Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-12-03 / 46. szám
A női jelleg. A petefészek élettani befolyását a nő lelki életére már a zsenge gyermeken észlehetni, akinél a női jelleg nyilvánulása szembeötlőbb. Az újszülöttek testidomzata — kivéve a szemérem-részeket — alig mutat különbséget. Mindkét nembeli csecsemő koponyája nagy, á test hossza részének megfelelő — a mellkas, a' medence, sőt az emlők egyformák. Amint a leánynál a petefészek fejlődése megindul, a nembeli különbség szembetűnőbbé lesz. Ha egy három éves leánykát fiuruhába öltöztetünk, még akkor is felismerhetjük, hogy leánygyermek. A leány minden mozdulatában, ténykedésében a magzat és anya között való összefüggésre emlékeztet. Egész magaviseleté határozottan nőies. Látjuk, hogy édes anyja utánzásában kedveltj.eihez odasimul, azokat, legyen élő vagy használati tárgy, dédelgeti, mely érzelem egy irányban jut mindinkább kifejezésre, t. i. abban, hogy majdan ő is anya akarna lenni. Ezen magaviselet hatványozott módon fejlődik az ivarérettség szakában, megákkor is, ha az illető nem is éri el rendeltetési célját. Olykor az anyáskodás vágya az állatokhoz való gyöngédségben, néha pedig abban nyilvánul, hogy a fiatalabb leány bátyja szellemi vezetésében kiveszi döntő részét s őt pártfogásában szesiti. Még nagyobb lesz a különbség, amikor a petefészek működése tetőpontját érte el. iMunkabirás, kitartás és gyors elhatározás tekintetében, úgyszintén a szellemi működés, a gondolatok továbbfüzése, észbeli megfontolás és logikus következtetés tekintetében minden kétséget kizáróan a férfi-nem előbbre van a nő-nemnél. Csakhogy a férfi minden gondolkodása, minden érzése önző, a férfi született egoista. Nemes értelemben használva e fogalmat önzésnek mondható a férfi abbeli öröme is, ha fiú örököse születik, kiben nemzetsége folytatását látja. NEM ÚGY A NŐ. Az ivarszervek működése benne is felkölti a természetes élettani nemi ösztönt, csak azzal a különbséggel, hogy benne-ez keletkezésétől mindvégig háttérbe szorul. Szerelme világa nem az ösztön kielégítésében találja gyönyörét, de egy magasabb, kihatóbb vágyban összpontosul: anyává akar lenni; gyermekét maga óhajtja táplálni, gondozni, nevelni és boldoggá tenni. Ebben rejlik a női szerelem végtelen poézise és bája, ez az érzelem sugarazza be minden gondolatát és magaviseletét s jó tulajdonságait magas erényekké fejleszti. Ilyen a saját gyermeke iránt való szeretet, az anyai szeretet, melynek rokon faja épp a rokonokhoz való ragaszkodás; az idegen gyermekhez és a szükölködöhöz való gyöngédség, jótékonysági hajlam és irgalom; ez teremti a nőben á határtalan hűséget, mellyel testét, lelkét, mindenét szerelmének feláldozni képes. Öntudatlanul táplálja a nőben a viszonyokhoz való alkalmazkodást, valóságos művészetet fejt ki a viszontagságok leküzdésében, még akkor is, ha anyai feladata közepette hitvesi kötelességeivel, társadalmi igényekkel, talán Ínség- és nyomorokozta nélkülözéssel kell megbirkóznia. Segiti őt mindebben érzelmi világának fokozódása következtében élénkebb fantáziája. A női fantázia intenzív működésének folyománya a szép iránt való érzék s ennek kimivelödése. Ez disziti és élvezetessé teszi a legszerényebb környezetét is, kedélyessé és lakhatóvá a kunyhót és a szegénység hajlékát is. Nem hallgathatom el, hogy ugyané forrásból fakadnak némely kinövések, amelyek bár férfiaknál is mutatkoznak, de mégsem oly általános jellegűek. A nő sajátja az utánzásra való hajlam, a feltűnni vágyás, a divat szeszélyes szabályai és követelményeivel szemben való alárendeltség. Szerencsés az a nő, ki ezen hajlamokat anyagi és lelki áldozatok nélkül, mértéket tartva, korlátozni képes. A nő érzelmi világa tehát nem nevelés által elsajátított, megtanult, hanem veleszületett, átörökölt tulajdonság. Ha ezt elnyomni s az ész fokozódott működése terére lépni kívánkozik, ha minél hathatósabban nyomja vissza nőies érzelmeinek megnyilatkozásait, minél inkább vesz részt a létért való küzdelemben; annál inkább kibontakozik eredeti jellegéből és úgy testileg, mint szellemileg hasonlóbbá válik a férfihoz. — Vájjon testének gyengesége ki fogja-e birni — érzelmi világának kára nélkül — az észbeli tulajdonságok iskoláztatását akkor is, ha a férfiverseny fokozódott módon és tetőzve a veleszületett önzéssel, intenzivebb lesz; — vájjon a testi tulajdonságok bekövetkező átidomulása fog-e a férfival egyenlő munkabírást és kitartást eredményezni; — nem fog-e a nemi fejlődés gyorsítása magára a jellegzetes szervre, a petefészekre hanyatlólag hatni s lesz-e akkor ennek a nőnek a férfira ama bizonyos csábi-tó vonzóereje, — vagy nem fogja-e az ilyen "átváltozás a jövő nemzedék szaporodását, felvirágzását és boldogságát veszélyeztetni? — ezek mind manapság a legeltérőbb vélemények nyilvánításával vitatott aktuális — de nekem, úgy anatómiai, mint nőorvosi és szülészeti tekintetben tagadó értelemben letárgyalt — kérdések. Az alkotó természet, az utolérhetetlen nagy mester, a legalacsonaybb állatnak is megszabta fejlődési törvényeit. Az embert kétidomulag alkotva (dimorphismus), megáldotta az alkalmazkodás és fajválasztás által való továbbfejlődéssel; a férfit és a nő.t nem azért teremtette, hogy egyenjogúságuk felett vitatkozva, megélhetés dolgában egymással harcra keljenek, hanem mindkettőt egyenértékűvé téve követeli, hogy mindegyike tartsa meg nemének sajátságait, jellegét. Elischer Gy. dr. Nincsen haza. A föld egyik sarkától a másikig csak zsarnokok és rabszolgák vannak. • Denis Diderot. SKÓT HALÁSZLÁNYOK. Sózott halakat raknak a hordókba, amiből óriási kiviteli forgalom van Skóciában (Anglia). Erős, barna nők ezek a halászlányok, akik szorosan lekötött fejdendővel védik a hajukat a sósviztől. Fehér kezüket nem marja ki a só, annyira edzettek már ebben a munkában. ré— 4 —
