisták” ültek. Ezek az Írások igen jellemzően tárják fel) azt a helyzetet, amelyet a liáboru teremtett az ántánt országaiban, bevilágítanak — Trotzky ügyes tolla révén — abba a sötétségbe, a melyet a kancsukás, reakció)« orosz uralom az angol, francia reakcióval történt szövetkezése teremtett. Alább adjuk az egyik cikket. — A háború egyenlővé tette a belső viszonyokat valamenyi európai országban. Minden egyes országot úgy keli tekinteni, mint egy óriási gyárat, amely mindenben a front részére dolgbzi'k: Ennyi meg ennyi millió kenyér, ennyi meg ennyi millió emberhús és ennyi meg ennyi millió disznó vagy ökör kell — így szól a frontokról a parancs a mögötte lévő gyárországnak. De az ökör vagy disznó nem olyan loyalis a katonai fegyelem, iránt, nincs nevelve a hazafias önfeláldozás nemes erényére. Az ökröt vagy más marhát még a háború alatt is abban a kedvező állapotban kell hagyni, mint amilyet békeidőben élvez; másképpen áll azonban a helyzet az emberre vonatkozólag : ennek azt mondják, hogy ő a teremtés koronája és magasabb érdekek azt követelik tőle, hogy a kapitalizmus istenének oltárán áldozza föl magát, amelynek népszerű neve: Haza. Ezt mondják az embernek és aztán lebocsátják őt egy piszkos, bűzös gödörbe, — amit katonai szakkifejezéssel trench-nek neveznek; és a “teremtés koronája” ott megtetvasedik, majd pedig a saját piszkában kénytelen vergődni hónapokon, sőt éven át. És amikor üt a végórája, akkor ebben a gödörben még egy újabb, még egy mélyebbet ásnak és mésszel — 2 — összekeverve beledobják a kihasznált: dögöt. Egykor az ember erőkifejtéssel és harccal politikai jogokat és olyan intézményieket vivott i ki magának, a melyek bizonyos mértékben az általános emberi jogokat és az emberiség jogait biztosították; .ezek a jogok és intézmények azonban most nem felelnek meg a gyárrá alakult országoknak, annak az országnak, amely emberhúst liferál a “szabadság” mészárszékére. Egy republikánus 'ország, mint pl. Franciaország igy szól katonáihoz: — “Azért szólítottalak fegyverbe benneteket, hogy megvédjétek atyáitok örökét, hogy megoltalmazzátok a nagy forradalom vívmányainak: a köztársaságnak és a demokráciának letiprását! Hogy pedig ezt eredményesen keresztülvihessétek, szükségessé vált, hogy ama személyes garanciákat és azt a szabadságot megszorítsuk, amely a demokrácia gyöngitésére, őseink örökének elrablására alkalmas.” Az első és legfntosabb lépés ezen a téren a háborús cenzúra megteremtése volt. Ennek az intézménynek hivata los teendője meggátolni azt, hogy hadi- és diplomáciai titkok ne kerüljenek nyilvánosságra. Alapjában véve azonban a hadi cenzúra a legalkalmasabb eszközzé válik az uralmon lévő klikkek kezében 'arra, hogy a tömeggel szemben nyugalmukat Ibiztositsa. Emlékszem rá jól, hogy a balkáni háború alatt Beígrádban és Sofiában fiatal postaalkalmazottak katonai mundérba bujtatva kivagdosták a hírlapokból a tisztán elméleti, tanító cikkeket is azon ürügy alatt, hogy ezek alkalmasak megakadályozni a “civilizáció háborúját a barbarizmus .ellen” (igy nevezték akkor a Balkán £ ‘ civilizáltjai ’ ’ azt a háborút, amely Törökország ellen folyt). Akkor azt hittem, hogy a személyes szabadság, a társadalmi- és szabadság jogok ilyen könnyelmű felrúgása onnan szárma zik, mert a Balkán népei elmaradott gondolkozásuak. Az nem lehet — gondoltam magamban —, hogy az európai politikai urak ilyen durva módon az aí talra rakják lábaikat, noha hqÜHmmÍ