Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-11-26 / 45. szám

✓ ‘VHtMDNND Az első nő a kongresszusban. A lezajlott válasz­tás a polgári nők kö­rében nagy örömet okozott, mert Mon­tana állam Helena városában Miss Ja­nette Rankint repub­likánus kongresszusi képviselővé válasz­tották. Miss Rankin tehát az első nő, aki a republikánusok se­gítségével belekerült az Egyesült Államok kongresszusába. Érthető tehát bi­zonyos fokig az az öröm, amely eltölti a szavazati Joggal bí­ró polgári nőket s érthető az a remény­ség, amelyet táplál­nak, hogy ez az egy szál női kongresszusi tag, milyen “üdvös” munkát fog majd vé­gezni a nők érdeké­ben. Természetes azon­ban az, hogy a szocialista munkásnők egy­általán nem osztoznak az örömben és a reménységekben, mert hiszen Miss Ran­kin — habár nő —■ de mégis a republikánus pártnak a szekértolója, ezzel a párttal küzd majd a munkásság érdekei ellen a törvényhozásban. Az első női kongresszusi tag leánya egy • gazdag fakereskedőnek és erdőtulajdonos­nak, egy elsőosztályu nagykapitalistának. Egyetemi tanulmányait Montana állam egyetemén végezte, majd később a “N. Y. School of Philantropy”-t végezte el, ahol a “jótékonysági munka” fakultásán hallga­tott előadásokat. Majd csatlakozott a női választójogi ligához s 1915-ben New York­ban tevékeny részt vett a polgári nőegye­sületeknek a szavazati jogokért folytatott állami kampányában. Miss Janette Rankin-nal a kongresszus­ban semmit sem nyert Amerika milliónyi nőmunkássága. Ez a hölgy legfölebb ab­ban különbözik kapitalista érdeket képvise­lő társaitól, hogy a nagytőke mellett női ruhában fogja kifejteni munkáját — a munkásmilliók ellenében s ezzel együtt a munkásnők ellen is. A NŐK ÉS A VÁLASZTÁSOK. Az idei elnökválasztás előtt is előrelát­ható volt már az a jelentőség, amit a sza­vazati joggal biró. nők ténykedése játszani fog a- választási küzdelemben; a női sza-ROMÁN NŐK NEMZETI VISELET­BEN. Természetesnek veendő az a tény, hogy a román parasztság nem visel ilyen “nemzeti viseletét”, mert sokszor nehány rongyra való is alig jut neki. A képen lát­ható román népviselet imitálva van, finom anyagból készült, bárha ezek a nők tény­leg románok, csakhogy gazdag bojárok hozzátartozói. Az uralkodó osztály egyik uralmi eszköze a “nemzeti viselet”, amivel tüntetnek a köznép becsapására. vazati jög jelentősé­gét senki sem becsül­te le, a választások előtt, egyik polgári politikai párt sem fu­karkodott az Ígére­tekkel és szép sza­vakkal a női válasz­tójogot illetőleg. Úgy a demokrata valamint a republikánus orszá­gos elnökj elölő kon­venciókon foglalkoz­tak ezzel a kérdéssel és Wilson is, meg Hughes is a női sza­vazati jog hívének vallotta magát. Az is igaz, hogy Wilson az egyes államok törvényhozásaira óhajtotta bízni eme kérdés megoldásának a módját, m i g Hughes, aki soha va­lóban hive nem volt semmiféle h la 1 a d ó irányú változásnak s igy a női választójog megrögzött ellensége volt — kortesfogás­ból a női szavazati jog országos megadása mellett foglalt állást. így a női választó­­jogi ligák és'szérvezetek Wilson ellen, de Hughes mellett kezdtek agitálni. Mintegy 60—70 szónokot és agitátort állítottak munkába a nők, akik Üughes mellett fej­tettek ki erős kampányt. A republikánus politikusok sem marad­tak tétlenek. Az ipar- és pénzmágnások költségén különvonatokon hoztak szóno­kokat, akik a keleti államokban szavazati joggal biró nők előtt azzal agitáltak, hogy “most először” kötelességük Hughes-ra szavazni csak azért, mert az ő megválasz­tatása sok százezer nő számára jelenti a “politikai rabszolgaság” alól való felszaba­dulást. Ezt mondották a szavazó polgári nők arról a Hughes-ról, aki egyszerű esz­köze Wall Streetnek és az acél. Trustnak, aki reakciós voltánál fogva éppen olyan távol áll a női egyenjogosi-tásjtól, mint ural­mon levő ellenfele, a szintén üzleti érde­ket szolgáló, kapitalista “prosperitás”-t elő­idéző Wilson ur. A Westen élő női szavazók azonban — legalább a választási eredmények után Ítél­ve — arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nekik jobban megfelel Wilson, mint Hughes, noha — szerintünk, szocialisták felfogása szerint — nem sok külömbség van a két kapitalista vezér között. A pol­(Folytatás a 15-ik oldalon.) — 3 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom