Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-11-12 / 43. szám

HARC A LEVEGŐBEN A világháború vérzivatara elárasztja nemcsak a szárazföldi harctereket, a tengert,- hanem vészes tombolással a levegő birodalmában is tovaszáguld, mindenütt pusztulást hagyva maga után. A végtelen levegőurt fürge gé­pek és hatalmas léggömbök szelik át éjjel-nappal, amelyekből a robbantó bombák százai, ezrei halált szórnak a lent elterülő vidékre. A modern világháború irrre nemcsak a föld színén tombol, hanem a föld alatt és a föld felett is, fönn, a csilla­gok fénykörében, a fellegek végtelen távolában. A hadakozó felek egymást elérni igyekeznek akadályokon és tá­volságon át a levegőből, ahová még nem lehet hadtesteket szembeállítani a gyors gépekkel szemben. Mondhat­nék, hogy Anglia a végtelen tengeren, Németország pedig a még végtelenebb levegőmben uralkodik gépeivel. És maga az a tény, hogy a modern techni­ka legújabb és legnagyszerűbb vívmá­nyait nem a kultúra, a haladás az em­beriség boldogulására használják föl, hanem a háborúra, az emberek s kultú­ra pusztítására, elég bizonyság arra, hogy sem ez a civilizáció, sem pedig a mai társadalmi berendezkedés nem az a civilizáció és helyes forma, amelyre az emberiség vágyik. Vajha azok a nagy elmék, akik nagyszerű felfedezé­seik közben egész emberöltőt szántak rá munkájukra abban a reményben, hogy az emberiség örök haladását, je­len boldogságát szolgálják vele, tud­ták volna, hogy a 20-ik század kultur­­vivmányait segitik — bár öntudatlanul — összerombolni vele, talán nem is erőlködtek volna, hogy nagy felfede­zéseiket megtegyék. Viszont tény az is, hogy a modern kor egyes zseniális felfedezői tervsze rüen és szándékosan kutattak és fedez­tek föl olyan eszközöket, amikkel csa­kis a rombolást, a pusztítást, a háborút akarták szolgálni. Mert sajnos, a mai társadalom igen sokszor, talán a leg­többször, jobban értékeli azokat a ta­lálmányokat, amelyeket a hadászatban fel tudnak előnyösen használni, mint azokat, amelyek -a béke és alkotás mü­vét segitik elő. így van ez a legzseniálisabb talál­mánynyal is: a repülőgéppel. Amikor még csak utópia volt ez a gondolat, az emberiség óriási változásokat remélt tőle, ha valaha testet öltene. Werne Gyula regénye, amelyben nagyszerű fantáziával leírja a jövő repülőgépét (A hóditó Robur) nemcsak az ifjú­ságnak lett lebilincselő, kedves olvas­mánya, hanem komoly tudósok: asz­­tronómusok és geológusok is foglal­koztak vele. Egész mellékirodalma ke­letkezett eme Werne-regényeknek és bár fantasztikus dolognak látta min­denki azt a gondolatot, hogy az ember valaha meghódíthassa a levegőt, Werne nyomán kezdett a gondolat gyakorlati kutatás alapja lenni. És a 20-ik század tudománya és technikája meg is való­sította az eszmét. Az utópiából gya­korlati. tudományos kísérlet, ebből pe­dig nagyszerű felfedezés lett. Még élénk emlékezetében él minden­kinek a repülés terén végzett kísérle­teknek a hatása. Az amerikai Wright1 testvéreknek első repülőgépe lázba hozta nemcsak a sportvilágot, hanem a tudományos köröket is és mindenki nagy változásokat várt sok tekintet­ben ettől a felfedezéstől. És mi lett a repülőgépből? Mi lett a közlekedés, földrészek ' felfe­dezésére, sarki expedíciókra, postafor­galomra és más ilyen célok felhaszná­— 11 — lására alkalmasnak vélt repülőgépből? A legrombolóbb hadi eszköz, városok és országok réme, haláltosztó sárkány, emberpusztitó levegő-szörny, amely ellen hiányos a védekezés vagy éppen olyan, mint amilyen a támadó: szin­tén pusztító hadi szerszám. A levegő­ben folyó harc még a többi harcnál is lesujtóbb az emberiség gondolkozó ré­szére, mert megrendítette a bizako­dást a modern technika vívmányaiba, hogy azok majd az emberiség boldogu­lását fogják szolgálni. A gépmadarat talán jobb lett volna ma még fel sem találni. Éber László. SZŐKE ESZKIMÓTÖRZS. Hjalmor Stephenson és Andefson dr. sarkvidéki expedíciója négy éven keresztül tartózkodott odafönn Grön­­landban és igen szép zoológiái gyüjte­­ménynyel és népművészeti tárgvgyal megrakodva tértek New Yorkba. Az első telet Alaskában töltötték a Calville folyó torkolatánál, a másodi­kat Cap Parrynál, a harmadikat a ko­ronáéi öbölben és a negyediket ismét Cap Parryn. A koronáéi öbölben szőke eszkimó­törzsre akadtak. Mintegy kétezren él­nek, a hajuk vörösesszőke, a szemük kék. Tipusuk inkább skandináv, mert az eszkimók erősen sötét hajúak és a nyelven kivül semmi közösségük nin­csen az igazi eszkimókkal. Valószínűnek tartják, hogy utódai ama skandináv törzsnek, amely egykor utrakelt birtokba venni Grönlandot. Azonban eltévedtek és igy jutottak mostani helyükre. Európával való összeköttetésük pedig megszakadt a pestisjárvány miatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom