Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-26 / 45. szám
A yankee színpadok. Irta: ifj. HEGEDŰS SÁNDOR (Folytatás és vége.) ■ A darab, mely tősgyökeres amerikai szerzemény: a “Tavaszi csirke” (The spring chicken) cimet viseli. A darab cime és tartalma között legtöbbször semmiféle összefüggés sincs. A “Tavaszi csirke” azonban annyiban magasabb rendű szerkezettel bir, a mennyiben a “Tavaszi csirke” — bár sülve, — de előfordul a darabban. Az előadás kezdődik. A zene szól s a függöny felgördül, a zene halkan kiséri a játékot; de ha drámai mozzanat megoldása közeledik, akkor az összes kürtök felélednek s a sárga trombiták recsegve szólnak. Ha az intrikus lép a színpadra, a zene figyelmezteti a közönséget; ha végjelenet következik, az éledező muzsikahangok elárulják azt. Általában az összes daraboknál a zene a “deus ex machina”, mely a történetet előre viszi, bonyolítja és a végső tussban megadja a megoldást. Vagy hogy máskép fejezzük ki a zenekarnak ezt a szerepét, mondjuk úgy, hogy kiszínezi a darabot, — illusztrálja. A “Tavaszi csirke” kezdetén vagyunk. A hihetetlenül naiv meseszövés a sakktáblán használt lóugrásokban halad előre. Ketten szeretik egymást, levélben tudatják a találkozót, de a levél elvész a kertben s a tavaszi csirke lenyeli ... és igy tovább. Látni való, hogy a darab legmélyebb pontja a “Spring chicken” gyomra, hová a megoldásra váró levél lecsúszott. A darab mellékalakjai még jobban éreztetik velünk a tropikus levegőt, mely a darab meseszövéséből felénk csap. A fogadó kétfogu pincére, ki légbukfencek kíséretében szolgálja ki vendégeit s a potrohos farmer alatt öszeomló tábori szék, excentrikus kiimára vallanak. De ha drámai mozzanat jön, az alakok kicserélődnek, s most Grönland felől jön a hideg szél. De kövessük a mesét. A tavaszi csirke fölfordult, az élelmes nigró szakács által megsüttetett és feltálaltatott. A “találka-levél” pedig birtokába került. A fiatalok remegve elmenekültek az asztaltól és szegény Jack könyezve vallja be irtózatos epedő szerelmét Jennynek. A háttérben mennydörgésszerűén hallatszik a haragvó após danája (a zenekarból); zivatar készül, a szerelmesek remegnek, a közönség fázik, mikor a leány apja forgópisztolyokkal előkerül s kérlelhetlen hangja fagyosan kérdi a fiatal hőst, tudja-e igazolni, hogy méltó leánya kezéhez. Ez a leghidegebb rész a dráma legmagasabb pontja. Most egyszerre változik a hőmérséklet, ismét trópusi meleg csap a színpad felé. Á szerelmes arszlán csodaerőt érez karjaiban, mellyel képes beváltani Jennynek ő belé helyezett bizalmát. Asztalt, széket ragad és feszülő izmaival bámulatos erőmutatványokat végez. Két széket rak egymásfőié, azokat fogára téve ugrik fel az asztal tetejére. A közönség tapsol, az após meg van elégedve, leányát áldásával együtt az ifjúnak adja, mialatt pisztolyai öblös torkából cukorkákat 'ődöz a közönség felé. Az öröm, hogy a dráma ily szerencsés megoldást ért, az egész családban föléleszti a művész-szenvedélyt, kiki bútort ragad, a légugrások egymást érik, a zene rekedten fújja a riadó "tust... Azonban Grönland felől hideg csap elé; fiatal hősünk egy bakugrásnál egyensúlyt vesztve, élettelenül földre zuhan s most az após bőségpisztolya kihull kezéből, a bútorok elcsendesülnek; szegény Jenny pedig szivszakadva zokogja: “A tavaszi csirke”, “A tavaszi csirke”. Újból zenehangok s a függöny legördül... Vájjon nem igazi képe-e ez, egy zagyva, kiforratlan s idétlenségekkel teljes társadalomnak, mely ijedten kapkod, szeszélyelyesen, az égalj különösségének engedelmeskedve. .. De az a jel, hogy egy-egy regényt már igyekeznek átírni ko moly, jó drámává, már a fejlődés nyomát árulja el; az a buzgalom pedig, mellyel törekednek átültetni az idegen földrész mester-remekeit, tiszteletet érdemel. Jól tudják pedig, hogy még nincsenek azon a magaslaton, hogy azt megértsék, mfie |gemésszék; de a tudnivágyás rohamosan előre hajtja őket. Most még ötven-hatvan évig Európa Íróié a jövő Amerika földjén, de az alatt az ő rohamos haladásával kétségkívül talpra fog állni az amerikai irodalom is. fog állni, megplraj Talpra fog állni, meg fog születni, egy uj uj iránynyal, mely a kőszénbányákból. s a gyármühelyek kalapács-ütéseiből sajátságos hangot, uj szint fog a költészetbe vinni. * A lelkiismeret olyan bot, mellyel mindenki csak a szomszédját üti. Honoré de Balzac. * Hamis alaptétel az, hogy minden ember korlátlan ura földjének, magának és tetteinek; szociális államban nem létezik ilyen tulajdon, mert annak összhangban kell állania mindenki jogával és mindazzal, amit felölel, Brétonne. Ez a kép művészi illusztráció DANTE ALIGHIERI, a nagy olasz költő “La vita nuova” cimü müvéből, amelyben ifjúkori szerelméről szól Beatrix iránt. Az ülő alak Dante, aki elmerülve gondolkodik, mig a nők csoportjából az elől kilépő nő Beatrix, aki — Dante életrajzírói szerint — a “Divine Commedia” szerzőjét legszebb mun-'> káinak megírására inspirálta. Dante 1265—1321-ig élt. Őt tartják az olasz irodalmi nyelv megteremtőjének.
