Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-19 / 44. szám
George Sand Körülbelül száz évvel ezelőtt csaknem egész Páris figyelmét magára vonta hóbortos magaviseletével egy fiatal leány, aki férfi ruhában, szivarozva, rövidre nyírt hajjal irók, festőművészek, színészek társaságában vendéglőkben, kávéházakban, hevesen vitatkozott irodalmi, művészeti, társadalmi, sőt politikai kérdések felől. Minden kérdésben szélsőséges nézetei voltak. Az irodalom és művészet terén rajongott a romantikus eszmékért, mikor egész Franciaország szinte elszédült a Napóleon imeprialisztikus dicsőségétől, ő republikánus, forradalmi eszméket hangoztatott. Már 13 éves korában ismerte a francia és német bölcsészek munkáit, jártas volt az egész ' világirodalomban. Sokan kiváncsiak voltak rá, hogy ki lehet ez a fiatal leány, ö maga titkolta származását. Később tudták meg, midőn emlékiratait kiadta, hogy dédapja révén rokonságban volt X. Károly és XVIII. Lajos francia királyokkal, anyai nagyapja pedig egy egyszerű külvárosi kocsmáros és madárkereskedő . olt. Származását Sand George maga igy írja le: Dédapjának, Móric szász grófnak, a francia hadsereg tábornagyának volt egy szinésznőtől házasságon kívül született leánya, .kit Aurora névre kereszteltek és az anyakönyvbe Szász Aurora névre jegyeztek be. Aurora harminc éves korában férjhez ment egy vagyonos öreg úrhoz: Dupin de Francueil-höz. Ebből a házasságból egy fiú született: Dupin Móric, ki atyja volt Sand Georgenak. Móric a. leányát Aurora névre kereszteltette. Az öreg Dupin Aurora csak négy éves korában látta először unokáját, midőn Móric fia az ősi kastélyba vitte családját látogatóba. A gőgös, gazdag maltróna nem valami nagy melegséggel fogadta fiát, menyét és unokáját. Haragudott fiára “elhibázott” házassága miatt, tudatlannak, ostobának tartotta, menyét pedig ki nem álhatta. A kis unokát lassan-lassan kezdte megkedvelni. Egy váratlan gyászeset szakadásra juttatta a dolgot az anyós és menye között. Dupin Móric leesett a lóról s halálos sérülést szenvedett. A temetés után a két özvegy Dupinné, az anyós és menye, összevesztek a gyermeken. A nagymama magánál akarta tartani. Az anya magával akarta vinni Párisba. Az alig öt éves gyermek, anyjához ragaszkodván, vele akart menni s osztozni sorsában. De a komorna közbeszólt: — Tehát padlásszobában akar lakni és babot enni?! — Nem! nem akarok Párisba menni — sikoltott a kis Aurora — itt maradok a nagymamánál! így történt, hogy az anya elvált gyermekétől, egyedül ment Párisba, hol mint divatárusnő tengette életét. A gyermek nagyanyja felügyelete alatt nevelkedett a. nohanti kastélyban. Pajkosnak, parasztos modorúnak találta unokáját a nagyanya s KIEVI (KIS OROSZ) MILIMÁRIK, akik messze vidékről is behordják, vállukra vetett kettős korsókban, a tejet. Nehéz és fárasztó munka biz ez s nem olyan, mint a színdarabokban megénekelt milimárik élete. A kievi tejhordó leányok és asszonyok sajátos öltözetben járnak, úgy hogy mindenki rájuk ismer erről. elhatározta, hogy Párisba viszi nevelőintézetbe. Tizenhárom éves elmúlt már a testileg és szellemileg fejlett, piros 'pozsgás leányka, midőn az angol kisasszonyok zárdájába került. — Ezt a leányt azonnal az “ördögök” közé kell sorolni, — kiáltott fel az apáca. így nevezték azokat a növendék-lányokat, kik dacoskodtak és nem szívesen vettek részt a zárdái nevelés ájtatosságaiban Három évet töltött Aurora a zárdában és ez idő alatt annyira megváltozott, hogy mindenki “a megtért”-nek nevezte. Mégis valamennyien elcsodálkoztak, midőn azt hallották, hogy “a megtért” leányka apáca akar lenni. — Apáca akarok lenni, — szólt — de nem szenteskedő, tétlenül élő zárdái hölgy, hanem világi apáca, aki az önfeláldozás — 3 — keserveivel dolgozni, fáradni akar. Mikor nagyanyja meghallotta unokája kívánságát, sietve haza vitte az ősi kastélyba és hamar kiverte fejéből a zárdái gondolatokat. Aurora ismét falusi életet élt. Órákig lovagolt a határban, félnapokig üldözte a vadat erdőn-mezőn. Emellett sokat tanult- is. Majd öngyilkos mánia lepte meg. Ekkor anyja erőszakkal haza vitte magához s belekényszeritette az ő szellemtelen környezetébe. Aurora, hogy megszabaduljon e nem neki való körtől, férjhez ment báró Dudevant Kázmérhoz. Házassága nem volt szerencsés. Hat évi együttélés után elvált férjétől s Párisba ment leányával. Egy padlásszobába vonult, mert abból a 250 frank havipénzből, amit férjétől kapott, nem tudott megélni. Hogy jövedelmét szaporítsa: irodalmi munkássághoz fogott. Belépett a Figaro szerkesztőségébe, ahol cikkeit soronként 4 fillérrel fizették. Emellett önálló regényeket irt. — Igaz-e, — kérdezte tőle anyósa, báró Dudevantné — hogy ön könyvet szándékozik Írni? — Igaz, asszonyom. — Ez szép dolog, de reményiem, hogy ezt a nevet, amelyet én is viselek, nem fogja Ön egy könyv cimlapjára nyomatni. — Legyen nyugodt, aszszonyom, könyveimmel nem fogom az ön nevét halhatatlanná tenni. És báró Duvenantné Aurora felvette a George Sand férfi nevet, melynek minden müveit nemzetnél hirt, dicsőséget szerzett egész kis könyvtárt kitevő müveivel. * * Sok zaklatással leélt életének örömnapjai voltak a tisztelőivel, barátaival átélt idő, akikhez tartoztak: Musset a költő, Chopin a zeneszerző, Delacroix festő, Ledru Rollin a politikus és Liszt Ferenc is. Dr. Ferenczy József. A királyok története a nemzetek martyrológiája. Grégoire. * A nép öntudata lassan, de biztosan növekszik és felkelőben a szociális igazságszolgáltatás napja. Gorkij.
