Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-12-24 / 49. szám

Ismerek egy csodálatos országot. Boldog emberek lakják. Ott nem ismerik a nyomorúságot, a mindennapi kenyérért való küzködést. Csak vidám arcokat, nevető szempárokat, egészséges és szines ruháju embereket láthatunk ott. Nincsenek rongyos ruháju és tisztátalan szegények, de selyemben, bársonyban pompázó gazdagok sem.

Erről a csodálatos országról, ezekről a boldog emiberekről akarok nektek egyet-mást elmondani.

Messzire terjed ez az ország.

Ha végig haladsz az országúton, egy városba jutsz. Már messziről láthatod a napfényben ragyogó vörös háztetőket. A házak mögött pompás kertek terülnek el.

Ha a reggeli órákban mégy keresztül a városon, csak kevés emberrel találkozol majd. Mindenki dolgozik. Az asszonyok is. Magas, levegős termekben szabók és szabónők ülnek. Az asztalosmühelyekben és a szővődékben óriási kerekek forognak, zakatolnak a gépek. Az asszonyok a könynyebb, a férfiak a nehezebb munkát végzik. Az egész apró gyermekek a kertekben játszanak. Velük játszadoznak a fiatal asszonyok és a leánykák. A nagyobíb gyermekek az iskolában vannak.

Az iskolák künn a zöldben, a város szélén vannak. Világos szobákban tanító' és tanítványok együtt munkálkodnak. Festenek, formálnak, faragnak és épitenek. Gyaluval, fűrésszel, kalapáccsal és vésővel dolgoznak. Milyen más itt minden, mint a mi iskoláinkban.

Minden esztendőben a városi lakosságnak egy része a vidékre költözik és a vidéki embereknek egy része a városba jön. Két esztendeig mindenkinek földmiveléssel és állattenyésztéssel kell foglalkoznia. Csodálatosan szép törvény van itt érvényben.

Minden, amit szorgalmas kezek létrehozna^ mindenkié.

A gabona, amit a földmives learat, nem az övé, hanem az országé. A kenyér, amit sütnek, nem a pék tulajdona. Mindenkié. És a ruhák, amelyeket a műhelyekben szőnek, kiszabnak és varrnak, a gépek és a szerszámok, a gyárak, a házak, a telkek és a szántóföldek — senki sem mondhatja erről vagy arról: ez az enyém, mindez közös tulajdon.

Tehát egész másként van, mint nálunk. Nálunk a hatalmas gépek, a kenyér, a szántóföld, amely a hozzávaló gabonát termeli, egyes gazdag embereké. Itt nincsenek gazdag urak és szegény munkások. Itt csak munkások vannak. De azért ne higyjétek, hogy itt úgy dolgoznak, mint nálunk. A ti apátok elmegy reggel, amikor még alusztok és csak este jön haza, fáradtan, összetörtén. Csak az a kívánsága, hogy minél előbb az ágyba kerülhessen. Vasárnap aztán kipiheni magát és hétfőn újra kezdi a nap-nap után való egyhangú robotolást. Ebben a csodálatos országban nem élnek az emberek

— 14 —

ilyen állati 'életet. x

Összesen hat órát dolgoznak naponta.

Ebben a munkaidőben elkészül minden, amire az országnak szüksége van. A napnak hátralevő részét aztán ki-ki tetszése szerint eltöltheti. A tehetségesebbek tovább tanulhatnak. Belőlük lesznek a tudósok és a művészek. Mindez milyen másként van nálunk! Csak a gazdagoknak van arra módjuk, hogy tudást és műveltséget szerezzenek. Hány szegény ifjú van, aki csöndes éjszakákon arról ábrándozik, milyen jó volna tudósnak, művésznek lennie, de nincs hozzá módja. A gyárba kell járnia, hogy szüleinek a terhein könnyítsen.

Akiknek nincs Ínyükre a művészet és a tudomány, azok szabad idejükben tornázhatnak. A szeszes italt és a kártyajátékot, a melyek fölforralják a vért és veszekedést és szomorúságot okoznak, gyűlölik itt.

Munka után a pihenés jön. Ilyenkor énekelnek, táncolnak és játszadoznak. De nem füstös helyiségekben, hantm a szabad ég alatt vagy barátságos termekben. Lassanként szürkülni kezd, a színházak és hangversenytermek megnyílnak és mindenkinek szabad bemenni és végighallgatni az előadást.

Nos jó, de vájjon elegendő-e a hatórás munkanap ahhoz, hogy mindazt előállítsák, amire ennek a sok embernek szüksége van? Igen, ez a rövid munkaidő elegendő ahhoz, hogy az összes szükségleteket kielégítsék.

Ez pedig onnan van, hogy itt mindenki dolgozik, aki egészséges.

A mi világunkban az embereknek csak egy része dolgozik. Hiszen az asszonyok sokasága, a katonák, az udvari hivatalnokok, az egész gazdagok, a kodusok nem dolgoznak. Sőt az is megtörténik nálunk, hogy azokat sem engedik dolgozni, akik akarnak. A munkának egy nagy részét haszontalan célokra pazarolják, olyan, dolgokra, amikből a nagy általánosság-MORE TAMÁS ORSZÁGA