Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-26 / 45. szám
A lélek műhelyéből. Ma rendkívül erősen foglalkozik a tudomány a gondolkozásunk természetével, azzal, hogy mi módon megy végbe az a legcsudálatosabb tüneménye a világnak: hogy gondolkozunk. És szinte arra az eredményre látszanak ma jutni, hogy az ember egyáltalán nem gondolkozik szabadon, hanem egészen aszerint, mint ahogy öntudatlansága szabályozza. Ez talán legjobban megmagyarázza a szédülés esete. Ha felmegy valaki valami magas pontra: szédül. Gyermeket fel lehet vinni akárhova, az nem szédül. A legszédülősebb embernek a szemét ha bekötik, elfelejti a szédülést. A hegymászó vezetők is igy segítenek, magukon, ha felvittek valakit és az egyszerre csak nem mer tovább menni, mert fél hogy leszédül: a vezetők bekötik szépen a szemét és a legveszedelmesebb helyeken szépen átsegítik. Azaz a szédülés csak önkéntelen rágondolás arra a veszélyre, amely beállhat. A gyerek nem gondol rá, mert nem tudja. A bekötöttsze mü ember meg nem látja. És megszűnik a szédülés. Már most próbákat tettek pl. hogy szédülést nem ismerő embereket felvittek meredek magas hegyoromra és az illető'nem is félt, nem is szédült. Amint azonban ráterelték, ráizgatták a gondolatmenetét a lezuhanásra, azonnal elkezdődött nála is az inak roskadozásának az érzése, émelygés, kivert rajta a hideg veríték, szédült. Amint ezt megpróbálhatja mindenki, azzal a gondolattal foglalatoskodni, hogy ő lezuhan. No már most ez az egész izgalmas gondolatsor, ami a szédülést okozza, semmiféle valóságos okból nem keletkezik. Csak az emberben meglevő korábbi okokból. Azzal hogy rágondolt, azaz ráterelődött a gondolkozása olyanokra, amiket vagy ő élt át maga, vagy átélt valamelyik őse. Például a sötétségtől való félelem is tisztán csak annak a rettenetes félelemnek a maradványa, amiben az ősember éjszaka volt, mikor nem tudta: mely pillanatban mi támadhatja meg az életét. Aki aztán egy éjszakai vadállat elöl egyszer elmenekült valahogy, annak az ijedelmét még a dédunokája se felejtette el. A sötétség behatása alatt minaezek az ősi gondolatok öntudatlanul fölélednek. Tettek ilyen kísérletet: hevezettek embereket sötét szobába, ahol az asztalon tizenöt-husz különféle tárgy volt. Hirtelen egy-.két szempillantásra felcsavarták a villanyt aztán újra sötétség. Majd elvezették onnan az illetőket s kérdezték: mit láttak. Egyik se emlékezett többre 4—5 tárgynál. Azonban most elkezdték mesterségesen izgatni az emlékezést. Például azt a szót mondták ki: Írni. Rögtön eszébe jutott az illetőnek, igen notesz is volt az asztalon 1910-ről. Pedig az imént sehogy se tudott rágondolni, és igy sorra minden tárgyat csakugyan meg tudott egy idő múlva nevezni. Azaz: akarni hiába akart rágondolni arra, hogy mit is látott. Pedig látott. De amit , látott, gondolkozásába csak öntudatlanul kapcsolódott. Ebből az öntudatlanságból hámozták ki. Azaz a gondolkozásunk teljesen öntudatlan munka volna. Mindig csak az a kérdés, mi válhatik ki tudatossá abból. Azokból a tárgyakból is, amiket valamennyien láttak, egyik erre, másik másra emlékezett. Egészen aszerint, amint az öntudatlanságból kiben ezt, kiben azt váltotta ki valami. Valami ázelőttröl kész akaratlan gondolat. Az amerikai magyar munkássajtó minden eddigi törekvése odairányult, hogy