Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-19 / 44. szám
közti összefüggés. A börzespekuláció és a drágaság Az élelmiszerek és szükségleti cikkek árainak rohamos emelkedése, valamint az a nagy pénzbőség, amely most az Egyesült Államokban van, önkéntelen arra a gondolatra szorítja az embert, hogy a börzespekuláció és a drágaság közti összefüggést kutassa. Az összefüggés kézenfekvő, de ennek az összefüggésnek a levezetése nemcsak érdekes, hanem tanulságos is. A nem könnyű feladat megoldása azonban hálás dolog, mert súlyos érveket kapunk általa, amelyek megerősítik a szocialista elmélet ama tételét, hogy minden társadalmi bajnak alapoka: a-gazdasági helyzetben keresendő. De lássuk a tényeket: A spekulánsok az amerikai börzén még soha sem csináltak olyan fényes üzleteket, nem kerestek annyi pénzt a részvények és kötvények révén, mint a lefolyt esztendőben. Tény az, hogy ezen idő alatt sok ember meggazdagodott; Wall Street valóságos hazard-játékház lett s nemcsak a nagy halak, hanem az eddig jelentéktelen, kicsi keszegek is zsíros falathoz jutottak. Hogy ez a pénzeső meddig fog tartani, előre nem jósolható meg, de biztos, hogy egyszer csak beáll a stagnálás, majd megindul a kerék visszafelé és a hazardírozok eg> tekintélyes része fájdalmas valóságra ébred: az összevásárolt s most még fejedelmi vagyont képviselő részvények és kötvények majd rohamosan esni fognak,-s- a kik ma -gazdag spekulánsok voltak — jóllehet — holnap már szegény emberek lesznek. Egyelőre azonban a polgári sajtó nagyszerűnek jelzi Wall Street helyzetét és pl. az acél-üzletekről ezt mondja az egyik nagykapitalista lap: — “Vasúti kocsik és lokomotivok után nagy a kereslet. Európai cégek már most folytatnak tárgyalásokat az iránt, hogy amerikai gyárosok kössenek velük szerződéseket vasúti kocsik és mozdonyok szállítására. Olyan magas árakat ajánlanak, amilyeneket eddig soha sem adtak. Az amerikai gépgyárosok azt mondják, hogy csupán csak ezeknek a rendeléseknek a lebonyolítására szükségük lesz egy milno tonna acélra. Oroszország részéről azt várják, hogy az eddig kötött milliós szerződéseken kívül, még újabb IOO millió dollárnyi szerződést fog kötni. Franciaország és Olaszország is ilyenformán Amerikában akarja vaggon és mozdony szükségleteit beszerezni. Sőt a svéd és spanyol ügynökök is szerződéseket kötnek acél kocsikra és az amerikai gyárosok máris figyelmeztetik a belföldi vasúttársaságokat, hogy siessenek a kocsi-rendelésekkel, mert később nem vállalják a szállítást, legalább 1918-ig nem. A lokomotiv-gyárak el vannak halmozva máris rendelésekkel egy évre s ha Oroszország is megteszi a rendeléseit, akkor még további egy évre lesznek lekötve. Amikor pedig mindezek a rendelések elkészülnek, akkor az acél-tröszt hozzáfog az Egyesült Államok hadihajóinak az építéséhez; ezzel a munkával az acéltröszt két legnagyobb telepe — számítások szerint — 3 évig lesz elfoglalva. És Wall Streeten most valamenyi spekuláns valósággal töri magát az acél-tröszt részvényei után. De nemcsak az acél-részvények lettek olyan kapósak, hanem a réz-részvények is. így legutóbb a rézbánya érdekeltség 450 millió font rezet adott el a szövetségeseknek. További 200 millió font rézre pedig újabb szerződések vannak kötés alatt. Nagyon természetes, hogy Wall Street ezekről az üzletekről jól van informálva és a réztröszt részvényeivel, amelyek óriási módon felszöktek, szintén nagy spekulálások történnek. • A kötvények és hitellevelek (Bond) dolgában is jól megy Wall Streeten a vásár. A tömegnek van pénze és vásárolja a kötvényeket és bondokat, a háborús országoknak pedig pénz kell és Wall Street bankárjai nagyszerű üzleteket csinálnak a bondok eladásával. A spekulációról és a mai állapotokról igy ir egy kapitalista börzelap: “Bondok után valóságos hajsza folyik Wall Str&ten. Páris városának 50 millió értékű bondjait pár nap alatt szétkapkodták. De ennek a n^gy mohóságnak végre mégis katasztrófa lesz a vége.’’ “Szinte elképzelhetetlen hazardirozás folyik most a Wall Streeten és az ország többi ipari és kereskedelmi gócpontjaiban. Épp úgy űzik most a börzéken a hazard játékot, mint akár a lóverseny fogadásokon; az országban tucat-számra vannak emberek, akik vagyonokat szereznek a háborús üzleteken s ezek az újdonsült “bőr zespekulánsok” esztelenül dobálódznak a pénzzel, ellentétben azokkal a gyakorlott tőzsde-emberekkel, akik régen és kiszámítással dolgoznak.” “Az a tény pedig, hogy a háború még egyre tart és egyelőre a végét még csak nem is sejthetni, még jobban arra ösztökéli a hazardirozókat, hogy még több pénzt szerezzenek.” A nagy milliomosok olyan horribilis tőkét halmoztak föl a háború alatt, hogy nem tudnak a folyton szaporodó jövedelemmel mit csinálni. És ez nagyon érdekes jelenség. Vegyük például a Ford Automobile Company-t, amelynek múlt évi nyeresége 60 millió dollár volt. Ebből Ford maga 34 milliót kapott a részvényei után. A detroiti bankárok vonakodtak Ford óriási profitját bankbetétként elfogadni, mert ne kik is van elég pénzük és nem tudnák a — 4 — Ford-betétet kellően gyümölcsöztetni. En nélfogva Ford rákényszerült arra, hogy b maga fektesse be óriási profitját különböző üzletekbe. így ez a pénz is a börzére, a Wall Streetre került spekuláció céljából. A váratlan háborús profitok olyan pénzbőséget teremtettek, hogy olyan tőkések, akik eddig csak reális üzletekbe fektették be pénzüket, hogy ez most gyümölcsözetleniil ne heverjen, belevegyültek a sepkulációba a Wall Streeten. A tömegesen forgó óriási összegekért természetesen részvényeket, bondokat vesznek s ezek az értékpapírok a nagy kereslet folytán értékben aztán alaposan felszöknek. Az értékpapírok rohamos emelkedése természetesen hatással van aztán az árupiacra is. És végeredményben a sok jónak a nagy bőségnek a tömeg, a közönség adja meg az árát. A nagyközönség kénytelen megfizetni a spekuláció árát, mert világos, hogy az óriási profitoknak valakiknek a zsebéből kell hogy kiteljenek. Az öriiletes pénzszerzés alatt pedig abnormálisán felszökik mindennek az ára. Majd igy folytatja a börzelap: ‘:Chicago-ban, a terményüzlet főfészkében, most a búzát olyan árban adják el, mint az amerikai polgárháború idején. A gyapjutermelők és kereskedők pedig olyan árat kapnak portékájukért, amilyeneket 44 év óta nem kaptak; az élelmiszerek árai pedig 30 év óta soha ilyen magasak nem voltak, mint ma. Ennek egyrészt az az oka, hogy az idei termés az Egyesült Államokban silányabb volt, mint máskor. Tavaly nagyon jó termés volt s ehez arányitva az idei annak csak két harmada. De ez maga -még nem elég ok az óriási drágaságra. A főok az, hogy a szövetségesek és a semleges országok minden kapható termést kivittek az országból. De a mig a háborús országok (szövetségesek) a termést kiviszik, ugyanakkor megakadályozzák a saját gyártmányaiknak Amerikába való kivitelét. 1915- ben pl. 300 millió font gyapjút hoztak be, mig az idén semmit, mert az európai országok nagy része megtiltotta a gyapjúkivitelt. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy a gyapjuáruk hihetetlenül megdrágultak. Amerikának elég húskészlete van a saját szükségleteinek a fedezésére, de csakis ennyi és nem több, s ennek dacára a belföldi hus-tröszt mintegy 1V2 millió font húst exportált tavaly és az idén 885 ezret. Ez az oka annak, hogy itt megdrágult a hús.” (Folytatás a 8-ik oldalon.)
