Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-12-03 / 46. szám
Modern poézis. Irta: ifj. HEGEDŰS SÁNDOR Úgy mondják, az amerikai népnek nincs poézise. Az az üzleti élet, a melyet az amerikai nép él, kiöli a lélek fejlődéséből azt a képességet, melyből a költői érzés és gondolat fakad. Úgy mondják, az amerikai ember lelkének szerkezete merően kiilönbö- „ zik az európai ember lelki szerkezetétől. Mert az amerikai lélekből hiányzik a költészet s a költői érzések és gondolatok megértése és kifejező tehetsége. Az ő tehetségük bámulatos üzletek szövésében, gépek konstruálásában, vasalkotmányok megteremtésében csusodik ki. Nekik a hajnali csöndben nem a fülemile énekel, hanem a gépek búgnak és a vaskohók zúgása hallszik. Más a környezet köröttük és igy a lélek hangulata is mássá lesz, mert hisz az a környezetből szűrődik ki. Úgy mond ják, az érzések a szívben fakadnak, a gondolatokat pedig az ész termeli, holott sem szív, sem ész nincs, csupán a vér által táplált agyvelő, mely uralkodik és kormányoz. És bizony, az agyvelő is csak olyan, mint bármelyik más testi szervünk, a melyik irányban jobban igénybe van véve, abba az irányba fejlődik. És igy ha egy nép lelkében a számítás, a spekuláció kerekedik fölül, akkor az érzésbeli erők nem érvényesülhetnek, me'rt a boncolgató ész nem tűr meg semmit, a mit a fantázia ad, hanem mindent földönjáró való alakjában néz és mérlegel. A definiáló és hajszálig precizirozó lélekben a fantázia elveszti szerepét és a költészet elsorvad és kihal. Valószínű, hogy az amerikai népnek nincsen olyan irányú poézise, mint a milyet mi ismerünk és elfogadunk. Azok az érzések sohasem születnek meg az ő lelkűkben, a mikből az európai lélek poézise fakad; de a kürtös gyárakban összevágóan működő gépek, a száguldó vonatok és füstöt okádó olvasztók, bármily és bármennyire reális alkotások, bizonyos érzéseket támasztanak a lé- • lekben, érzéseket, a melyek, ha másminők is, ha külömböznek is taz erdők, a természet és teremtményeinek hatásától, azért mégis — poétikusok. hogy az iró és a költő maga sem ismerheti hazáját; mindenki idegen otthonában. Talán innét van az, ha akad is költő, a ki kifejezésre juttatja az amerikai lelket, az sem amerikai származású. Hisz’ az annyira -magasztalt Kipling, egy Indiából származott európai angol fajnak sarjadéka. Ez az eröslelkü és élesszemü költő meglátta és megérezte az amerikai poézis természetét, fölfedezte fejlődését, törvénybe szedte és típusokat alkotott. Ő a mi lépcsőnk, a ki fölvezet bennünket arra a nívóra, a melyre a modern költészet fölemelkedett. Hogy teszi ezt Kipling, hogy visz föl minket szálló lelke erejével? Nézzük mit tett Kipling*, hogy ezt elérje? Fölszállt egy fényes, oceántjáró hajóra, a mely közel hozza és összeköti az újvilágot • az ó-világgal. A hajó csodás épülete, hatalmas alkotmánya elvarázoslja a köl tőt. Uralkodik rajta s az ő költői lelke a zakatoló gép hatalmába jut. A hajó úszik Kipling leikével a vizen. Vihar támad, megrázza a szörnyeteget s erre a hajó minden alkotó része munkába áll s ellene dolgozik a vihar erejének. Kipling lelke is küzd, mert teljesen összeforrt a hajóval és a gépekkel. így jut el Kipling a gépországba, a melynek élete, lelke, kedve, hangja és mozgalmassága már ur ő fölötte. A mikor partot ér a költő, már egészen gépországi ember, a ki megérti a gép lelkét. Felül egy lokomotivra s elindul vele oly sebesen, a hogy a vasfenevad csak futni tud, s a mig csak áll a gépen, addig az ő lelke együtt dolgozik a kattogó, zugó, futó szerkezettel, mintha a vas alkotórészeknek és forgó kerekeknek egy végtelen finom, teljesen láthatatlan miniatűr hasonmása volna rejtve a költő leikébe. S e gép-álomból csak akkor ébred föl, a mikor a vonat megáll; mert meglazult a kavics-ágy és a lokomotív sülyedni kezd. Itt aztán egyszerre angol lesz Kipling, még pedig indiai angol, a ki (Folytatás a 7-ik oldalon. * Kipling biográfiáját és arcképét egyik legközelebbi számban fogjuk közölni, hogy az olvasók tudják, kicsoda az, a kire ebben a cikkben hivatkozás történik. Ezeknek a vasszörnyetegeknek környezetéből fakad az amerikai ember érzése, a mely — mint minden költészet a világon — lelket ön a holt tárgyakba, megeleveníti az anyagot s megszépíti a környezetet: a lélekerejével. Hisz kifejezésre juttatni, a mi bennünk él s nekünk gyönyörűséget okoz, kifejezni ezt művészi formában: ez a költészet. Valósziniinek látszik, hogy a mennyire minden alá van vetve a fejlődésnek, úgy a költészetben, ennek nívójának emelésében is megvan a fejlődési fokozat. És az Egy régi Stradivarius, amelyet PAGANINI Nicolo hegedűművész használt. Paganini 1782—1840-ig élt s világhírre tett szert zenei képességével. A hegedűjét ereklyeként múzeumban őrzik. A hegeidükészités művészetében 1690—1730 az olasz STRADIVARIANTONIO olyan tökélyre tett szert, hogy egy-egy hegedűért manapság fejedelmi vagyont is fizetnek. amerikaiak költészetének ’előttünk való különössége, részint érthetetlensége, talán éppen ez egy uj fázist jelent. Az a modern költészet oda át túl a tengeren még nyers, megjelenése kiforratlan és éretlen. Ez meg talán abban leli magyarázatát, hogy oly idegenszerü az az egész föld még, D
