Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-19 / 44. szám
BEBEL. Bebel: ebből a névből végtelen mélység árad ki felénk, a mi ügyünk felé, a nyomorultak, szegények, elnyomottak, kizsákmányoltak felé s végtelen gyülölség és harag mindazok felé, akik a baj és szenvedés e szomorú mai világának szerzői és föntartói. De nagy reménységek, biztos hit is ott jár emlékezetünkben ennek a névnek uszályában, hogy a mi számunkra nő, fejlődik, szépül s javul az egész világ s az a tudat is, hogy meg fog jönni az ítélet ideje, a nagy leszámolás korszaka, amelyben az lesz a biró, aki dolgozik. Ez a név, amelynek ma már talpzata az egész kulturemberiség öntudata, de amely igen kicsinyded magból szökkent ilyen hatalmas sudárba, jelképzője annak a jövendőnek is, amely g munkásosztály összeségé számára nyitva áll s amelynek minél előbbre való elkövetkezéséért harcolók közt egy sem volt előbb való ennek a névnek viselőjénél. A jövő képe, amely öntudatunkban e név nyomán támad gyönyörű, de fölemelő és nagyszerű a múlt képe <*, amely a név mögött van. Küzdelem, munka, nélkülözés, a társadalmi harc csatazajának valóságos szinfoniái zugnak ki Bebel nevéből és egyéniségéből s ez az ember, úgy amint élt és dolgozott, egyik legnagyobbszerii példaadó tanítónk volt. Bebel ott állott a német szocáldemokráciának még alighogy ringó bölcsőjénél s a munkásmozgalom forrásánál. S ott volt az embersorsba serdült német proletármozgalom végéreláthatatlan hadoszlopának az élén. Az önképző-egyletekböl a társadalmi forradalom végrehajtására komolyan készülődő tömegmozgalomig hosszú az ut, kanyargós és göröngyös volt nagyon: ezt az utat végigjárta Bebel s amint az ügy és a sereg növekedett súlyban és számban, úgy növekedett és emelkedett Bebel egyénisége, szerepe és munkája is. Ebben a részben páratlanul álló jelensége ö a nemzetközi szociáldemokrácia kiváló emberekben épen nem szűkölködő történetének: Marx, Engels, Lassalle, Liebknecht s még annyi más, mint kész, megállapodott emberek álltak az élére egy kialakuló, forrongó moz galomnak s bizonyos tekintetben előtte jártak s vonták maguk után. Bebel mint forrongó, útját kereső fiatal ember került bele a forrongó, útját kereső német munkásmozgalomba s együtt nőtt, együtt izmosodott, vált öntudatosabbá és céltudatosabbá vele. Az emberi magzat fejlődésének pár hónapja alatt megy keresztü mindazokon a fokokon, amelyeken az élőlények talán évmilliók alatt futottak meg: igy Bebel egyéniségének fejlődésében is végigkísérhettük az egész német munkásmozgalom fejlődését, kezdve a közömbösségen, öntudatlanságon, végezve a szociáldemokrata öntudatra ébredésén. S ezenkívül még egy más vonás mutatta Bebelt a német munkásság leginkább leikéből lelkezett képviselőjének, de azonfelül az egész nemzetközi proletárság leghivatottabb és legszeretettebb emberének: az a körülmény, hogy a nemzetközi szociáldemokráciának legelső sorban álló és egy fejjel mindenkinél magasabb vezetői közül ö volt az egyetlen proletár eredetű. Marx, Engels, Lassalle, Liebknecht — hogy csak igen nagy neveket említsünk — polgári származású emberek voltak, akiket meggyőződésük, de nem életsorsuk tett szociáldemokratává. ők sokat nélkülöztek, küzködtek, de a bérmunkás életét csak ismerték s nem élték s akik igy első sorban ismeret és tudás dolgában nem járták végig azt a kálváriát, amelyet nem engednek el a mostoha életviszonyok a kulturszomjuságtól megragadott egyetlen munkásnak sem. Mindezek a férfiak a polgári társadalom szökevényei vagy kitaszítottjai voltak s igy lettek a nagy proletárcsalád tagjai. Bebel beleszületett ebbe a családba s ennek pincelakásaiból, földalatti zugaiból találta meg s harcolta ki azt a helyet, amelyen az egész munkásosztálynak egyik legnagyobb büszkeségévé és értékévé lett. Élete, sorsa, kifejlődött pompás esze, nagyszerű szónoki ereje, kiváló vezető és szervező tehetsége: mindez egy magában is értékes volt, de még értékesebb lett annál a jel képes, szimbolikus vonásnál f o ig' v a, amely hozzá fűződött. Bebel élete kezdetével, ahonnan kiágazott s a magasságával, ahova följutott, jelképe lett annak a sorsnak, amelyet a munkásságnak, mint osztályának ki kell harcolnia s amelyet ki fog harcolni a maga számára. Ez a fölemelkedés most még csak egyes kiválasztottaknak, kimagaslóknak jut osztályrészül. De épen ez a szívesen és büszkeséggel vállalt föladata ezeknek a fajukból kinőtt proletároknak, hogy testvéreik, az összes munkások számára — 10 — A művészet, irodalom és tudomány nagyjai BEBEL ÁGOST és felesége arcképe. Eredeti szénrajz után.