az Amerikában élő sok százezernyi magyar munkás olyan újságot kapjon a kezébe, amely minden más érdeket kizárva, csupán csakis a munkásság érdekét szolgálja. Az öntudatos, szervezett munkásság abban a kedvező helyzetben van ebben az országban, hogy van egy kiforrott irányú, lendületes fejlődésben lévő nagy napilapja, az: ELŐRE és egy — a maga nemében páratlanul álló — képes heti szépirodalmi és tudományos folyóirata az ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT. Amikor a magyar munkások öntudatosabb része évekkel ezelőtt nagy áldozattal megteremtette a napilapot, ez a 4ap egy percre sem állt meg a fejlődés utján s — úgy szólván egyedül — mindég olyan értékeket, újításokat produkált, amiket a polgári magyar lapok siettek utánozni ugyan, de az ujitásokat túlszárnyalni nem tudták. Ilyen merész és az olvasók tömegétől nagy lelkesedéssel fogadott ujitás volt az ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT megteremtése is. A2 ELŐRE napilap ezzel a folyóirattal ma is versenytárs nélkül áll, noha keletkeztek képes újságok, hetilapok, de ezek sok mindent szolgálnak, éppen csak azt nem, amire a tanulni és gondolkozni szerető munkásember vágyik. Az ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT valóságos házi könyvtár s a vége felé járó évfolyam egy olyan kötetet fog alkotni, amelyhez hasonlót Amerikában magyarul nem szerkesztettek. Előfizetőink sorában százával vannak olyanok is, akik eddig sem magyar lapot, sem pedig munkáslapot nem olvastak, de az ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT meghódította őket. Ez bizonyítja, hogy mennyire szükség volt és van erre a szépirodalmi és tudományos folyóiratra s ez teszi érthetővé, hogy annak fönnállása. mennyire érdekében van minden hasznosért és szépért lelkesedő olvasó előtt. De az ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT nagy terheket is rakott az ELŐRE napilap fentartóira. A minden téren tapasztalható drágaság, a papir, a festék, az ólom és a többi nyomdai kellékek árai roppant felszöktek, majdnem lehetetlenné teszik, hogy az ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT továbbra is —- úgyszólván ajándékképen — kerüljön az olvasók és előfizetők kezébe. A FOLYÓIRAT PAPÍR, AMELY EDDIG SZÁZ FONTONKÉT HÁROM DOLLÁRBA KERÜLT, MOST TÍZ DOLLÁRBA KERÜL, AZ EMELKEDÉS TEHÁT NAGYOBB A HÁROMSZOROS ÁRNÁL. Nem akarjuk megfosztani az ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT hü olvasóit és előfizetőit attól, hogy kedvelt házi lapjukat beszüntessük, tehát az általános drágasághoz alkalmazkodva FÖLEMELJÜK AZ ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT ÉVI ELŐFIZETÉSI DIJÁT KÉT DOLLÁRRA, EGYES PÉLDÁNY SZÁMAIT PEDIG ÖT CENTRE. 1916 DECEMBER ELSEJÉTŐL KEZDVE, TEHÁT AZ ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE 2 DOLLÁR, FÉLÉVRE 1 DOLLÁR LESZ. AZ EGYES PÉLDÁNY A STANDEKEN PEDIG 5 CENT. Amikor ezt olvasóinknak és előfizetőinknek 'bejelentjük, megvagyunk győződve róla, hogy továbbra is kitartanak kedvelt Folyóiratuk mellett, amely még tartalmasabb, még csinosabb formában kezdi meg útját a következő évfolyamban. Mindazok, akik előfizetnek, hozzájárulnak ahhoz, hogy Amerika legjobb magyar heti folyóirata • a fejlődés utján tovább haladhasson. AZ ‘'ELŐRE” LAPBIZOTTSÁG. — 2 — Olvasóinkhoz és előfizetőinkhez !
