Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-02-20 / 5. szám
UTÖPIZMUS XVI. SZÁZAD első felének egyik legkiválóbb alakja kétségkívül Sir Thomas More, vagy mint latinosán nevezni szokták: Morus Tamás volt. Morus Londonban született 1478-ban. Férfikorát elérve a Karthauzi szerzetesek aszkéta élete oly nagy hatást gyakorolt reá, hogy jóidéig állandóan szőrből készült inget viselt ruhája alatt. Minden pénteken és más böjtnapokon véresre korbácsolta magát, a puszta földön hált, feje alá fadarabot helyezett, de még igy is csak 4—5 órai alvást engedett meg magának. Később azonban visszatért a rendes emberi élethez, VIII. Henrik angol király kegyence, majd Anglia lord kancellárja lett. VIII. Henrik a pápával ellentétbe, kerülvén, az angol egyházat kivonta a pápa hatásköréből s helyét az angol egyház élén saját maga foglalta el. Morus, urának ezt a politikáját ellenezte s a kegyencbő] mihamar kegyvesztett lett. Majd hazaárulás címén vádat emeltek ellene s 1535 julius 7- én lefejezték, fejét London egyik hídfőjére akasztották. A kegyeimnek csak addig van értéke, mig urát híven szolgálja. Minket azonban jelen esetben Morusnak nem élettörténete, sem pedig államférfim tevékenysége, hanem irodalmi munkálkodása érdekel. Ebből is csak egy kisebb könyvekcse az, mely Morus nevét halhatatlanná tette. E latinul irt kis mü 1516-ban, Marteus Tódornak, a lőweni egyetem könyvnyomtatójának kiadásában jelent meg s néhány hónap alatt 30 ezer példány fogyott el belőle. Ha meggondoliuk, hogy abban a korban az irás-olvasás még alig volt elterjedve, úgy a fenti nagy szám nagyságra azt mutatja, hogy Morusnak “Valóságos aranykönyvecske az állam legjobb állapotáról és Utopia szigetéről” cimü müvét az egész akkori müveit világ elolvasta. Irta: GERÉB JÓZSEF More e müvében rendkívüli természetességgel beszéli el, hogy utazásai alkalmával egy tapasztalatokban rendkívül gazdag Hythlodeus Rafael nevű egyénnel ismerkedett meg, ki öt évet töltött Utopia szigetén, melyen a világ legboldogabb népe lakik. És e nagymérvű boldogság pusztán csak a jó kormányzás eredménye. Az elbeszélés folyamán megismerjük a szigetlakok történetét, életük eseményeit és jellemző törvényeiket. A mü alapgondolatát a következő mondatban találjuk meg: “Ahol minden birtok magántulajdon, ahol mindennek pénz a mérője, ott alig eshetik meg valaha, hogy az államot az igazság és a szerencse kormányozza, hacsak azt nem tartjuk igazságos kormányzatnak, hogy a legbecsesebb javak a leggonoszabbak kezeibe jutnak és egynéháhányan osztozkodnak az .összes ja-Francisco Villa és menekülő serege. vakban, mig a többiek határozottan nyomorognak.” Morus nem az első egyén, ki korának igazságtalan társadalmi rendszerét felismerte és egy egészen másfajta, az eddig ismert összes állami berendezésektől merőben eltérő, rendszert eszelt ki. Többek között, már a Krisztus előtt 429—347 között élő Plato, a görög bölcsészek egyik legkiválóbbika, szintén egy uj elméleti államot konstruált. Plato e teoretikus államban az egyént teljesen megfosztja szabadságától és mindent az állam hatalma alá rendel. A közös termelés biztos létalapot nyújt mindenkinek, de ennek fejében az állampolgároknak még a legaprólékosabb dolgokban is 5 az állam rendelkezésére kell állniok, mert a közös termelés csak igy lehet eredményes. De nemcsak Morus előtt, hanem utána is igen sokan készítettek ilyen terveket, melyek szerint az állam minden alattvalója könnyen boldogulhatna. Az emberi gondolkodásnak minden ilyfajta termékét ma “utopizmus” névvel jelöljük. Ez a név Morus “Utópiájából” keletkezeit, de mindkettő a görög “ovtopus” szóból származik. Ov: nem, topus: létező; vagyis “utopia” annyit jelent, mint “nem létező.” Morus ezzel a szóval jelezni akarta, hogy “Utopia szigete” nem valóságosan létező hely. Később a szó értelme egy kissé módosult s ma annyit jelent, hogy “meg nem valósítható.” Az utopizmus virágkorát a múlt század közepe táján érte el. Valami forradalmi áramlat suhant végig Európán. Mindenki elégedetlen volt az akkori közállapotokkal, mindenki változást akart, m i n d e n ki javultabb, tisztultabb rendszer után vágyódott. E hanga lat különösen Fran ciaországban vert nagyobb hullámokat. Páris tele volt nagy reformerekkel, kiknek vitái megtelitették a levegőt. E reformerek mindegy i k é-n e i: meg volt a maga terve s annak gyakorlati alkalmazásért agitált. Ezekre az emberekre jellemző, hogy korukkal mit sem törődtek. Megalkottak egy-egy elméleti államforma rendszert, vagy társadalmi rendszert s azt korukra rá akarták erőszakolni. Nem gondoltak arra, hogy a mai állam történelmi fejlődés eredménye. Azt akarták, hogy az emberek formálódjanak az ő terveikhez. De miután a természet ben nincsen ugrás, hanem minden folytonos fejlődésnek van alávetve, ez ugrásszerű változás is teljesen lehetetlen. Azért nevezzük ezeket, a különben igazán éleselméjü gondo'kodókat utópistáknak, terveiket pedig utopizmusnak. (Folytatjuk.)
