Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-12 / 43. szám
ban szerzett bajba s lábbadozó betegként sietett volt Budapestre s megtartotta rendkívül érdekes beszámolóját. A Magyar Földrajzi Társaság, Schultze dr.-t nemkülönben Kmunket is levelező tagjául választotta. A berlin-grunewaldi tudós anthropológus-.orvos dr. Max Moszkowski ugyancsak Uj Guineában végezte értékes kutatómunkáját, de már a Mamberams-folyó mentén. Ott olyan emberekre akadt, akik még ez idő szerint is a kőkorszakban élnek. Uj- Guinea partvidékének pápuái közepes termetüek Halászattal foglalkoznak, pompásan eveznek és a vitorla kezelésében is nagyon ügyesek. Vallásuk igen furcsa; lelkűk a jó és rossz szellemekkel társalog. Épp ezért, szinte különös, hogy még a Messiás fogalma sem ismeretlen előttük. A folyó középső szakaszán lakó férfinép lustálkodó tunya ifajzat. Itt a munkát az asszony végzi. A sziget belsejében élő pápuák már sokkal nagyobb növésüek. Szálas termetű, harcra kész emberek. Kitűnő vadászok, de emellett emberevők: Kannibálok, még ez idő szerint is. Műveltségűk egy cseppet sern külömbözik a kőkorszak emberének kultúrájától. A különböző törzsek férfi- és asszonynépe külön-külön házakban, avagy egyazon ház más-más emeletén lakik... A férfiak jobbára húsból élnek: a sertés és a kazuár húsát fogyasztják. Fegyverük: a nyíl és az ij. Gyilkoló szerszámaikat csere-here utján, a boromesszu nevű törzstől szerzik. A boromesszuk ügyes fegyverkovácsok; ők látják el fegyverekkel az Uj-Guinea belsejében élő összes pápuákat. Moszkowski dr. expedícióját a Norddeutscher Lloyd “Manila” nevű hajója vitte a Mamberams-folyó torkához Az volt a célja, hogy Hollandus-Uj-Guineának éjszak-nyugati részében, a Mamberams-folyó mellékén, európai múzeumok megbízásából, néprajzi és természettudományi tanulmányokat végezzen. Néhány hónapig a partvidéket kutatta a Van-Rees hegységig, ahol mindenféle barátságos pápuákkal találkozott, akik Moszkowskit varázslónak, sőt Istennek tekintették. Csak ezután tért csónakjával a Mamberámán Guinea szivébe — az emberevő pápuák közé! Hónapokig kutatott, járt-kelt a legvérengzőbb pápua-törzs között, anélkül, hogy csak egyszer is komolyabb összetűzésre került volna a sor. Átvergődött a Mamberams száz zuhatagján s megállapította, hogy a folyó még ezek fölött is, épp oly széles, mint a torkolatánál, pedig vagy negyven kilométernyire evezett fel rajta. Imigy jutott el a Hó-hegység lábához. Feljebb sajnos, immár mem juthatott, mert az egyik zuhatagon pozdorjává törött a társaság nagy csónakja. Odaveszett minden gyűjtött javuk, tudományos célokra készült eszközük meg a pénzük is. Az expedíció tagjai, igen nagy küzdelem árán, épp hogy az életüket menthették meg. Moszkowcki mága is mindenét ottvesztette. Csak a puszta ing maradt a testén... “.../Bizony, bizony — írja az expedíció bátor vezetője — helyzetünk korántsem volt irigylésreméltó. Uj-Guinea szivében, kétszázötven kilométernyire voltunk a parttól, teljesen vad, a fejvadászat “erényé”-vel megáldott emberevő pápuák között. Teljes negyvenöt óráig étien, tűz és némi enyhet adó födél híján, meredek-sziklafalakon át kuszva-kapaszkodva, zuhogó patakokon keresztül törtetvet, nyolvcanöt fokos forró homokon végig vánszorogva érhettük csak legközelebbi állomásunkat. Nappal a nap izzó sugara perzselt, éjszaka pedig a tropikus eső paskolt és a moszkitók gyötörtek bennünket ” Moszkowskiék, nagy szerencséjükre, a Mamberamo torkolatában horgonyzó hollandus ágyunaszádhoz vergődtek. Ez a hajó vette fedélzetére a minden javától megfosztott expedíciót és szállította volt a partvonal Manokuari nevű állomására. Moszkowski dr. gazdag néprajzi és anthropológiai matériával jött haza nagy útjáról. A MADARAK SEBESSÉGE. A madarak röptének gyorsasága régóta vita tárgya a tudósok között. A házi fecske Spallanzani szerint 89 méternyi sebességgel