Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-19 / 44. szám
Adatok a gyermekneveléshez A GYERMEK MŰVÉSZI NEVELÉSE. Hogyan tanul a gyermek rajzolni? — NÁDAI PÁI — Néhány esztendővel ezelőtt nagy forradalom ment végbe a rajztanitás terén egész Európában. Az Uj-világ, amely már annyiszor fiatalította meg Európa technikáját és még többször fogja felzavarni avult iskolarendszerét, bedobott egy nevet és egy irányt s azóta is vitatkozik és vetélkedik egymással ez az uj irány meg a régi. Liberty Taddnak hívják azt a zseniális amerikait, aki rendszerbe foglalta az uj, modern rajztanitás amerikai gyakorlatát, aki megtisztította, megszépítette és eredményessé tette a rajznak eladdig unalmas stúdiumát E’urópaszerte. Mi volt azelőtt a szabadkézi rajzolás? Ha az olvasó vissza gondol gyermekkora gyötrelmeire, a verejtékes órákra, sőt napokra, melyeket a rajztömb vagy a rajztábla mellett töltött, eszébe fog jutni, hogy a szabadkézi rajz olyasvalami volt, amiben sem szabadság nem volt, sem kézi rajzolás. Hanem foglalkoztatása volt ez a pontozott irkának, vagy a pontozott rajzlapnak, továbbá a körzőnek, a vonalzónak és a radirguminak. Pontos, émelyitően pontos lapminták után kellett stilizált vadgesztenye-leveleket meg korinthusi oszlopfejeket rajzolni, mércsikélm, másolni, kihúzni, kifesteni, lemosni és újra festeni. Valami lélekölő szolgamunka nyűge volt rajtunk, dolgoztunk és nem tudtuk minek? Holt stílusok élettelen vonalait másoltuk érdek nélkül, szépségüktől megfosztott virágok körvonalait utánoztuk lendület nélkül. Meanderek, akanthusok, pompéji festmények, renaissance kandelábere* és egyéb archeológiái szépségek kellemetlen csatája volt ez, fegyverei pedig a törlőgumnii és a kihuzótoll. Mi haszna volt az emberiségnek ifjúságunk minden verejtékes munkájából? Szép szobafestő-mintákkal gazdagítottuk a képzőművészetet, mialatt ontottuk a szépiát és a cinóbert. Egy üde, fiatalos fantázia minden energiáját beleöntöttük abba, hogy karminnal lesz-e szebb a havasi gyopár-minta vagy berlini kékkel. És a rajzterem poros, dohos levegőjétől lehetőleg -távoltartottuk az élő formákban megnyilatkozó természetet. Még ma is vannak a fantáziatespedésnek ilyen taposómalmai, még ma is vannak szabadságtól, természettől elhagyatott iskolai rajztermek, amelyekben fiatal gyerekek azon vetélkednek, ki tudja szabályosabban lerajzolni másoló-papirral a kéregmintát. Még ma is nehéz küzdelmei vannak a modern felfogásnak az iskolás sablonokkal, de azért nem panaszkodhatunk, egészében uj, szabadabb mezőkre szárnyalt a gyermekek fantáziájának foglalkoztatása. Liberty Tadd és társai Írásokkal, dokumentumokkal, azzal a sok szép kiállítással, melyeket amerikai iskolák Európába küldenek, évről-évre uj területet hódítanak a művészi nevelés gondolatának. Mi ez a gondolat? Mi rejlik a művészi nevelés jelszava mögött, amellyel csatákat vívnak, amelyet lobogókra Írnak, amelyektől egész műveltségűnk és kedélyvilágunk átformálódását várják, amelynek végeredményben a világ képét is meg kell változtatnia? Egy tekintetet kell visszafelé vetnünk, egészen kicsiny korunkra, amikor a ceruzával szabadon szólhattunk, érdek, kötelesség, kényszer nélkül s pusztán azt vethettük papirosra, ami jólesett. A kuayát, vagy egy katonát, avagy egy ' ablakot, valamit, ami foglalkoztatott, aminek gyökere volt lelki életünkben, valami gondolatot, amely a ceruza hegyén úgy jelentkezett, mint a szó a nyelv hegyén. Azt akarom kifejezni a szakajtó gömbölyű és fonva van. Hány szóra van szükségem, mennyi képzetet kell felkeltenem, mennyi hasontlatot felidéznem, amit egy kanyaritással legvilágosabban le tudok rajzolni. Az emberiség az évezredek folyamán elfelejtette, hogy neki a gondolatok kifejezésére nemcsak egy hangzó nyelve volt hajdan: a beszéd, hanem egy mozgó is: a tánc és egy ábrázoló is: a rajz meg a faragás. A .rajz tehát -több az időtöltésnél, az ügyeskedésnél, a szépségek forrásánál. A rajz: kulturkészség, a rajz: gondolattolmácsolás, a raj2 az emberi művelődésnek éppen olyan fontos ismeretközlő oldala, mint az élő vagy írott szó. Ez állapítja meg nagy jelentőségét és ebben rejlik egyúttal iránya is, amelyben fejlődnie kell. Nem az a cél, hogy mentül több fantáziát, mentül több diszt, minél egyenletesebb, simább, szemnek tetszőbb vonalakat vigyünk bele, hanem az, hogy mennél alkalmasabb legyen a gondolatok közlésére. Akkor vagyok jó rajzoló, — iskolai és praktikus szempontból, — ha a kezem engedelmes szolgája a szememnek. Ha hűen le tudok irni egy tárgyat vonalaival, árnyékával, fényhatásaival, ha minél kevesebb eszközzel és minél kevesebb fáradsággal meg tudom ezt tenni, akár úgy, hogy a tárgy előttem van, akár pedig emlékezetből! Liberty Tadd a kávéskanalunkra hivatkozik, amellyel naponként reggeli kávénkat fogyasztjuk. Évek óta mindig ugyanazt a kanalat használjuk és fnégis hány ember van, aki meg tudja mondani, hajlott-e az ő kanala, vagy egyenes, miként görbül a nye-^ le, minő a vége stb? De tessék csak egyetlen egyszer lerajzolni, úgy, hogy magad elé teszed, azután pedig elteszed a kanalat is, a rajzot is és újra megpróbálod lerajzolni emlékezetből — sohasem felejted el többé alakját! Mit jelent ez lélektani értelemben? Csak az a mienk egészen, csak arról van tiszta fogalmunk, csak arra emlékszünk, amit nagyon részletesen megnéztünk és csak azt nézzük meg aprólékos figyelemmel, amit le akarunk rajzolni. Rajz és szemlélet, szemlélet és rajz össze vannak szőve egymással, tulajdonképpen egyazon lelki működés, de az egyik passzív, a másik aktiv. Meg akarod ismerni jól, hogy milyen egy ízeltlábúnak a potroha? Rajzold le magadnak. S ameddig a tanulásnak a szemlélet lesz az alapja, addig a rajzolás lesz a legjobb módszer a természettudományi ismeretszerzésre. A művészi élvezet, a világ természeti é:« művészi szépségeinek élvezése ennek a kérdésnek csak egyik oldala. Aki a rajzoló szemével nézi, ezerszer több szépséget lát a virágzó mezőn, a Tizian Assumptáján, mint a ki nem szokta meg aprólékosan megnézni. Angolok, amerikaiak, újabban németek is, ha idegenben utaznak, nem fordulnak meg szebb utcákon, köztereken, kertekben, múzeumokban és sétatereken anélkül, hogy le ne vázolnának valamit a skicekönyvükbe, ami megtetszett nekik. Hiszen képeslapokon, Kodak-lemezeken könnyebb és hűbb emléket szerezhetnének maguknak s mégis vázlatkönyvükbe jegyzik impreszszióikat. Miért? Bizonyára a rajz itt nem cél, csak eszköz arra, hogy pontosabban figyeljék meg egy szobornak minden vonalát, hogy felszívják lelkűkbe egész alakját, azt mondhatnám, hogy kiemeljék egész formaszépségét. Ez tehát a művészi nevelés alapgondolata: kezünket a szemünk és agyunk szolgálatába állítani, szemünkkel, figyelmünkkel és egész éberségünkkel belemerülni az ábrázoló tárgyba, vagy kifejezendő gondolatba. Itt van egy lepke, kifeszitett szárnya, finom himpora, mely élénk, recés foltokat rajzol egész testére, libbenő könnyűsége, gráciája, csupa megrögzítésre váró tulajdonság. És abban a pillanatban, mikor elkezdem rajzolni, valami különös kapcsolat támad köztem és a lelpke közt, valami intim, bensőséges viszony, a tárgy gondolatokat, érzelmi folyamatokat indit bennem, egész lényem feloldódik a megfigyelésében. S e sajátos processus eredménye lesz a rajz. Világos ebből, hogy más hatása lesz rám a dolognak s igy közvetve a rajz is .másminő lesz, ha érdekel az az objektum, ha korrespondeál meglevő képzeteimmel, ha hangulatokat vagy gondolatokat tud bennem — és pedig könnyedén — kiváltani, mint hogyha érdektelen. — 9 —
