Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-02-25 / 8. szám
esenkedése Isten, a vallásban való megbékélés, a halál szükségszerűségébe való belenyugvás után, velejében ennek az életvágynak a reakciója. És ugyanilyen reakciót jelentenek a pihegő elfáradás bánattal és megbánással telt pillanatai is, amikor a lélek megereszti húrjait, fatalisztikus megadással engedi átzuhogni magán az élet hullámait, mintegy kikapcsolva magát mindenől. A halál rokona, máig is legszebb verseinek egyike s egyáltalán a legszebb magyar versek egyike, érezteti legjobban, hogy itt egy két nagy csata közben aléltan pihenő lélek halk könnyei peregnek. A zaj, melyet Ady első könyve támasztott, még nagyobb lett a másodiknak, a Vér és Arany-nak megjelenésekor. Ekkor vált Ady Magyarország legtöbbet emlegetett embereinek egyikévé, akivel többet foglalkoztak, mint a legtöbbet szereplő politikussal. Petőfi óta nem volt erre eset Magyarországon s talán Petőfivel sem foglalkoztak annyit, mert neki nem volt ellenzéke. A fiatal költőknek egy része Ady hatása alatt fejlődött, egy-kettő köztük talán nála nélkül is azzá tudott volna lenni, a mi — de valamennyinek ő nyitott káput s az egész generáció csak azon a résen nyomult ki a nyilvánosságra, amelyet ő vágott a megcsontosodott hagyományokon, a lelke kb e belenevelt elfogultságokon, az ellenfelek ellenállásán és a közönség közönbösségén át. Minden uj dolog ellenállással találkozik, kell előbb jönnie egy első, elhatározó ténynek, amely elsőül töri át ezt az ellenállást, megingatja az illető dolog elfogadhatatlanságában való hitet — a többi aztán könnyen megy. Magyarország, ahol csak kicsiny és hivatalosan nem hitelesitett súlyú csoport, nem .pedig egy nagy és széles társadalmi réteg azoknak a serege, akik az uj dolgoknak pilótái szoktak lenni a mozdulatlan nagy tömegekkel szemben, épen a mai időben, mikor minden tényező, amely a közhatalom bármekkora részét is gyakorolja, a konzervatív világnézethez csatlakozik, csak annál erősebb e zaz ellentállás az uj dolok ellen. Emellett irodalmi viszonyaink kicsinyessége, az érvényesülésre nyiló tér szűk volta s a nyilvánosság kapuinál őrt állóknak a nagy tömeg Ízlésétől való bátortalan függése csak még jobban megnehezítette a fiatalok érintkezésbe jutását a közönséggel. Épen ez az utóbbi körülmény vetette fel a szükségét egy olyan folyóirat indításának, amely maga köré gyűjtse a nyilvánosságra törekvő, elfojtott uj tehetségeket s szerve legyen az uj irodalom s a közönség közti közvetítésnek. Erre a célra indult meg épen az Ady és az uj irodalom körüli leghevesebb harcok idején a Nyugat. Nyíltan, mint az uj irodalom zászlaját bontották ki s Ady mellett odacsoportosult melléje az ifjúság csaknem minden komolyabb és számottevő tehetsége. Nem volna helyénvaló itt e folyóirat eddigi pályájának kritikai történetét adni. csak egy pontra kell figyelmeztetni, amely elmélkedésembe, mint főfontosságu dolog, belekivánkozik. A Nyugat nem megkötött irodalmi .programm alapján indult, hanem a szabadság és tehetség jelszavával, sohasem bizonyos meghatározott esztétikai tételek vagy dogmák szerint válogatta Róz^ leményeit, hanem kész harcteréül kínálkozott minden valóban értékes tehetségnek. A legkülönbözőbb esztétikai programmu irók egyesültek benne. S ez csak a szerencséje, épen a szólásszabadságnak ezzel a szellemével vált egy szellemi felszabadulásnak eszközévé, amelynek értékét nem szabad alábecsülni. Általa jutott nyilvánosságra egy sereg kiváló tehetség, amely az akkori viszonyok nytomása alatt csak sokkal nehezebben, sokára, talán későn is jutott volna a nyilvánosság elé. Nálunk az iró csakis a lapok hasábjain keresztül juthat a nyilvánosság elé s mindenki tudja, mily ritkaság, hogy figyelmet tudjon kelteni egy könyv, melynek szerzője nem vált előbb a lapok utján ismeretessé. A lapok hasábjai pedig, melyeket csak a legritkábban irányítanak tisztán irodalmi szempontok, a fiatal tehetségek java része előtt el voltak zárva vagy a legjobb esetben is csak kelletlenül és veszedelmes engedmények és megalkuvások árán nyíltak ki. A hírlap természeténél fogva fél az újszerű dolgokkal való kisérletezéstől s csak olyan uj dolgokat fogad el, melyeknek a nagy közönségre való hatása már előbb ki van próbálva. A Nyugat megnyílt mindenki számára, akiben tehetséget látott. Még olyan, a nagy nyilvánosság előtt már pozícióval bíró egyéniségek is, mint Ady és még néhányan a Nyugat régibb emberei közül élvezték hasznát a folyóirat e szabad szellemének, mely egyedül csak a művészi színvonal korlátját emelte az író és a nyilvánosság közé. Az időpont szerencsés volt. Szerkesztőségek homályba vesző asztalai mögül, vidéki középiskolák tanári szobáiból, az egyetémek padjairól csoportosan jöttek a figyelemreméltó tehetségek, hogy a Nyugat üsse őket az irodalom lovagjaivá. Néhányan közülük ma már — alig pár év múlva nagy irodalmi sikereknek győztesei. A legjelentékenyebb köztük, aki mint Ady a lirába, legtöbb uj és értékes elemet hozott a regénybe és novellába, Móricz Zsigmond. Az Egyesült Államok kereskedelmi flottája 26.701 hajóból áll, amelyek 8,389. 429 tonnatartalmat képvisel. * A világ legkisebb köztársasága Monaco köztársaság, melynek területe 8 négyszögmértföld. * A világkereskedelem körülbelül 40 ezer 500.000.000 dollárt tett ki 1914-ben. Az ifjúság militarizálása. (Folytatás a 7-ik oldalról.) munkástömegek öntudatra ébresztése. A szocialista mozgalom felöleli a társadalmi, gazdasági és politikai 'kérdéseket, s akik a munkásság szempontjából akarják megérteni a helyzetet, nem mehetnek máshova, mint a munkásság öntudatos táborába, a Szocialista Pártva. Kissé furcsán hangzik ugyan, de kétségtelen tény az, hogy iha munkástársaink gyermekeik militarizálása ellen eredményesen akarnak küzdeni, elsősorban önmagukat kell nevelniök szocialistává, hogy aztán ugyanazt a nevelést adhassák gyermekeiknek. Ha Amerika munkásságának nagy tömege szocialista nevelést akar adni gyermekeinek, ha a militarista nevelést ellensúlyozni akarja, ha társadalmi és politikai téren harcolni akar a militarista nevelés és oktatás ellen: elsősorban önmagának kell szocialistává lenni. A többi közt a leghatásosabb mód proletárgyermekek militarizálásának a megakadályozására: ha az anyák és apák szocialistává lesznek. Amerika tőkéseinek sikerült a háború förgetegét az Egyesült Államok fölé vonni; sikerült azért, mert ennek az országnak munkástömege még nagy részben semleges, közönyös a szocialista eszme iránt. Ha a hadtesteknek szánt emberek százezrei a Munka Hadseregében tömörülnének, felvilágosult öntudattal és lelkesült harci szellemmel, akkor ma nem remegne ennek az Országnak sok millió asszonya azért, — 10 — hogy gyermekei árvákká, maguk pedig özvegyekké vagy nyomorékok ápolóivá kénytelenek lenni. Ha a Munka Hadserege a szocialista ideálért osztályharcot folytatna, akkor Amerika mnnkásmilliói nem a Wall Street, nem a milliomosok és trustok érdekképviselőitől várnák ennek az országnak a prosperitását és békéjét, hanem diktálnák a maguk erejéből, a maguk sorsát. Amerika jelenlegi helyzete is arra inti a közönyös munkások óriási táborát, hogy a kapitalizmus kapzsi, vérszomjas tombolása ellen, a militarizmus emberpusztitó mohósága ellen a legsürgősebb teendő: csatlakozni a szocialista mozgalomhoz^ felisorakozni a szervezetekben a legnagyobb ellenség — a tőke társadalma ellen. 1