repül másodpercenként, a galambok repülésének gyorsaságát pedig a párisi—budapesti galambversenyen, körülbelül 1300 kilométernyi átkelésnél középszámitással, Sí méterben állapították meg. Érdekes kísérletet tettek Antwerpenben egy fecskével, a melyet fészkéből kiemelvén, Com piégnebe vittek és ott megjelölvén, szabadon bocsátották az északi szél irányában reggel 7 órakor. A madár 8 óra 23 perckoi érkezett vissza Antwerpenbe s ott sietett újra eltologatni a Predicateur-utcában lévő fészkét. A fecske tehát azt a 262 kilométernyi /távolságot, amely Antwerpent Compiégnetől elválasztja, 1 óra 23 perc alatt repülte át óránként 207 kilométernyi sebességgel, vagyis 58 méterrel másodpercenként. Az ugyanabban az időben eleresztett galambok csak 11 óra tájban érkeztek meg s e szerint csupán 57 kilométernyi sebességet fejtettek ki óránként, vagyis IS méter esett egy másodpercre. Ez a közel 50 méternyi sebesség egy másodperc alatt fogalmat nyújt arról a gyorsaságról, melylyel a fecskék megtehetik költözködésüket, így lehetséges aztán, hogy az Algirból Franciaország északi részébe való átvándorláshoz nem kell nekik több egy jó félnapnál^ A galambok pedig átlag csak 15 métert tehetnek meg egy másodperc alatt és a legjobb szél mellett se haladtak eddig még soha sem a 21 métert, 80 kilométer óránként különben mindenesetre tekintélyes gyorsaságnak mondható.---------o--------AZ ÁGYBAN VALÓ OLVASÁS KÁROS HATÁSÁRÓL. Kevés ember van, akit ez a rossz és határozottan ártalmas szokás ne kerített volna hatalmába és aki egykönnyen le tudna mondani erről a szenvedélyről, az ágyban való olvasásról. Többnyire akkor kezdi ezt a rendszert — mert ha megszokjuk, tényleg rendszerré válik — amikor álmatlanságban szenved az ember; később már az álmosságot is legyőzi az esti olvasmány kedvéért. Pedig hát azt mindenki elismeri, hogy a kéznek, a szemeknek és az agynak egyaránt kényelmetlen a fekvő helyzetben, rendszerint gyenge világítás mellett való olvasás, ami már nem egy esetben erőltette meg végzetes módon a látóidegeket. Amint a testi épséget befolyásolja károsan az ágyban való olvasás, épp úgy nem hat a szellemre sem előnyösen. Ha közömbös, érdektelen az olvasmány, még megtörténik, hogy néha tényleg elűzi az álmatlanságot és elringat; dehát rendszerint érdekfeszitö könyvet választunk esti olvasmányul, ez pedig éppen az áhított álmot riasztja el szemeinkről és nem engedi pihenni a fáradt idegeket, a kimerült agyat. Csak még egy fejezetet, aztán még egyet, a kíváncsiságunk erősebb minden fáradtságunknál és ha végre mégis elszunyadunk, felizgatott képzeletünk tovább szövi-fonja az olvasmány tartalmát és lázas álmokat okoz, ami bizonyára nem járul hozzá, hogy reggelre üdén és kipihenten foghassunk napi munkánkhoz. Még a legerősebb szervezet is megsínyli ezt a rossz szokást, de legjobb esetben is értéktelenné válik az esti, alvásra szánt időben, a nappali munkától fáradt testtel és lélekkel folytatott olvasás, mert nem lehetünk teljesen mellette és nem tudjuk figyelmünket koncentrálni; igen sokszor megtörténik, hogy elveszítjük a történet fonalát és az egész egy értelmetlen khaoszszá válik agyunkban. Még igen sok érvet tudnánk felhozni az ágyban való olvasás rossz szokása ellen, mig mellette nem szól semmi; kevés ember hiszi azonban azt, amit nem szeret elhinni, mert egy élvezettől fosztaná meg a tudat és csak akkor tud lemondani, amikor már érzi hogy hitetlenségét drágán kell megfizetnie.---------o--------Az a perc, amelyben a munka vak és megkötözött óriása érezni kezdi jogos erejét, az a perc, amelyben bár homályosan, de látni kezdi saját javát, az a perc, amelyben a százados szolgaságot, babonát és kizsákmányolást kezdi lerázni, — ez a perc •az emberi öntudatra ‘ébredésnek perce lesz és meg fogja semmisíteni a mai, kezdettől fogva fekélyes civilizációt. E George D. Herron. — 8 —
